2004. január 16., péntek
Nem egy kosárban
A zentai Takács István a G17 Plusz zászlaja alatt lett a szerb parlament tagja
Takács István
-- Mennyire lehet nemzeti a polgári párt? Mint köztudott, a magyar pártok jelöltjei közül senki sem került be a szerb parlamentbe, ott lesz viszont a zentai Takács István a G17 Plusz listájáról. Nem titok, hogy ebben a városban ennek a pártnak (is) java részét magyarok alkotják, és az is köztudott, hogy Labus tette népszerűvé a szervezetet. Zentán különösképp azután, hogy "szakadás" történt a reformisták körében.
Takács István közgazdász és jogász, aki néhány vállalatnak volt korábban az igazgatója, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem a legsikeresebbeknek. De ez nem az ő vétke. Mi ezúttal mint gazdasági szakembert, politikust és képviselőt is kérdeztük:-- Tudjuk, hogy a magyar vagy más kisebbségnek vannak sajátos érdekeik; az sem kétséges, hogy ezeket a parlamentben egészen másként lehet képviselni polgári vagy nemzeti párt tagjaként. Lehetséges egyáltalán kiállni nemzeti érdekekért? -- kérdezem a képviselőt az új parlament megalakulása előtt.
-- A G17 Plusz a magyarokat is képviseli, és a többi kisebbségtől sem távolodott el. Mi európai normákat tartunk szem előtt, és azoknak a keretében harcolunk a kisebbségi érdekekért is. Más kérdés az, hogy a parlamentben a többi párttal milyen egységet tudunk majd kialakítani.
-- Úgy tűnik, hogy nem is csupán a kisebbségi autonómia a kérdéses, hanem Vajdaságé is.
-- A mi pártunk egyértelműen kinyilvánította, hogy Vajdaság autonómiája történelmi tény, és ezt nem lehet megkérdőjelezni.
-- Nem érez árulást nemzeti vagy tartományi tekintetben?
-- Amennyiben a magyarországi pártokat nézzük, azokat sem lehet egy kosárba helyezni, mindig vannak másként gondolkodók. Különben pedig az adott helyzetre nem csupán a zentaiaknak, hanem az egész Tisza menti lakosságnak az érdekét szeretném nyilvánosságra hozni a képviselőházban. Nem hiszem, hogy pártrendszerben kellene gondolkodnunk, mert a képviselő nem pártot, hanem lakosságot képvisel. Az viszont igaz, hogy ezekben, azaz a Tisza menti községekben valamiképp föl kell venni a kapcsolatot azokkal a pártokkal, amelyek komoly vagy legfontosabb szerepet játszanak a közéletben.
-- Merthogy léteznek döntő fontosságú kérdések is Vajdaságban, amelyek esetleg másokat kevésbé érintenek és érdekelnek...
-- Kétségtelen, hogy ezek közül az egyik legfontosabb a mezőgazdaság. A G17 Plusz ezt az ágazatot előtérbe helyezte, mivel az egész tartomány jövőjét meghatározza. Ezt a kérdést lehetetlen tűzoltóként megoldani, hanem a finanszírozást és a piacot kell rendezni. Vissza kell kapnunk a pénzt, az már kevésbé fontos, hogy milyen formában.
-- Önök a gazdaságra helyezik a hangsúlyt, viszont mindig ott van a háttérben a politika, akár a világpolitika...
-- Kétségtelen, hogy a saját gazdasági helyzetünket is meghatározza, hogy miként viszonyulunk a világhoz. Amennyiben nem megfelelően, akkor támogatásra sem igen számíthatunk. Az a véleményem, hogy a donációk korszakát jórészt kimerítettük, tehát mindenképp saját gazdaságunkra kell támaszkodnunk.
-- Nem furcsa vagy nem természetellenes -- elnézést a provokatív kérdés miatt --, hogy választottak-választottunk egy köztársasági képviselőt, mely pártnak valójában nincs tagja a községi önkormányzatban.
-- A G17 Plusz eddig -- mivel pártént később alakult -- valójában jelen sem lehetett az önkormányzati választáson. A programunkat mindenképp készítjük a helyhatósági választásokra is, s mint ahogyan most, akkor is majd a polgárok döntenek.
-- Ha nem magyar párt, de magyar képviselőként remélhetőleg tájékoztat bennünket arról, hogy vidékünk "mire jutott" a parlamentben.
-- Természetesen.
fi.
Mellébeszélés és ámítás
Kezdettől fogva nagy derültséggel figyelem azokat a nyilatkozatokat, érveléseket és törtekvéseket, amelyek rendre azt a célt szolgálják, hogy a szerb parlamentben valamilyen módon tető alá hozhassák az úgynevezett demokratikus blokk kormányalakításra alkalmas többségét. Mi ebben a derültségre okot adó dolog? Hát, kérem szépen, alapvetően az, hogy a Szerb Radikálális Pártot és a Szerbiai Szocialista Pártot kivéve, ezek az elemzők, értékelők, de természetesen a politikusok többsége is, minden más parlamenti pártot a demokratikus tömbhoz tartozónak vélnek. Például a Szerbiai Demokrata Pártot. Meg a Szerb Megújhodási Mozgalmat. És természetesen az Új Szerbia névre hallgató pártot is. A Demokrata Párt esete már nem ennyire egyszerű: politikai körökben nem egy vezéregyéniség szívesen kifelejtené őket a demokratikus tömb tagjai közül. Érdekes, hogy a G17 Plusz demokratikus jellegét és kormányzati illetékességét-jogosultságát eddig senki sem kérdőjelezte meg, pedig vitatkozni azért lehetne, talán érdemes is volna ennek a pártnak a beteges pragmatizmusa okán. Szóval, mindazok, akik manapság a szerbiai politikai életben demokráciát és reformirányultságot kiáltanak, alapjában véve egy olyan vegyesfelvágottra gondolnak, amiben mézédes körteszeletek békésen megférnek a tűzerős paprikával.
Korábban sem voltak illúzióim a SZDP jellegét és milyenségét illetően, mint ahogyan a véletlen folytán híressé és karizmatikus egyéniséggé tett vezérének, Vojislav Kotunicának az ideológiai beállítottságát illetően sem. Ha valaki emlékezni tud még, akkor bizonyára azt sem felejtette el, hogy a SZDP és Kotunica a híres-hírhedt október 5-ét követően azt tartotta legfontosabb feladatának, hogy titkos tárgyalásokat folytasson a megbuktatott rezsim házi őrizetben tartott vezérével, a háborús bűnök elkövetésével vádolt országromboló és népnyomorító Slobodan Miloevićtyel. A későbbiek folyamán meg, amikor az alig-alig működőképes Szerbiai Demokratikus Ellenzék mégis csak eljutott olykor a cselekvés küszöbéhez, természetesen Kotunica és vezérkara volt az, aki alkotmányosságra, törvényességre, legitimitásra és a miloevići éra más hozadékára hivatkozva megakadályozta a cselekvést. És amikor ezt a szerepet már képtelen volt eljátszani a SZDE keretében, amikor egyedül maradt a bukott rezsim élharcosainak, de mindenekelőtt infrastruktúrájának konok védelmezésében, egyszerűen kilépett a rendszerváltó koalícióból. Többek között ezért nem sikerült három év alatt sem új alkotmányt kidolgozni és elfogadtatni a miloevići förmedvény helyett, ezért nem sikerült megváltoztatni a szocialista-radikális pokol bugyraiban megalkotot rendszerbeli törvényeket.
Nyilvánvaló, hogy alaposan belejátszott ebbe a tehetetlenkedésbe az is, hogy a SZDE vezérhajójának hitt Demokrata Párt is gyöngének, megalkuvónak és erőtlennek bizonyult a gyors, hatékony és kemény átalakulás, letisztulási folyamat érvényesítésében. Okozta ezt részben a belső hatalmi harc, a Demokrata Párton belüli korrupciós és másféle ügyek virgázása is, hogy azután amikor a megboldogult Zoran Đinđić végül mégis csak cselekvésre szánja rá magát, egyszerűen kivégezzék. A mai napig ismeretlen megrendelők utasítására utcai bűnözők végeztek a szerb kormány elnökével, és most utólag, dolgaink ismeretében, azt is kimondhatjuk, hogy nem csak vele, hanem a demokratikus irányvétellel és a reformtörekvésekkel is. Nagy füstje volt ugyan az állítólagos leszámolásnak a bűnözőkkel, a szervezett bűnözéssel, de a füst elülte után lényegében csak azt állapíthattuk meg, hogy az utcai gengszterek egy nagyobbacska csapatát helyezték vizsgálati fogságba. Voltak ugyan óvatos próbálkozások a számonkérés kiterjesztésére, politikai és gazdasági érdekeltségek felderítésére, de ez hamvába holt próbálkozásnak bizonyult. Sem erő, sem akarat, sem szervezettség nem volt ennek az elengedhetetlen lépésnek a megtételéhez. Mint ahogyan korábban nem volt erő és akarat a bűnös rezsim bűnös alvezéreinek és vezéreinek, intézményeinek és szervezeteinek a bíróság elé állításához sem. Isszuk is a levét mindannyian ennek a tehetetlenkedésnek.
Alighanem akkor bukott meg végleg a rezsimváltó koalíció, amikor a DP a komolynak aligha, bölcsnek meg végképp nem minősíthető Zoran ivkovićban vélte megtalálni Đinđić utódját. Ez a kisstílű vidéki politikus igen hathatósan közrejátszott abban, hogy minél gyorsabban és a lehető legsúlyosabb következményekkel fűszerezve -- leváljanak a Demokrata Pártról azok az igazi szakértők, technokraták és képzett politikusok, akik nem tudták és nem is akarták elfogadni a tehetetlenkedést. Ráadásul valamiféle belháborút is szükségesnek tartott kirobbantani ivković, amiben leghűségesebb katonája éppen az a Jovanović volt, akinek viselt dolgairól bizonyára hallani fogunk még, mihelyt a jogállamiság közelébe jut ez a társadalom. Nos, a többszörösen kijátszott és átejtett Labus, igen komoly egyéniségekkel együtt, egyszerűen megalakították a korábbról is ismert mozgalomból a G17 Plusz névre keresztelt pártot. Kivel szemben lépett fel legerélyesebben az új párt? Természetesen a Demokrata Párt ellen. Meg mellékesen azok a kicsik ellen, akik az utolsó pillanatig kitartottak a süllyedő hajó pánikba esett kapitánya mellett. A DP melléfogásainak koronája természetesen az volt, amikor alig néhány nappal a választások kiírása után a legotrombább és a legostobább módon szakított a kisebbségi és regionális pártokkal is.
A nem sokkal korábban megbuktatott elnökválasztási próbálkozásnak volt azért nyertese is. Ez a nyertes pedig Velimir Ilić volt, aki ugyan tudta, hogy szemernyi esélye sincs a győzelemre, de azt akkor még nem tudhatta, hogy lesz-e elegendő szavazata a rendkívüli parlamenti választásokon? Ilić nem buta politikus, csak éppen demokratának nehezen nevezhető, de ez legyen azok gondja, akik most erőnek erejével a demokratikus blokkba szeretnék begyömöszölni. Szóval, Ilić megnyugodhatott, bőven elegendő szavazatot kapott ahhoz, hogy átléphesse a famózus, kisebbség- és régióellenes öt százalékos küszöböt. A biztonság kedvéért, meg azért, hogy ne lehessen elhanyagolható frakció a parlamentben, szövetségesévé tette a már-már elfeledett, ám száz-kétszázezer szavazatot mindig produkálni képes Vuk Drakovićot is. Aki, csak a rend kedvéért ezt is mondjuk ki, sajátos ellenzékisége ellenére sem sorolható a demokratikus táborba.
Részben a szerencse is kellett ahhoz, hogy az előre eltervezett forgatókönyv megvalósulhasson. Szerencse volt ugyanis, hogy meglehetősen nagy volt a részvétel a választásokon, így az elképesztő módon megszervezett, valóságos militarista erényekkel rendelkező SZRP nem szerezhette meg egyedül a parlamenti többséget. A meghökkentően jól szereplő szocialistákkal együtt sem. A szétvert és fejetlen DP nagy pártból közepes párttá satnyult, de alighanem ennek is örülhet, hiszen voltak pillanatok, amikor a küszöb átlépése is bizonytalanná vált. A még szűz G17 Plusz majdnem kifulladt a választások napjáig, vagyis Labuséknak meg kellett elégedniük a demokratáktól és a kisebbségektől elcsent szavazatokkal. Mindenesetre azt elérte a G17 Plusz, hogy az autentikus kisebbségi és regionális pártok a parlamenten kívül maradjanak, és hogy ennek köszönhetően a képviselet nélkül maradt területekre is megkíséreljék kiterjeszteni hatalmukat a belgrádi pártok. Kotunica ismét elszámította magát, mert szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy a SZDP lesz a legerősebb parlamenti párt, ám a tehetetlenkedést dühödten visszautasító, radikális fordulatot sürgető tömegek, melyek nagyobbik része korábban a SZDP szaloncsetnikjei voltak, tömegesen átálltak a Szerb Radikális Párthoz.
Most állítólag folynak a tárgyalások és az alkudozások az úgynevezett demokratikus többség megteremtéséről. Csak éppen ilyen többség nem létezik az új összetételű szerb parlamentben. Vannak keményen szélsőségesek (SZRP, SZSZP), sztaniolba csomagolt szélsőségesek (SZDP), és a most még megfoghatatlannak tűnő szélsőséges tömörülés, a Szerb Megújhódási Mozgalom és az Új Szerbia koalíciója. A demokratikus blokkot tehát csak a DP és a G17 Plusz alkothatná, de csak akkor, ha időközben nem esik darabjaira a DP, és ha az egymást utáló pártvezérek képesek lesznek bármilyen közös fellépésre. Mellébeszélés és ámítás az egész. Aki ezt nem hinné, az figyelje meg Kotunica már-már nevetséges erőlködését, hogy valamiféle egységre, nemzetérdekre és hazafiasságra hivatkozva, az erőteljes hazai és a még erőteljesebb külföldi ellenkezés ellenére is becsempéssze a kormányzásba a radikálisokat, de a szocialistákat is. Nos, ennek az egységkormánynak az erőltetése, az a szándék, hogy a Hágában ücsörgő Miloević és eelj is az új szerb kormány tagja lehessen, mégha csak áttételesen is, mindent elárul az úgynevezett demokratikus blokk legerősebb tagjáról. Ráadásul az igen-igen középszerű, szélsőségesen nagyszerb politikai ideológiáját meglehetősen rosszul leplező Kotunica már arról is tárgyalásokat kezdett Tomislav Nikolićtyal (valójában Vojislav eeljlyel), hogyan tudnának közös fellépéssel nekik tetsző új alkotmányt kidolgozni és elfogadtatni. Hogy miféle alkotmány lenne ez, talán részleteznünk sem kell.
Igen, mellébeszélés és ámítás mindaz, ami napjainkban történik a szerb politikai életben. Mert nem az állítólagos és úgynevezett demokratikus blokk parlamenti többségének kialakításáról van itt szó, hanem arról, hogyan lehetne az erőteljes tiltások ellenére is becsempészni a hatalomgyakorlásba Vojislav eeljt és Slobodan Miloevićet. Ennek a törekvésnek az élharcosa Vojislav Kotunica, a lehetőség megteremtésének kétes értékű érdeme pedig az elképesztően rosszul politizáló Zoran ivkovićé.
FEHÉR István
Nyílt levél Nenad Čanaknak
Köszönöm az újévi jókívánságait, amit küldött, én ugyanígy sikeres és boldog új évet kívánok önnek és munkatársainak.
Ebben az évben választások lesznek Vajdaságban is előbb-utóbb. Szeretnénk mindnyájan, akik érintettek a rehabilitáció kérdésében, az 1991--1992-es béketüntetések résztvevői, támogatói, hogy ígéretéhez híven -- amit 2001. november 5-én tett -- még ez az összetételű tartományi parlament rehabilitálja az összes résztvevőt, bárhol, bármilyen formában is vett részt a békéért való kiállásban. Hiszem, hogy ehhez lesz Önnek ideje és ereje és valamennyi résztvevő megkönnyebbüléssel fogja maga mögött tudni ezt a vérzivataros időszakot.
Jó egészséget kívánva, minden érintett nevében küldöm ezt a rövid emlékeztetőt az ígéretére!
Bozsóki János, a volt adai válságtörzs elnöke
Eredményes szereplés
A G17 Plusz kishegyesi tevékenységéről
A G17 Plusz politikai szervezet eredményesen szerepelt a választások alkalmával a kishegyesi községben. A második politikai szervezet lett, elsősorban a kishegyesi szavazatoknak köszönve. Összességében véve, a párt jól szerepelt a választásokon. A választási előkészületeket véve alapul megállapítható, hogy a helyi sajtó megfelelően kezelte a párt jelöltjeit. Mivel helyben nincs se rádió, se tévé csak a helyi lap számít, az pedig közölt írást a párt november végi megalakulásáról -- hangzott el a párt szerda esti megbeszélésén.
A községi szervezet megállapította azt is, hogy a választások idején voltak ugyan hibák, de tény, hogy a bizottságok elvégezték a rájuk rótt feladatokat. Különösen dicséret érdemli a szavazatszedő bizottságok tagjait, mert tény, hogy a párt képviselői voltak a legképzettebbek. A választási előkészületek a számítások szerint mintegy 18.000 dinárba kerültek, s ezt elsősorban a helyi szervezet vezetősége fedezte. A párt képviselői a község minden szavazóhelyén jelen voltak, s bár nem voltak elégedettek a bizottságok munkájával, tény, hogy megfelelően végezték munkájukat, és nem volt különösebb fennakadás.
A szervezet ülésén szóba került az is milyen álláspontra kell helyezkedni a leendő helyhatósági választások esetében. Arra az álláspontra jutottak, hogy a polgármester megválasztása esetében nem kell koalíciót kötni senkivel. A párt ugyanis csak így tudja igazolni a szavazatokat; vagyis csak akkor, ha nem olvad egybe a radikális szavazatokkal. A párt tisztségviselőinek megítélése szerint, legjelentősebb ellenfelük az elkövetkező időszakban a radikálisok lesznek.
P. I.
A kölcsönös megbékélésért
A VMÚE elítéli a január 6-ai sajnálatos csurogi történéseket
A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete a legerélyesebben elítéli a január 6-ai sajnálatos csurogi történéseket, amelyek során Tóth László nyugalmazott újságírónak és a Póth Imre operatőrnek megtiltották, hogy filmezzék az 1942-es razzia áldozatai emlékművének megkoszorúzását.
Az eset, akárcsak a megindoklás, hogy a helyi közösség vezetői nem voltak megelégedve Tóth László korábbi filmjével, amelyben az 1942-es razzia áldozatai mellett az 1944/45-ös magyarellenes megtorlásról is megemlékezett, újabb bizonyítéka annak, hogy a többségi nemzet egy része továbbra sem hajlandó szembesülni történelmének tragikus hibáival, az ártatlan áldozatok miatti gyászt saját kivételezett jogának tekinti, a toleranciát pedig csak akkor tartja elfogadhatónak, ha az a kölcsönös megkövetés és a mindkét fél áldozatainak emléke előtti főhajtás helyett az évtizedeken át ápolt hamis történelemkép megőrzésén alapul.
A VMÚE szerint a csurogi példa is szükségessé teszi, hogy az újságírók mellett a negyvenes évek eseményeivel a történelemtudomány is részletesebben foglalkozzon, a tények alapján objektív képet alakítson ki az akkori tragikus történéseikről, és így megteremtse az őszinte, kölcsönös megbékélés és a valódi tolerancia feltételeit.
A SEEMO-t aggasztják a horvátellenes fenyegetések
A délkelet-európai médiaszervezet (SEEMO), amely e térség lapszerkesztőit, vezető újságíróit és médiaszakembereit tömöríti, tegnap aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a szerbiai horvát kisebbség folyóirata, a Szabadkán kiadásra kerülő Hrvatska riječ lap munkatársait és újságíróit fenyegetések érik.
Közleményében az áll, hogy január 13-án a Hrvatska riječ szerkesztőségében három, "nyílt horvátellenes tartalmú" telefonhívást fogadtak. Ezt követően másnap még két hasonló hangú hívás érkezett.
Ismeretlen személyek a lap munkatársait halálosan megfenyegették és káromolták. Kifejtik, hogy a horvát lapot érő fenyegetések az utóbbi két hétben a vajdasági horvát kisebbséget ért megfélemlítés érdekében vezetett kampány részei.
Arról is szó van a közleményben, hogy a rendőrség eddig egyetlen személyt sem vett őrizetbe ez ügyben.
Oliver Vujović, SEEMO-főtitkár figyelmeztetett arra, hogy mindezek az incidensek multetnikus közegben történtek, Vajdaságban a múlt év december 28-án lezajló parlamenti választásokat követően.
A szervezet felkérte a szerbiai hatóságokat, a Vajdaság területén lévő helyi jellegűeket is beleértve, hogy derítsék fel az ügyet, és a felelőseket állítsák bíróság elé.
Arra is felkérik a hatóságokat, hogy biztosítsanak a szerbiai médiumokban dolgozóknak, újságíróknak zavartalan biztonságos munkafeltételeket. (Beta)
Őrizzük meg Vajdaság vívmányait
A tartományi kormány elnökének nyilatkozata a szabadkai, újvidéki, csurogi nacionalista kilengésekről
Okulva távolabbi és közeli múltunk keserű tapasztalataiból, amelyekre sajnos a nemzeti türelmetlenség és kizárólagosság kinyilvánítása miatt tettünk szert, erélyesen el kell ítélni minden ilyen és hasonló viselkedést, amely megkérdőjelezi Vajdaságnak azokat a vívmányait, amelyeket polgárai éveken, sőt évszázadokon át hagyományosan építettek -- jelentette ki Đorđe Đukić, a Vajdasági Végrehajtó Tanács elnöke a nacionalista kilengések kapcsán, amelyek az utóbbi napokban történtek Szabadkán, Újvidéken, Csurogon és még néhány helységben. Hozzátette, a tartományi kormány közös álláspontja, hogy Vajdaságban csak elsőrendű polgárok élnek, nemzeti, vallási és egyéb hovatartozásuktól függetlenül. Ilyen értelemben Vajdaság továbbra is követelni fogja az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, ami magában foglalja Vajdaság minden polgárának egyenjogúságát, továbbá a jogot nemzeti, vallási, politikai és egyéb különbözőségük kinyilvánítására.
-- Úgy vélem, Vajdaság minden polgárának együttélése tiszteletben tartva különbözőségüket, és az egymás iránti megbecsülés éppen előny és bizonyíték arra, hogy ezen a területen a demokrácia magas szintjét valósították meg -- mondta Đukić és hozzátette, a tartományi kormány továbbra is szavatolja az intézményes és egyéb feltételeket az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásához, a kölcsönös tolerancia és megbecsülés színvonalának emeléséhez és hatáskörének keretében megalkuvás nélkül őrzi az októberi változások után létrehozott pozitív értékeket.
Ugyanakkor tudatában annak, hogy társadalmunk pillanatnyilag nagyon összetett helyzetben van a tranzíciós változások problémái és az időszerű politikai történések következtében, Đukić felszólította Vajdaság minden polgárát, hogy ne engedjék meg, hogy ismét felszínre kerüljenek és elítéletlenül maradjanak azok a jelenségek, amelyek rettegést, kitelepítéseket és háborúkat vontak maguk után, továbbá támogatását fejezte ki a médiumok képviselőinek abban a törekvésükben, hogy megőrizzék a demokratikus értékeket annál is inkább, mivel elsők között éppen némely médiumok lettek a nacinalista erőszak célpontjai -- áll a közleményben.
BECSEI EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETKÉP
Betegek vannak, járvány nincs
Óbecse község területén az utóbbi néhány hétben igencsak megnövekedett a meghűléses megbetegedések száma. Egyre többen fordulnak orvoshoz torokfájással, légzőszervi problémákkal, magas lázzal. Főleg gyerekekek betegednek meg.
Az óbecsei egészségház gyermekgyógyászati rendelőinek várószobái zsúfoltak. Az orvosok alig győzik megvizsgálni a kis betegeket. Többségüket magas, majdnem 40 fokos lázzal hozzák, el van dugulva az orruk, be van dagadva a torkuk, fáj az izomzatuk.
-- Noha eddig a laboratóriumi vizsgálatok során még nem bukkantunk a náthaláz egyik vírusára sem, ez a mind nagyobb számú megbetegedés voltaképpen előjele lehet a vírusos megbetegedésnek. Mi egyelőre meghűléses megbetegedéseknek nevezzük és arra törekszünk, hogy a kis betegeket, az ilyenkor már jól bejáródott gyógyítási módokkal, a magas láz mielőbbi lecsillapításával, a légzőutak megtisztításával talpra állítsuk. Az ilyen esetekben szükség van arra, hogy a beteg néhány napig ágyban pihenjen. Sok, lehetőleg C-vitamint tartalmazó folyadékot fogyasszon. A betegség tünetei általában 4-5 nap alatt elmúlnak. Sajnos, vannak szövődmények is. A leggyakoribb a tüdőgyulladás, amit megfelelően kell kezelni. Néhány ilyen eset már előadódott, de sikerült leküzdenünk ezt is. Tragikus következménye eddig még nem volt és nagyon bízunk abban, hogy nem is lesz. Noha mint mondta, egyelőre nem beszélünk náthalázjárványról, mert mi minden ilyen megbetegedést nyilvántartunk. Azt is számba vesszük melyik környezetből (óvodából, iskolából), hányan betegedtek meg, és ha szükség lesz rá adott esetben más módon is fellépünk -- közölte dr. Fendrik Ilona, az óbecsei gyermekgyógyászati rendelő vezetője.
Elmondta még, hogy a felsorolt jelek mellett szembetűnő a beteg gyermek bágyadtsága, kedvetlensége. Erre fel kell figyelni és ha olyan magas a hőemelkedés, hogy azt házilag (borogatással, fürdetéssel már nem lehet csökkenteni mindenképpen orvoshoz kell forldulni.
-- Egyenesen felelőtlenség ilyen esetekben, ha a szülő saját elhatározásából antibiotikumokat szedet a gyermekkel. Az ilyen kezelést csak az orvos határozhatja meg a betegség különböző szakaszaiban -- szögezte le a doktornő.
l. gy.
HAMAROSAN
Négy veseátültetés Újvidéken
Január 26-ától tervezik a műtéteket az Klinikai Központban
Immár két évtizede annak, hogy az újvidéki belgyógyászati és sebészeti klinika programra tűzte a veseátültetést. A köztársasági betegbiztosítási intézettel való anyagi gondok miatt bizonyos ideig nem tudták folyamatossá tenni az elképzelést. Az elmúlt évben mindössze hat veseátületést végeztek.
Dr. Dragomir Damjanov, a klinikai központ igazgatója elmondta, hogy az említett beavatkozás fontossága miatt az intézmény megfelelő szakemberállományával lehetőség van a további sikeres veseátültetésekre. A klinika igazgatói bizottsága és a szervátültetésre létrehozott szakértői csoport elhatározásának értelmében január 26-án és az ezt követő három hét hétfőjén donoros veseátületéseket végeznek. Hogy az említett beavatkozásokat megtéríti-e a betegbiztosítási alap még nem tudni, de ennek ellenére sem hátrálnak az elképzeléstől. Sőt az idén összesen húsz vese és nyolc csontvelőátültetést terveznek. A vesetranszplantációk fele kadáveres (elhunyt személyről) lesz. Az agyhalál megállapításához szükséges dopler vásárlása folyamatban van, a költségeket a tartomány fedezi.
k. b. l.
Kedves Olvasó!
Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy december elsejétől SMS-ben is feladhatja apróhirdetését. Ingyenes apróhirdetésünk eddig sem volt ingyenes, hiszen ahhoz, hogy viszontlássa hirdetését az újságban, meg kellett vennie a lapot 15 dinárért, ki kellett töltenie a szelvényt, és postán el kellett küldenie azt, ami szintén 15 dinárba került. Az ingyenes apróhirdetés tehát legalább 30 dinárba került, meg némi utánjárást igényelt.
Ezentúl SMS-ben is elküldheti a hirdetését, de természetesen továbbra is fogadjuk a postán érkező apróhirdetéseket is. Azoknak pedig, akik rendelkeznek mobiltelefonnal és 064-es hálózattal, kicsit egyszerűbbé tesszük az apróhirdetés feladását: a 4646-os számra küldhetik el a 160 karakternél nem hosszabb apróhirdetéseket (kb. 10 szó) az alábbi módon: írják be a HIR betűket, szóköz, és utána a hirdetés szövegét. Az SMS ára 30 dinár+adó, tehát ugyanannyiba kerül, mint a hagyományos, "ingyenes" apróhirdetés, ráadásul jóval kényelmesebb. Ha 12 óráig elküldi hirdetését, azt már másnap megjelentetjük az újságban. Ajánlatunk a csütörtöki és a hétvégi számra nem vonatkozik.
Figyelem: a rendszer kizárólag a 064-es hálózatról küldött üzeneteket fogadja el!
Együttműködő partnerünk:
