2003. November 4. Kedd
Merünk már szólni a rémtettekről
Zombori megemlékezés
Zomborban a hagyományoknak megfelelően november 2-án tartottak megemlékezést az 1944/45-ös áldozatokról a Szent Rókus temető régi kápolnája előtti keresztnél a Magyar Polgári Kaszinó szervezésében.
Dr. Karcher Erzsébet, a kaszinó elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, mindazokat, akik az elmúlt csaknem másfél évtized hagyományához híven az idén is eljöttek, hogy együtt emlékezzenek az 1944 őszén és 1945 tavaszán magyarságuk miatt meggyilkolt nemzettársainkra, továbbá a világégés valamennyi elhunytjáraés a szélrózsa minden irányába szétszéledt, s emiatt a szülőföldtől talán nagyon távol végső nyugalomra lelt polgártársakra.
A történelem igen "kényes jószág", s amint azt valamennyien tudjuk, a győztesek írják. Vannak dolgok, amelyekről nem könnyű beszélni,talán amiatt, mert a fájdalom fojtogatja az emlékezőt, vagy, mert a megszólaló, a szemtanú életét, egzisztenciáját, családja biztonságát kockáztatná. Az áldozatok családtagjai és a hóhérok ugyanazokat az utcákat rótták és róják évtizedeken keresztül, talán naponta elmennek egymás mellett. Nem könnyű ezzel a tudattal együtt élni, mert valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a mi szégyenünket okozók meglakoltak kegyetlen tettükért, ám nemzettársaink hóhérainak a haja szála sem görbült. S hogy mi jelentené az elégtételt? A múlt tárgyilagos földolgozása, az igazság nyilvánosságra hozatala és talán a bűnösök megnevezése is. Ennél semmivel többet nem vár el a többségi nép történészeitől, történetíróitól és politikusaitól annak a negyvenezernél is több délvidéki magyarnak a leszármazottja, akik kínhalált haltak, s akiket semmi egyébért nem marasztalhattak el, kizárólag magyarásukért.
-- Négy évtizednek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a rémtettekről egyáltalán szólni merjünk. Odáig hordozta minden család lelke és tudata mélyén a megéltek keserves emlékét, de a magunk példája is azt igazolja, hogy előbb-utóbb napvilágra kerül az igazság, minden kegyetlenkedésről lehull a lepel, s az utókornak éppen elég büntetést jelent a megtörténtekkel való szembesülés. Hányakat sodort el az a gyászos időszak erről a vidékről? Hányakat kényszerített éppen a megszólalásunk idejével egybeeső újabb háború a szülőföld elhagyására? Hányaknak nem adatott meg a végső nyughely hazai földben való meglelése? Kölcseynek a sorai, nemzeti imánk soha, egyetlen pillanatra sem veszített értelméből, üzenetéből: a balsors öröktől fogva tép bennünket, rimánkodjuk mindhiába a víg új esztendőket, hiszen úgy érezzük, hogy megszámlálhatatlan alkalommal bűnhődtük már meg nemcsak a múlt hibáit, hanem jövendőnként is... s ha nemzeti imánk nem talált volna meghallgatásra, akkor ennyi vész közepette régen elvesztünk volna, azonban nem így történt. Összegyűlünk és őrizzük a múltat. Most már csak ahhoz kell erőt merítenünk önmagunkból, hogy jövőnket fölépítsük -- mondta egyebek között dr. Karcher Erzsébet.
Povázsán László karnagy vezetésével a kaszinó vegyes kara énekelt az alkalomhoz illő énekeket. A keresztnél elhelyezték a kegyelet virágait és gyertyát gyújtottak.
H. Á.
A kábítószer-élvező segítségre szorul
Az illetékesek célja a drogélvezők felkutatása és gyógykezelése
Dr. Duan Boić tartományi egészségügyi titkár nyitotta meg a hét végén a drog ellen küzdő társulatok számára szervezett tanácskozást. Az összejövetelen részt vettek a tartomány és községi bizottságok képviselői, valamint dr. Nikola Vučković, az Újvidéki Klinikai Központ neuropszichiátriai osztályának vezetője.
A tanácskozáson elhangzott, hogy a tartományban 15.000 kábítószer-élvezőt tartanak nyilván és félő, hogy a felfedezetlen esetek száma ennek többszöröse. Az elmúlt évben megalakított drog ellen küzdő tartományi bizottság célja, hogy lehetővé tegye a függőségi betegek felfedezését és gyógykezelését. A drogélvezők többsége ugyanis hajlandó gyógykezeltetni magát, de nem tudja, kihez forduljon segítségért. Ezért a függőségben szenvedő betegek gondjaira több szinten kell megoldást találni. Elsősorban a községi bizottságokban kell megszervezni a munkát. Figyelemmel kell kísérni a függőségi betegség alakulását, terjedését. Újságban, tévében és rádióban folytonosan kell hirdetni a kábítószer-élvezés veszélyeit.
Nem utolsó sorban kiképző tanfolyamokat kell szervezni azok számára, akik bármilyen módon hozzá tudnak járulni az említett kategóriába tartozó személyek gyógykezeléséhez. Fontos a kábítószer-élvezőt idejében felismerni és segítséget nyújtni neki, még mielőtt magára hagyva utcára kerülne, állapította meg dr. Vučković.
k. b. l.
Vegyünk oltópalackot!
Az újvidéki tűzoltóbrigád a fűtési idény kezdetekor felkéri a polgárokat, hogy saját biztonságuk érdekében ellenőrizzék a huzamosabb ideje nem használt fűtőberendezéseket.
A földgázzal fűtő háztartásokban a gázszolgáltató vállalat munkásai évente ellenőrzik a rendszer műszaki állapotát. Ha bármilyen oknál fogva ez nem történt meg, okvetlenül jelenteni kell a gázszolgáltatónak. A polgárok maguk is ellenőrizhetik a két évenként cserélendő, hajlékony bekötőcsövek állapotát.
A villanykályhákat nagy fogyasztásuk miatt csak szakszerűen szabad csatlakoztatni a villanyhálózatra. Tilos bármilyen improvizáció, a kábelek hosszabbítása, rövidítése, vagy ismeretlen gyártótól származó, a piacokon apró pénzért vásárolt hosszabbítók használata! A kinézésre egyforma vastagságú kábelek belsejébe nem ritkán sokkal vékonyabb rézszálak kerülnek, amelyek egy idő után átmelegszenek, és a műanyagból készült hosszabbító felgyullad. A biztosítékokat nem szabad erősebbekkel felcserélni még akkor sem, ha a kályha bekapcsolásakor rendszeresen kiégnek. Ebben az esetben a ház belső villanyhálózatát kell kicserélni.
A szénnel fűtő háztartásokban leginkább az eldugult kémények okoznak bajt. Az eldugult kéményből a tűz gyorsan átterjed a tetőszerkezetre, és az egész ház könnyen leéghet. A kályhákat és a kéményeket a fűtési idény előtt is tisztán kell tartani. A nem szakszerűen hőszigetelt kémények felmelegítik a tetőszerkezetet, így még a szabályosan kitisztított kémény is tüzet okozhat. Ügyelni kell arra is, hogy a kályhából kihulló parázs ne gurulhasson el az általában a közelben álló szén- és papírrakásig. A biztonság szempontjából legcélszerűbb, ha a szénnel, fával stb. fűtő polgárok hordozható tűzoltópalackot is vásárolnak.
szb
Korszerű felvételi osztályt
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Ügynökség 50 millió eurós kölcsönnel segíti a szerbiai klinikai központokat -- Újvidék az összeg negyedét reméli
Az Európai Újjáépítési Ügynökség kedvező feltételekkel összesen 50 millió eurós kölcsönnel segíti meg a belgrádi, nii, kragujevaci és újvidéki klinikai központot.
-- Az ügynökség küldöttsége a közelmúltban azzal a szándékkal járta be az újvidéki klinikai központot, hogy felmérje hol, mire van a legnagyobb szükség -- hallottuk Duan Boićtól, a tartományi egészségügyi titkártól. A tartományi titkárság és a klinikai központ vezetői felmérése szerint a kölcsönt a nélkülözhetetlen új felszerelés mellett a klinika átszervezésébe kell befektetni. Az európai ügynökség igazgatói bizottságának többek között az említett intézmények és jómagam is tagja vagyok -- hangsúlyozta Boić -- ezért merem remélni, hogy az említett összeg egynegyedéből a tartomány részesül.
Az ittjártukkor az ügynökség képviselőinek elsősorban a klinika ügyeletes szolgálatainak szétszórtsága szúrt szemet. Korszerű kórházakban ugyanis nem fordulhat elő, hogy a páciensnek a sürgősségi osztályról a szomszédos, de gyakrabban több száz méterre távol levő sebészeti, belgyógyászati osztályra, röntgenre vagy laboratóriumba kell "sétálnia". Nyilvánvaló, hogy a betegnek egészségi állapotánál fogva nem igen van ereje sokszor már ideje sem erre.
-- Szeretnénk egy olyan korszerű betegfelvételi osztályt létrehozni, ahol minden szükséges vizsgálatot egy tető alatt lehet elvégezni. Gyakorlatilag ez úgy festene, hogy a szakorvosok egy helyen ügyelnének, végeznék a diagnosztizáló vizsgálatokat, megkímélve a pácienset a felesleges sétálgatástól -- magyarázta Boić, majd hozzáfűzte -- egy ilyen betegfelvételi osztály hatékonyabbá tenné és gyorsítaná a klinika működését és nem utolsó sorban hozzájárulna a páciensek sikeresebb gyógykezeléséhez. Egyetlen kérdés hová tervezni, elhelyezni az új osztályt? A klinikai központ vezetői szerint erre a célra a legjobb lenne, az immár 20 éve befejezetlen három épülettömb egyikét felhasználni. Ezek csak javaslatok, dönteni az ügynökség szakemberei fognak. Az igazgatóbizottság következő három ülésének időpontját már meghatároztuk, május folyamán, reméljük befejeződnek a kölcsönnel kapcsolatos formális, jogi és gazdasági teendők is. Akkor véglegesen eldől, hogy a tartományi székvárosnak milyen klinikára van szüksége, és hogy a felkínált anyagi keretekben mit lehet az elképzelésekből valóra váltani -- mondta végezetül Boić.
k. b. l.
TILTAKOZIK A VMÚE
Állítsák vissza a magyar műsorok középhullámú sugárzását
A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöksége november 3-án megtartott ülésén ismét napirendre tűzte az Újvidéki Rádióban és az Újvidéki Televízióban uralkodó áldatlan állapotokat, amelyek közvetlenül kihatnak a magyar műsorok készítésére és sugárzására.
Az egyesület elnöksége a legerélyesebben tiltakozik amiatt, hogy a zombori adóállomás lekapcsolása következtében középhullámon már tíz napja nem hallgathatók az Újvidéki Rádió magyar műsorai. Az elnökség vezérigazgatója önkényesen megtagadja a létesítmény által elhasznált villanyáram díjának kifizetését. Ezzel a döntésével a legsúlyosabban megszegi a vajdasági magyar kisebbségnek az anyanyelvű tájékoztatásra való jogát.
A VMÚE elnöksége a vajdasági magyar újságírók szakmai és érdekvédelmi szervezeteként a legerélyesebben követeli, hogy az újvidéki RTV vezetői azonnal tegyenek intézkedéseket a magyar műsorok középhullámon történő sugárzásának helyreállítására. A vajdasági magyar pártok, civil szervezetek, egyesületek és intézmények képviselőit arra kéri, befolyásukhoz és lehetőségeikhez mérten nyilvános állásfoglalásukkal hassanak oda, hogy az RTV legfelsőbb vezetősége a politikai szervezetek és a közvélemény nyomására hagyjon fel egyre nyilvánvalóbb és intézkedéseiben mind gyakrabban megnyilvánuló kisebbségellenes viselkedésével.
A VMÚE elnöksége
Ómorovica vagy Bácskossuthfalva
November 3-a és 9-e között véleményezésen a falu neve
Ómorovica vagy Bácskossuthfalva, e két névváltozatról fejezhetik ki véleményüket a falu polgárai. Ilymódon lehetőség nyílik arra, hogy a helybeli lakosság többségének véleményét is figyelembe véve határozzák meg a település magyar nevét.
A napokban a helyi közösség aktivistái utcáról utcára minden háztartást felkeresnek, és a szavazati joggal rendelkező polgároknak lehetőséget adnak arra, hogy véleményezzék e két névváltozatot. Mint ismeretes a Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében a település hivatalos magyar neve Bácskossuthfalva. A hosszú, kimerítő és indulatoktól sem mentes vita eldöntésére a helyi közösség tanácsa a kérdőíves véleménynyilvánítás megszervezése mellett döntött. Az aláírásgyűjtés után összegzik az eredményt, és eljuttatják azt a MNT illetékes bizottságához.
-hg
Ötven év múlva kihal Nagybecskerek?
Egyre vészjóslóbbak Nagybecskerek demográfiai adatai. Két évvel ezelőtt, 2001-ben 1184 baba született és 1946-an távoztak az élők sorából. A tavalyi évre vonatkozó adatok viszont még kétségbe ejtőbbek: 1187 újszülöttre 2036 halott jutott. Jóslatok szerint nem fog eltelni sok idő, mikor egy újszülöttre átlagban két halott jut majd. Még feketébb előrejelzés szerint pedig a jelenlegi demográfiai állapotok folytatása esetén 2057-ig Nagybecskerek eltűnik a térképről.
A fenti kedvezőtlen demográfiai arányok kialakulásának egyik legfőbb oka a kevés újszülött és a lakosság elöregedése: a nagybecskerekiek csaknem 35 százaléka 50 évnél idősebb. Ugyanakkor gondba ejtő a magas csecsemőhalandóság (az elhalálozások 3,38 százaléka) is. A kevés újszülött (a romákon kívül) minden itt élő nemzetre jellemző.
A közelmúltban községi bizottságot alakítottak, melynek feladata a népességpolitika kedvezőtlen irányvételének a megváltoztatása lesz. A köztársasági parlament tavaly meghozott intézkedései mellett (a második, harmadik és a negyedik újszülött után a kismama 57148, 102864 illetve 137151 dinárt kap) megpróbálnak önkormányzati szinten is ösztönözni a gyerekvállalást. Jelenleg minden kismama, aki Nagybecskereken szül, egy ajándékcsomagot és háromezer dinárt kap (Apatinban például ez az összeg 500 eurónak felel meg). Hamarosan a községi kormány napirendre tűzi a kismamák juttatásának a növelését.
K. I.
Fokozatosan kiürül Bánság központja
A hatalmi pártkoalíció a tűzzel játszik
Branislav Ivković, a Szerbiai Népi Szocialista Párt elnöke a szerb kormány elleni bizalmatlansági kérdésről
A Szerbiai Képviselőházban nyilvánvaló, hogy a radikálisok és a Kotunica vezette Szerbiai Demokrata Párt tagjai a kormány leváltására törekednek, de akadnak ott még ellenzéki és kormánypárti képviselői csoportok szép számban, akikről nem lehet pontosan tudni, milyen álláspontra fognak helyezkedni, ha eljön a szavazás ideje. A Szerbiai Népi Szocialista Párt nyíltan támadja ugyan a kormányt, s annak minden lépését igyekszik bírálni, de azt nem lehet tudni előre, hogy ha a leváltás aktuálissá válik, melyik oldalhoz fognak csatlakozni. Erről kérdeztük Branislav Ivkovićot, a párt elnökét.
Miért kell a szerb kormánynak megbuknia? Mi nem tetszik Önöknek a mostani kormánynak a munkájában? Ezek szerint a legnagyobb gondnak a hozzánemértést tartja? Az is többször felmerült, hogy korrumpálódott a kormány. Erről mi a nézete? Az is felvetődött már, hogy a szerbiai parlamentben kereskedés folyik a képviselői mandátumokkal. Erről hallott-e?
VARJÚ Márta
Érme és lótuszvirág
Az igazság, a béke, a megbékélés jelképei a világban
Parákkal, centekkel, megannyi kis érmével csodákat lehet művelni. Tudjuk ezt valamennyien. Csak lehet, nem gondolunk erre, amikor a kezünkben van a parányi, jelentéktelennek tűnő érme. Egymagában tényleg nem jelent sokat. De ha a sok van belőle, az már egészen más! Hát még ha a világ minden tájáról érkezik, magával hozva azt a sok-sok örömet vagy éppen bánatot, amit a küldője érzett azokban a pillanatokban, amikor szeretete, megbocsátása jeléül adományként mellékelte -- jelképesen! Mert ezen van a hangsúly. A nemzetközi egyesület neve is ebből ered.
A Legkisebb Érme Egyesület (LÉE) valójában nemzetközi ökumenikus imamozgalom az igazságért, a békéért, a megbékélésért. Tagságát főleg nők képezik. Hitvallásként hirdetik, hogy csak igazsággal, igazságossággal, toleráns viszonyulással, a másik meghallgatásával bocsájthatunk meg egymásnak, juthatunk el a megbékélésig. Minden egyes ima, fohász alkalmával csendben leteszik adományukat, országuk valutájának legkisebb érméjét, mégsem a mozgalom anyagi része a legfontosabb. Láthatjuk ezt abból is, hogy mindenkinek, gazdagnak, szegénynek csupán "parányival" kell hozzájárulnia az összetartozás jeléül, vagyis hogy vállalja az imamozgalomban való részvételt. A missziót, a küldetést a békéért és a megbékélésért. Miből áll ez? Valahányszor összetűzésbe kerülünk valakivel: családunkban, szűkebb vagy tágabb közösségünkben, az imamozgalom alapvető célkitűzéseire kell gondolni. Vagyis, hogy fohászunkkal úrrá lehetünk a másik iránt érzett pillanatnyi gyűlöletünkön, mérgünkön. Ehhez önfegyelemre van a legnagyobb szükségünk. Ha belegondolunk, nem is olyan nehéz, hiszen minden veszekedéshez, konfliktushoz -- kisebbhez vagy nagyobbhoz -- két fél kell. Ha az egyik nem "vállalja", akkor nincs veszekedés, nincs viszály. Ember, a szó nagybetűs értelmében. Ilyen egyszerű lenne... S a küldetéssel, mint ahogyan az LÉE alapcéljaiban is olvashatjuk, tudja vállalni a szolidaritást a különféle tortúrák (családi és közösségi), igazságtalanságok, az erőszak valamennyi áldozatával a világban. Minden évben közzéteszi a mozgalom az összegyűlt "legkisebb érmék" végösszegét. De azt már nem, hogy melyik kontinensről, melyik országból érkeztek. Ezt a pénzt programpályázatok alapján nemzetközi bizottság osztja szét évente különféle, jórészt emberi jogi, humanitárius és más kulturális, együttélést támogató projektumokra. Az LÉE európai irodája Svájcban, Genfben van.
A lótuszvirág a logója, a jelképe a mozgalomnak. Ha jobban megnézzük, láthatjuk, nem közönséges virág. Az imára összezárult kezet övezik a lótuszvirág szirmai. Az elképzelés Ázsiából ered, és csaknem fél évészázad alatt ismertté lett az egész világon. Vidékünkre néhány évtizedes szünet után ismét elhozták a mozgalom üzenetét a világ különböző országaiból érkezett asszonyok. A közelmúltban Bácsfeketehegyen (Feketicsen), a Leuenbergi Otthonban az erőszak nélküli világhét jegyében tartotta meg az ökumenikus imamozgalom a nemzetközi konferenciát, az Ökumenikus Szeretetszolgálat támogatásával. A világ térképére számos kis lapocska felkerült, a sokféle névvel Amerikából, Argentínából, Angliából, Skóciából, Japánból, Kanadából, a karibi szigetekről, Malajziából, Németországból, Thaiföldről, Tajvanról, Tongából és a vendéglátó országból. Ezúttal Bácsfeketehegyről üzenték a résztvevők, hogy a háló bővülésével, a szerveződés erősítésével még hatékonyabban küzdhetnek a nők az erőszak ellen. Csakúgy, mint a korábbi konferenciák során, hirdették a mozgalom bővítésének szükségességét. Üzenetükben ismételten megfogalmazták: "Ahhoz, hogy hozzájárulhassunk szűkebb és tágabb környezetünkben a béke megteremtéséhez, először meg kell tanulnunk békében élni önmagunkkal, ha kellően megerősödött már a béketudatunk, nem kell tartanunk a megpróbáltatásoktól. Fogadjuk el mielőbb a kihívást, éljünk békében önmagunkkal és másokkal." Nem múlik el egy nemzetközi konferencia sem, hogy ne emlékeznének meg az indulásról. Shanta Solomon (India) 1956-ban egy héttagú nemzetközi békemisszió tagjaként járta Ázsia országait. Koreában azonban csak tőle tagadták meg a beutazási vízumot. A Fülöp-szigeteken várta be a dr. Margaret Shannon vezette missziót, és támogatásukkal együtt kezdeményezték a nemzetközi mozgalom létrejöttét, hangsúlyozva, hogy a fohász, az áhítat, az ima nem zárható határok közé. Tíz év múlva, 1966-ban már 24 ország csatlakozott a nemzetközi mozgalomhoz. A negyvenedik évfordulót 1996-ban már több mint 80 ország küldöttsége ünnepelte. A népes nagy család azóta is bűvül -- mondta Valamotu Palu (Tonga), az Egyházak Békekonferenciájának főtitkára. A jövőben még elkötelezettebben küzdenek a határok átjárhatóságáért, a vízumkényszer megszüntetéséért. Sajnos ezúttal sem kapták meg a bejrúti, a hongkongi és a libanoni részvevők a vízumot.
Biztató, hogy azokban az országokban, ahol a háborús körülmények miatt egy ideig szünetelt a tevékenység, most újból feléled az imamozgalom. Így van ez a volt Jugoszlávia legtöbb utódállamában. Szerbia és Montenegróból Vajdaságban szervezték meg elsőnek a nemzetközi konferenciát. Nem véletlenül. Az ÖSZSZ megalakulása 1993 óta nagyon sok nemzetközi, világi és egyházi humanitárius, emberi jogi, háborúellenes, béke- és diakóniai szervezet küldöttsége járt Vajdaságban. A fordulat után lassan változik az országunkról kialakult kép -- mondta Ghandour Saal Júlia, a szeretetszolgálat ökumenikus koordinátora. Nem fekete-fehér már a kép, hanem sokszínű, megannyi fájdalommal terhes mindennapjainkon keresztül figyelnek és látnak bennünket. Sokat jelent a személyes tapasztalat: egy látogatás, egy közös műhelymunka a helyi lakosság, a menekültek képviselőivel. A béke építése nagyon bonyolult folyamat. A tízéves ÖSZSZ számos projektumának része a gyerekek a felnőttek képzése is -- mondta Béres Károly igazgató. Dióhéjban szólt Szerbia és Montenegró Államközösségről, Vajdaságról, a nehezen megvalósuló ökumenikus, egyházak közötti együttműködésről, valamint a református keresztyén egyházról, az Árvaházból lett Központi, majd Leuenbergi Otthonról Bácsfeketehegyen.
A 14 ország képviselői Újvidéken a szlovák evangélikus egyházban megtartott közös tanácskozásukon megerősítették: sok kis lépést kell együtt megtenni szeretetben a béke útján, az igazság teljes feltárásával. A megbékélést csak ez szavatolhatja. A bácsfeketehegyi, az újvidéki konferencia egy ilyen lépés volt.
STANYÓ TÓTH Gizella
Az újságírás nem küldetés
(Bennfentes) vélemények a SEEMO szervezésében Opatijában megtartott szerb--horvát médiatalálkozóról
A sajtószabadságról, szerkesztéspolitikáról, a média és a mindenkori hatalom viszonyáról, a sajtónak az európai integrációk és demokratizálódás feltételeiben való szerepéről folytattak véleménycserét nemrégiben Opatijában a szakma vezető horvátországi és szerbiai képviselői. Az ország széthullása, a háborús évek és a rendszerváltások után először. A szervező a Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO), a helyszín pedig a Nemzetközi Újságíróképző Központ (ICEJ) székhelye volt. A végén megkértünk néhány részvevőt, mondja el benyomásait a találkozóról.
Stjepan Malović, az ICEJ igazgatója, a Zágrábi Egyetem Politikai Tudományok Tanszékének tanára:-- Mindenképpen előrelépés a jószomszédi kapcsolatok építésében, de véleményem szerint sokkal fontosabb az, hogy Horvátország és Szerbia médiumainak vezető személyiségei vettek részt; igen nyíltan és kritikusan, de önkritikával is beszéltek arról, hogyan és mit csinálnak. Nyilvánvaló, hogy létezik egy komoly törekvés, hogy felülvizsgálják a média szerepét, és hogy a média fontos és komoly szerepet töltsön be. Nekem nem az a véleményem, hogy az újságírók küldetést teljesítenek; elsősorban jól kell tájékoztatniuk. Ha az információ -- a szó legszélesebb értelmében -- olyan lesz, hogy annak alapján a polgárok döntéseket hozhatnak, akkor elkezdődnek majd a változások. Nem kell elvárni, hogy az újságírók irányítsák a változásokat, nekik a negatív jelenségekre kell rámutatniuk, nem azért, mert eleve gonoszak, hanem, mert a rosszra rámutatva a jó felé terelnek. Ez az újságírók feladata az egész világon.
A korszerű tudomány már nem használja az "objektív újságírás" fogalmát -- Walter Lippmann még a harmincas években mondta, hogy az újságírás a tények objektív tolmácsolása --, manapság azt valljuk, hogy az újságíró nem lehet objektív, még a természettudományok sem objektívek, mi, emberek, kifejezett egyéniséggel, tudással, képességekkel, felfogással rendelkezünk, és őrültség lenne elvárni az újságírótól, hogy abszolút objektív legyen. Lance Bennett amerikai teoretikus szerint az újságírónak igaznak kell lennie, becsületesnek -- a becsületesség helyettesíti az objektivitást, tehát úgy kell bemutatnunk az eseményt, ahogyan gondoljuk, hogy megtörtént, hogy másnap nyugodtan nézzünk a tükörbe --, és egyben kiegyensúlyozottan és pártatlanul, senkinek sem lenni a szócsöve, hanem a közvélemény szolgálatában. Lehetnek politikai nézeteink, elvárják tőlünk, hogy kommentáljunk, de ha véleményt nyilvánítunk, azt egyértelműen ki kell domborítani, és az akkor az újságíró véleménye, nem információ.
Veran Matić, a B92 igazgatója, a SEEMO szerbiai koordinátora: -- Ami az ilyen találkozók gyakorlati hasznát illeti, számomra a leglenyűgözőbb az itteni újságíró-egyesület helyzete, a tény, hogy jelentős költségvetéssel rendelkezik, a szolidaritás, a nyugdíj-biztosítási alap. Ez jó tapasztalatnak és követendő példának tűnik a szerveződésünk terén. Rendkívül fontos még jól előkészíteni az ilyen találkozókat, amelyek különben szükségesek. Azt szeretném, ha a következő tematikus lenne, hogy egy szűkebb terület problémáival foglalkozzunk. Most azt láttuk, hogy sok minden hasonló, dilemmáink, félelmeink azonosak. Nagyon jó hallani mások tapasztalatait: a médiacárok iránti viszonyról, a nagy médiaszerkezetekről, amelyek minket is várnak, hogyan tárgyalni a nagyokkal, hogyan kiharcolni minél kedvezőbb pozíciót. Szerintem rendkívül fontos a kommunikációs csatornák létrehozása a médiumok közötti megszokott kommunikáción túl, hogy olyan műsorokat is készíthessünk, amilyeneket csak koprodukcióban lehetséges. Azután a frekvenciák elosztása. A volt Jugoszlávia területén valóságos háború folyik a csatornákért, a szórásterületért. Itt már az állami intézmények és nemzetközi intézmények közötti tárgyalások kellenek, mi erre nem igazán lehetünk hatással, de hozzájárulhatunk a kérdés rendezéséhez.
Ante Gavranović, a Privredni vjesnik főszerkesztője, a SEEMO horvátországi koordinátora: -- Elégedett vagyok, civilizáltan, kulturáltan beszélgettünk komoly problémákról. Néhány évvel ezelőtt ez bizonyára még nem lett volna lehetséges, láttuk azt a filmet (Vladan Radosavljević, a Mrea munkatársa járt 1994-ben belgrádi újságírók csoportjával Horvátországban, az erről készült riportfilmet bemutatták a találkozón), a hangulatot, amelyben akkor beszélgettek. Abból kiindulva, hogy mi újságírók, főszerkesztők, kiadók vagyunk itt, arra a dimenzióra akartam levezetni a következtetést, amelyről mi döntünk: az etika és a felelősség kérdésére. Az újságíró szerepe rendkívül fontos. Felgyorsítja az információk áramlását, válogat, adagol, tálal -- hogy hogyan teszi mindezt, ezzel szorosan összefügg az erkölcsi és a jogi felelősség kérdése is. Az újságíró a béke és a barátság első nagykövete. De a türelmetlenségé is. Országaink példája figyelmeztet az óriási társadalmi és szakmai felelősségre ezen a téren. Továbbá: a média stratégiája az kell hogy legyen, hogy tájékoztatott, éber és aktív közvéleményt alakítson ki. A leendő médiaszerkezetnek úgy kell funkcionálnia, hogy lehetővé tegye a tények és érvek megismerését, hogy az ember elgondolkozhasson rajtuk, dönthessen, hogy választópolgári funkciójában ellenőrizze a hatalmat. A tájékoztatás tehát lényeges része a társadalomnak, ezért nem a politikusok és pártok felé kell fordulnia, hanem a közvélemény és a polgárok felé. Túl nagy nálunk a türelmetlenség, azt hisszük, hogy túl lassan haladnak a dolgok, pedig a tapasztalat arra tanít: 6 hónap alatt megváltoztatható a politikai rendszer, 6 év alatt megváltozhat a gazdasági rendszer, de a polgári társadalom kiépítéséhez 60 év kell.
Mijat Lakićević, a belgrádi Ekonomist igazgató-főszerkesztője:-- Ezen a nagyon érdekes találkozón kiderült, hogy az újságírók túl nagy fontosságot tulajdonítanak maguknak, talán bizonyos szerepük miatt az elmúlt tíz-egynéhány évben, a háború, az egyik meg a másik rendszer elleni harcban. Kissé emberfelettinek tartják magukat. Kant categoricus imperativusát emlegetik, azt, hogy kit szolgál az újságíró a társadalomban... Azt hiszem, jobb lenne feltenni a kérdést: mi, mondjuk, a pékek szerepe a társadalomban? Az-e, hogy megetessék a népet, vagy hogy pénzt keressenek, és így megetessék saját családjukat? Adhat-e el a pék romlott kenyeret? Nem. Tehát az újságíró sem adhat el romlott információt. A péket megbüntetik. Tehát az újságírónak is viselnie kellene valamiféle következményeket. Ha ilyen józanul néznénk a dolgokat, sokkal könnyebben alakíthatnánk ki szakmai és erkölcsi normáinkat. Azt mondanánk: emberek, olvassatok újságot, az egyik a nagytőke érdekeit képviseli, a másik a dolgozókét, a harmadik a környezetvédelemét, az egyik szociáldemokrata, a másik liberális -- ezek alapján alakul a közvélemény, és ezek alapján döntenek a polgárok, hogy melyik opciót válasszák a felkínáltak közül. Minden újságírótól elvárni, hogy a közérdeket képviselje, szerintem egyszerűen lehetetlen. Márcsak azért is, mert az emberek különbözőképpen tekintenek arra, hogy mi a közérdek. A találkozó nagyon jó volt, azt láttuk, hogy többé-kevésbé egyformák a gondjaink. Én elégedett vagyok a hallottakkal, kivéve amit említettem, de azt hiszem, hogy ez átmeneti "betegség", a további demokratizálódás és a piac -- ha akarjuk, ha nem, az vár bennünket -- megtanít bennünket arra, hogyan viselkedjünk.
PÁLICS Márta