CÍMLAPTÖRTÉNET

A dalok rólam is szólnak



Koncz Zsuzsa lassan több mint négy évtizede a magyar könnyűzene kivételes egyénisége. Mert, ha még az 1962-es Ki mit tud? versenyen a Gergely Ágnessel elért szép sikerét nem is vesszük a felfelé ívelő énekesi pályája első, de meghatározó lépésének, az 1963-as sportcsarnokbeli győzelmet már igen. És talán már ekkor letette a magyar könnyűzenében a kivételességet és meghatározó jelentőségét bizonyító névjegyét.
Zsuzsával harmincnyolc évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Az 1966-os Táncdalfesztivál elődöntőjén, amikor a Nincsen olyan ember című dalt énekelte, mégpedig ahogyan akkor éreztem és fogalmaztam: mosolyogva síró, sírva mosolygó arccal. Mégpedig úgy, hogy a műsor után hazafelé már mi is ezt dúdoltuk. Nem csoda, hisz ezt a dalt Zsuzsa előadásában a miénknek éreztük.
És akkor, 1966-ban le is írtam, hogy Koncz Zsuzsa a magyar könnyűzene kivételes egyénisége lesz, sőt azt is, hogyha valaki arra kíváncsi, hogy miért, elegendő ha csak egyetlen dalát meghallgatja. Hogy ezt 38 évvel ezelőtt megéreztem, láttam, sőt, hogy már akkor – az akkori és a későbbi érdemesebb és jelentősebb kritikusok, szakemberek előtt – le is írtam, minden álszerénység nélkül bevallhatom, hogy erre büszke vagyok.
Napjaink koncertjeinek egyik fontos, ha nem is a legfontosabb eleme, kísérője a látvány, a színpadi kép látványossága, a minél színesebb, sok esetben túlzásba is menő színpadi koreográfia. Koncz Zsuzsa esetében mindez elhanyagolható, hisz egyedül is telítetté teszi a színpadot. Ma is képes egy szál gitárkísérettel megtölteni a színpadot: személyiségével, lényével, hangjával, énekével, előadói képességével.
Nem véletlenül mondta egyszer Koncz Zsuzsával kapcsolatban Weöres Sándor: „Kitűnő énekesnőből több is lehet, de olyan, aki ha megszólal, bárki tévedhetetlenül tudja: ez ő, a világon kevés. Csak egy Edith Piaf, egy Medgyaszay Vilma, és hozzáteszem, egy Koncz Zsuzsa van az énekesnők között, aki ebben az elszürkülés veszélyét rejtő közegben is ki tudja bontani önmagát.” S mi bizonyítja ezt jobban annál, mint a harmincegy album, számtalan kislemez, arany-, platina-, gyémántlemezek, Pepita Oroszlán-díjak, többszáz rádiófelvétel, tévéfellépések, televíziós nívódíjak, filmszerepek, többszáz külföldi szereplés, többmillió eladott lemez, elismerések, díjak, Francia Becsületrend, ...és sorolhatnánk még.
• Minek tulajdonítod, hogy ilyen hosszú ideje a magyar könnyűzene kivételes egyénisége vagy?– Erre nehéz válaszolnom, hiszen ilyesmiről az ember nem gondolkozik. Teszi a dolgát ahogy tudja, a közönség meg szereti vagy nem, de hogy miért is... hát ki tudhatja azt? Az talán fontos a közönségemnek, hogy érezheti: amit csinálok, őszinte, belülről jön. Amiről énekelek azt úgy is gondolom-hiszem, az velem azonos. Ezek a dalok rólam is szólnak. Kicsit mintha beszélgetnénk egymással. Meg nyilván számtalan egyéb oka is lehet a rám irányuló figyelemnek.
• Mi a véleményed a mai magyar könnyűzenéről, arról, hogy a régebben megírt és elénekelt dalokat újraéneklik? (Olykor szörnyű kivitelezésben.) Habár feltűnő, hogy az általad előadott dalok újraéneklésétől mintha félnének! S ez talán jelent valamit.– Remélhetőleg csak a piacgazdaság kezdeti gyermekbetegsége az hogy ma kizárólag az olcsóság fontos, és az eladhatóság. Az elektromos médiában a rádiókban-tévékben szinte csak „leértékelt” zenéket hallhatsz, dömpingben „akciós” áruként. Egyik olyan, mint a másik, a zenekarok-előadók megkülönböztethetetlenek. Olyanok, mint egy nagy egyenruhás kertitörpe-sereg. Ha igazi zenét szeretnél, keresd az interneten, vagy a lemezboltokban. Ott biztosan rátalálsz... És hogy az én dalaimhoz kevéssé nyúlnak azt mutathatja, hogy felismerték, ezekhez a dalokhoz hozzátartozik egyfajta belső kisugárzás és hitelesség.
• Legnagyobb sikered, élményed, aminek nagyon örülsz?– Mindig örömet okoz, mikor látom, tapasztalom, hogy együtt örülünk-gondolkozunk-érzünk a közönséggel, hogy a dalok úgy hatnak ahogy azt elképzeltem, és hogy ez a hatás nem fárad. Ez nagyon-nagyon jó érzés. A tavalyi turné alatt ezt alaposan megtapasztalhattam és mivel december 16-án volt az utolsó előadás még frissen bennem él ez az érzés.
• Mi az, amit fájlalsz, amit nem sikerült mind a művészeti, mind pedig a magánéletedben elérned?– Ahogy a dolgok állnak, tartani lehet attól – mivel pillanatnyilag csak a közízlést romboló duhajkodó-hercigeskedő műsorok uralják a képernyőt –, hogy az utánunk jövő művésznemzedék ugyanott kezdheti a színvonalért folytatott harcot, ahol mi is kezdtük. Hát ez nem egy nagy győzelem.
• Mit üzensz a Tarka Világ olvasóinak?– Szeretettel üdvözlök MINDENKIT, és ha létrejön az EU-csatlakozásunk idejére tervezett Európaturném, akkor remélem, személyesen is találkozunk a tavasszal!
Ezt mi is nagyon-nagyon várjuk.

Varga József

MÚLTIDÉZŐ

Suszterinasból diktátor

@ko:Január 26-ára esett a „nép legszeretettebb fiának” a születésnapja. Nicolae Ceausescu pontosan 15 évvel ezelőtt ünnepelte az utolsót. Ha még élne, a diktátor most töltené be 86-ik életévét. Nicolae Ceausescu 1918. január 26-án született az olténiai Scornicesti községben. Cipésznek tanult, de hamarosan bekapcsolódott a kommunista ifjúsági mozgalomba. Mozgalmi munkásságáért 1936-ban és 1940-ben is bebörtönözték – és ezzel kezdődött meg igazi karrierje, mivel Doftana fegyházában együtt raboskodott Gheorghe Gheorghiu Dej-zsel, aki a román kommunisták vezetőjeként az ország ura lett a második világháború után. (Egy 1952-es, moszkvai látogatáson készült fényképen már együtt mosolyog a nagyokkal: Gheorghiu-Dej-el és Chivu Stoica-val. Ezeket az éveket később jótékonyan elhallgatták, mert sztálinista meggyőződései és Dej politikája iránti elkötelezettsége nem illett bele a nacionalista portréba.)
A szokásos pártfunkcionárius-karrier emeli a magasba: az ifjú kommunisták bukaresti, majd országos titkára, főtitkára, a bukaresti pártbizottság tagja, képviselő a Nagy Nemzetgyűlésben, mezőgazdasági miniszterhelyettes, hadügyminiszter-helyettes. 1953-ban, Sztálin halálakor Ceausescu már egy ideje vezérőrnagy, majd altábornagy volt, anélkül, hogy valaha sorkatona lett volna. Karrierje továbbra is meredeken ívelt: 1954-ben a Központi Bizottság titkára, 1955-tol a Politikai Bizottság tagja, a pártvezér jobbkeze. 37 évesen Ceausescu egyike a legbefolyásosabb államférfiaknak.
Gheorghiu Dej halála után, 1965-től az ő utóda az ország élén. Ceausescu már a kezdetektől fogva megpróbálta learatni Dej politikájának gyümölcsét, és már az elején óriási népszerűségre tett szert. Ezt egyébként az életkora is indokolta: 47 évesen Európa legfiatalabb államelnöke lett. Gheorghiu Dej halála után a pártvezéri tisztséget – amely 1967-től egybeolvadt az államelnöki tisztséggel – Ceausescu teljesen kisajátította. Míg elődje első titkárként vezette a pártot, ő később főtitkárként irányítja, 1967-tol államfő, 1969-től a fegyveres erők főparancsnoka, 1974-től pedig köztársasági elnök. Uralma éveiben a személyi kultusz áthatja a közélet minden megnyilvánulását.
Kötelező hódolat tárgya felesége is, Elena, akivel 1939-ben kötött házasságot. (Három gyermekük közül a legifjabb, Nicu volt a kiszemelt utód, ő 1996-ban cirózisban hunyt el.) Fokozatosan megszilárdult az ázsiai típusú személyi kultusz: Nicolae és Elena Ceausescut kikiáltották a román történelmi értékek megtestesítőjének. Mindenhol ők voltak láthatók: a tévében, az újságokban, május elsején és augusztus 23-án, a képük nem hiányozhatott sehonnan. Ennek érdekében mindenkit mozgósítottak: a gyárak és üzemek dolgozóit, értelmiségieket, iskolásokat és egyetemistákat egyaránt. Egyhangú tömeg szerveződött a szeretett vezér és a Román Kommunista Párt köré. Nicolae Ceausescu hatalomra jutása után bizonyos rokonszenvet tudott kivívni a maga számára mind a korszak nyugati vezetői, mind az ország lakosságának soraiban azzal, hogy a „szocialista táboron” belül önállóbb külpolitikát folytatott, csökkentette a Szovjetunió befolyását, beleszólását a román ügyekbe, elutasított moszkvai kezdeményezéseket, nyugati és kínai kapcsolatokat ápolt, kiváltva a szovjet vezetők rosszallását. Románia 1968-ban nyíltan helytelenítette Csehszlovákia katonai megszállását a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más tagállamainak erői által. A Nyugat hosszú ideig táplált illúziókat Ceausescu politikáját illetően: az Európai Közösség kereskedelmi megállapodást kötött Romániával (egyedül a „szocialista tábor” országai közül), ugyanakkor Bukarest fogadhatta amerikai elnök látogatását is. Ceausescu egy másik látványos „gesztusa”: amikor a Szovjetunió lemondta a részvételt az 1984-es Los Angeles-i olimpián, hogy így torolja meg az 1980-as moszkvai játékok amerikai bojkottját, Románia részt vett a versenyeken, és 20 aranyérmet hozott haza.
A 80-as években Románia gazdaságát az állami és szövetkezeti szocialista tulajdon, a túlzott központosítottság, az ötéves terv, a csökkentett hatékonyság, az energiafogyasztó mamutvállatok jellemezték, amelyek teljesen függetlenek voltak az ország valódi nyersanyagforrásaitól. Az import túlságos lecsökkentése, az export erőszakos serkentése, egybekötve a külső adósság visszafizetésével, amelyre 1989 elején került sor (1975 és 1989 között Románia több mint 21 millió dollárnyi adósságot fizetett vissza) – gazdasági válsághoz vezettek. Miközben a többi közép­ és kelet európai ország megpróbálkozott saját gazdaságának és társadalmának csendes reformjával, addig Románia egészen más úton indult el, amely a végén az egész országot lebénította.
A végletekig központosított hatalom egyre átfogóbban a Securitatéra támaszkodva ellenőrizte az emberek szinte minden megmozdulását, szétzúzott mindenfajta formálódó ellenzéket. A mind erősebb nacionalizmus, a nemzeti kisebbségek elnyomása, a falurombolás, az élelmiszerkrízis fokozódó belső ellenállást és nemzetközi felháborodást váltott ki.
A Ceausescu-rezsim utolsó éveiben bekövetkezett a katasztrófa: a lakosság életminősége jelentősen romlott, miközben az ország teljesen elszigetelodött nemcsak Európa többi részétől, de még a többi baráti kommunista országtól is. Nicolae Ceausescu minden erővel megpróbálta elejét venni a többi „testvérországokban” kibontakozott reformfolyamatoknak, de 1989 végén majd negyedszázados uralma véget ért. Valószínűleg az emberek végső elkeseredettsége a magyarázat arra az erőszakra, ami a kommunizmus 1989-es decemberi bukását jellemezte.
Habár a diktátor-házaspár kivégzése sokaknak reményt adott egy jobb élethez, a nép bizonyos hányada nem értett egyet a gyors ítéletvégrehajtással. A Ceausescu-rezsim hódolói a mai napig megemlékeznek róluk: az egykori diktátor születés­ és halála napján minden évben százak keresik fel a Ceausescu-házaspár sírját.

Minden évben százak keresik fel a Ceausescu-házaspár sírját

A névrokon

Az ex-diktátornak, Nicolae Ceasescunak ma is él egy névrokona a Prunisor nevű településen. A Mehedinti-i Ceausescu helyi hírességnek számít, akárcsak sógornője, Elena Ceausescu. Ez a Ceausescu nyugdíjas matematikatanár, volt iskolaigazgató. Saját bevallása szerint büszke a nevére, még ha a múlt rezsimben emiatt számos kellemetlenség is érte. „Ha megállítottak az utcán a milicisták, és kérték, hogy igazoljam magam, mindig azt hitték, gúnyolódom velük. Egyszer az iskolában is megjártam: felhívtam a tanfelügyelőséget, és mikor bemutatkoztam a titkárnőnek, annak nyomban kiesett a kagyló a kezéből. Azt hitte, maga az államelnök hívja.”
A forradalom után Nicu bácsi a politikában is kipróbálta magát, de hamar kiábrándult. A forradalom után közvetlenül belépett a Nemzeti Felszabadítási Frontba (FSN), és a Prunisori-i szervezet elnöke lett. „Egyik este megjelentek vagy tízen a székházban és teljesen szétdúlták. Akkor eldöntöttem, hogy többet nem ártom bele magam a politikába” – meséli Nicolae Ceausescu, aki ugyan nem sírja vissza a „régi szép időket”, viszont úgy véli, voltak, akik jobban éltek a kommunisták idejében. „Akkoriban mindenkinek volt munkája, és kenyeret tett az asztalra. Most csak éhezés és szegénység van.”
Névrokonáról viszont pozitív véleménnyel van az egykori tanár: „Nicolae Ceausescu jó vezető volt, a tanácsadói vitték rossz útra. Az összes megyei első titkárnál jobban ismerte az országot. Sajnálom, hogy így kellett meghalnia, de legalább méltósággal halt meg.” Az egyetlen dolog ami bántja, hogy szegénysége miatt nem tud ellátogatni minden évben a diktátor sírjához, legalább egy gyertyát gyújtani. „Így hát a tévé előtt fogom ünnepelni, miközben iszok egy pohár bort a tiszteletére”.

JOGI SAROK

A szomszédjog

Ha otthonunknak tulajdonosai vagyunk: minden bizonnyal vannak szomszédaink is. Tudjuk, hogy a rossz szomszédság...Legyünk ezért tisztában azzal, hogy milyen jogaink vannak és mire kell ügyelnünk, hogy ne sértsük meg a szomszédjogot. A tulajdonjog egyik alapvető szabálya, hogy jogainkat nem gyakorolhatjuk úgy, hogy azzal mások -­ és különösen szomszédaink – békés birtoklását zavarjuk. Melyek a szomszédjog megsértésének leggyakoribb forrásai?

ZAJ OKOZÁSA

A tulajdonos nem okozhat olyan zajhatást, amellyel másokat szükségtelenül zavar. Figyelembe kell venni a települési környezet jellegét (lakóhely, üdülőhely, mezőgazdasági vagy ipari övezet), továbbá ehhez képest a környezetvédelmi szabályoknak – a meg nem engedett zaj okozására vonatkozó – rendelkezéseit. Lakóterületen vagy különösen üdülőövezetben nagy hanghatással járó szórakozóhely, mozi, diszkó csak megfelelő korlátozásokkal üzemeltethető.
Háromszor is gondolja meg, hogy egy békés kertvárosban, családi házak között nyisson-e zenés kerthelyiséget, diszkót! Lehet, hogy itt a telek olcsóbb, de számíthat arra, hogy a lakosság nyomására erőteljesen korlátozzák működését – jogosan.
Nem tilos a lakótelepi lakásban sem a foglalkozás gyakorlásával együtt járó, rendszeres zenélés. De a szomszédok ezt különböző napszakban, hosszú időn keresztül nem kötelesek eltűrni. Természetesen az ilyen tevékenység teljes eltiltását a szomszédok nem igényelhetik, hiszen házközösségben élnek, ami együtt jár bizonyos mértékű tűrési kötelezettséggel. De azt joggal igényelhetik, hogy hangosabb zenélés csak munkanapokon, naponta két-három órán keresztül és semmiképpen ne az eseti órákban történjék.

A NÖVÉNYZET ZAVARÓ HATÁSA

Az ingatlanon – különösen a közös határvonal közelében – a növényzet szükségtelenül zavarhatja a szomszédot ingatlana birtoklásában. Fák, bokrok ültetésénél meg kell tartani a kerítéstől a szükséges oldaltávolságot.
A fák, bokrok kivágására a szomszéd csak akkor kötelezhető, ha a sérelem más módon, így kártérítéssel vagy a növényzet ritkításával nem hárítható el.
A bíróság egy konkrét ügyben például arra a következtetésre jutott, hogy a két szomszédos ingatlan határvonala közelében levő négy fenyőfát nem kell kivágni. Sem szakértői vélemény, sem az egyéb adatok nem támasztják alá azt az állítást, hogy a tűlevelek hullása gátolja a szomszédot konyhakert létesítésében. Még azt is figyelembe vette a bíróság, hogy a községben kialakult szokás szerint az előkertet sehol nem hasznosítják konyhakertként, erre a célra a szomszédnak is megfelelő területe van az ingatlan más részén. A dísznövények fejlődését pedig a tűlevelek nem gátolják.

Lévai Ildikó jogász

Mostohasors

@ko:Mostohaszülőnek lenni, hálátlan szerep. Hiszen hiába fordul párja gyermeke(i) felé szeretettel, a jutalom egy szájhúzás vagy ajtócsapkodás.
Aki másodszorra is hozzáköti életét valakihez, természetesnek tekinti, hogy csemetéi előbb vagy utóbb jóban lesznek új partnerével. Pedig ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű. A gyerkőcök legtöbbször betolakodónak tartják édesanyjuk, vagy édesapjuk választottját, és ellenségesen viselkednek vele. A mostohaszülő persze törekszik arra, hogy párja gyermekeivel megszerettesse magát. A siker azonban nem csak rajta múlik. Tudomásul kell vennie, hogy a gyerekek érzelmeit nagyban befolyásolja a féltékenység. Hiszen anyjuk vagy apjuk szeretetét addig egyedül birtokolták, és most osztozniuk kell egy számukra teljesen idegen emberrel.
A szülő szerepében tündöklő új családtag gyakran túlságosan gyorsan szeretné megszilárdítani helyzetét. Attól való félelmében, hogy otthonában másodrendű állampolgár lesz, túlhangsúlyozza a rá háruló feladatokat. A gyerekekkel kialakítandó viszonyt nem szerencsés a szabályok és felelősségek tisztázásával kezdeni. Elég stresszt jelent számukra, hogy az egyik vér szerinti szülőjük helyett egy idegennel kell összebarátkozniuk. A régi rutin érzelmi biztonságot jelentett számukra, így kezdetben minden változás ellen makacsul fognak küzdeni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a mostohaszülőnek nem lehet beleszólása otthona rendjének kialakításába. Tény azonban, hogy az elhamarkodott kísérletek kudarcba fulladnak, ami a későbbiekben megoldhatatlan problémát jelent majd. Hiszen a mostohaszülő tévesen úgy gondolja, hogy jobb kimaradnia a neveléssel kapcsolatos ügyekből.
A két tűz közé került vér szerinti szülő ráadásul úgy érzi, hogy már erőn felül próbálja kielégíteni a két, féltékenyen követelőző fél egyre irreálisabb igényeit. A helyzet nem kevés diplomáciai érzéket igényel. Az új közösség sohasem működhet úgy, mint a régi. Az elveszett harmóniát és meghittséget nem lehet egy pillanat alatt pótolni. Sok idő és még több türelem kell ahhoz, hogy az egy fedél alá került idegenek egyszer csak igazi családdá váljanak. A szakemberek tanácsa: Legyünk következetesek és türelmesek!
Nem csak az újdonsült szülőnek kell mindent megtennie a békés hétköznapokért. A vér szerinti anyának, apának is segítenie kell, hogy gyermekei elfogadják a párját.
Ha egyedül mégsem megy, ott a nevelési tanácsadó. Egyre több, gondokkal küszködő család keresi fel önszántából a nevelési tanácsadókat. A problémás nevelőszülő-kérdés megoldásának kulcsát a családgondozás, vagy a családterápia jelenti. A legtöbb nehézség általában akkor lép fel, ha kamaszkorú a gyermek.
A nevelőszülő egyértelműen szabja meg a feléje irányuló viselkedés kereteit, majd következetesen tartsa is magát ahhoz. A szabályok megalkotását azonban együtt végezzék, hallgassa meg a gyermek véleményét is. A békesség kedvéért legyen képes kompromisszumot kötni, így érzi igazán a gyermek: a család egyenrangú tagja. Csak kedves hangnemben beszéljen vele. Ha ellenáll, nem a hangos szó jelenti a probléma megoldásának kulcsát. Ha rossz nevelési szokásként a vér szerinti szülő alkalmazza is a testi fenyítést, a nevelőszülő véletlenül se bántsa a gyereket. Ne hívassa magát apunak, vagy anyunak. Legtanácsosabb, ha a keresztnevén szólítja a gyermek.
A vér szerinti szülőnek figyelnie kell arra, hogy párja és gyermeke töltsön együtt több időt, szervezzenek maguknak közös programot. Törekedjenek arra, hogy ne érezze a csemete: választásra kényszerül a családon kívül rekedt régi és az új szülő között. Ne tiltsa meg, hogy beszéljen a neki hiányzó apukájáról vagy anyukájáról. Ne használják eszközként, a láthatás után ne faggassák ki, milyen körülmények között, s kivel él a volt férj vagy feleség.

KICSIKRŐL NAGYOKNAK

A büntetés kétélű fegyver

A gyerekek megfenyítésének, megbüntetésének és megverésének gondolatát a felnőttek többsége majdhogynem jótékony hatásúnak véli: „Egy kis simogatástól még egy gyereknek se lett baja”, „Elég jól bevált nálam, miért ne lenne jó a gyerekeimnek?”, „A legtöbb gyereknek szüksége van rá, hogy észre térítsék néha”. Ilyen alapon a szülők és a tanárok kérhetetlenül fegyelmezik, vagyis büntetik, megfenyítik, helyrerakják, irányítják, idomítják, féken tartják, korlátozzák, szabályozzák, bírságolják és testileg fenyítik a gyerekeket.
A pszichológusok szerint a büntetés elsősorban nem megszünteti, hanem elnyomja azt a cselekvést, ami miatt az ember büntetést kap. Amikor a gyereket kényszerítik valamire és ha engedelmeskedik, annak csak a büntetéstől való rettegés az oka. Ez azonban csak addig működik, ameddig a büntetés fenyegető lehetőség marad – azaz önmagában nem alkalmas arra, hogy egy szabályt az ember minden körülmények között követendőnek fogadjon el. „Nincs itthon a macska, cincognak az egerek” – amint a felnőttek hátat fordítanak, a büntetéssel fegyelmezett gyerekek ritkán tanúsítanak önfegyelmet. Ettől függetlenül, egyes pedagógusok szerint, a büntetés kicsi korban szinte elkerülhetetlen, mert bizonyos dolgokat a gyereknek előbb meg kell tanulnia, illetve, feltétel nélkül el kell fogadnia, azért, hogy az szabályként az erkölcsi tudatába beépüljön. Mások szerint viszont a gyerekek csak akkor fogják az önírányítást szabályok betartására használni, ha előzőleg megkapták azt a lehetőséget, hogy a felnőttekkel közösen döntsenek ezekről a szabályokról.
A büntetés, akárcsak jutalom, sokféle van. Büntetés a fizikai bántalmazás, valamilyen tárgy elvétele a gyerektől, a kiabálás, a megszégyenítés és a szeretetmegvonás különböző formái (amikor a szülő nem szól a gyerekhez, dorgálja, mondja, hogy „nem szeretlek” vagy csak egyszerűen az arcán látszik, hogy neheztel). Az első négy esetben a szülő a gyerek feletti hatalmának érvényesítésével büntet, ami kiválóan alkalmas arra, hogy – főként az első években – elnyomjon egy viselkedést. Ugyanakkor számos pszichológiai vizsgálat tanúsága szerint nem alkalmas arra, hogy a gyerekben megfelelő belső ellenállás alakuljon ki, azaz a viselkedést csak addig kerüli, amíg tart a büntetéstől. Ráadásul az a szülő, aki a fegyelmezésben CSAK ezeket az eszközöket veti be, nehezen tud olyan bizalomra és szeretetre épülő kapcsolatot kialakítani a gyerekkel, hogy az eredmény tartós legyen – azaz serdülőkorban vagy felnőttkorban a gyerek általában fellázad és mivel magát a szülőt is elutasítja, egyszerre mindent elutasíthat majd, amire a szülő tanítani akarta. A megszégyenítés – tehát amikor mások előtt szídják össze, csepülik vagy büntetik a gyereket – egyébként is káros, mert a szégyen NEM erkölcsi érzés, hanem annak az átélése, hogy „rossz vagyok”. Az a gyerek pedig, aki rossznak hiszi magát, előbb-utóbb ennek megfelelően fog majd viselkedni.
A szeretetmegvonás különböző formái pontosan olyan súlyos büntetésnek számítanak, mint például a verés – de csak akkor, ha a szülő és a gyerek között szeretetteljes kapcsolat van, azaz a gyerek fél ennek a kapcsolatnak az elvesztésétől. A hatalomérvényesítő módszereknél eredményesebbnek tartják a szakemberek, mert az így nevelt gyerekek ellenállóbbak a csábításokkal szemben. Ugyanakkor vannak, akik ezt is hatalomérvényesítő módszernek tartják, mert ilyenkor is a gyerek feletti hatalomról van szó, csak nem a fizikairól, hanem az érzelmiről. Ugyanakkor ha napi rendszerességgel alkalmazzák és ha egy-egy ilyen alkalom sokáig tart, a gyerek nagy valószínűséggel szorongóvá és visszahúzódóvá válik, ráadásul nagyobb eséllyel lesz az áldozata mások agressziójának (a csúfolásnak, a verekedéseknek, a kiközösítésnek stb).
Nagyobb befolyásunk lehet a gyerekekre, ha lemondunk arról, hogy irányítsuk őket, mert minél több hatalommal élünk acélból, hogy megpróbáljuk irányítani őket, annál kevesebb igazi befolyásunk lesz az életükre!

Összeállította L. Fehér Anna pedagógus

AUTÓZÁS

Negyed évszázada ABS

A napokban volt kerek 25 éve annak, hogy megjelent, autóba építve mindennapi életünkbe beköltözött három betű, az ABS. Azaz: Anti Block System. A német Bosch cég készítette el az első sikerrel használható, sorozatgyártásra érett elektronikus blokkolásgátló szerkezetet. Az akkori technológia feltételei közepette pionírmunkának számított, mégis sikerült, azóta ez a kis dobozba rejtett szerkezet minden modern autó fékrendszerének alapja lett. A stuttgarti cég azóta százmillió darabot gyártott le belőle a világ szinte valamennyi autógyárának, és az ABS tökéletesítése természetszerűen magával vonta jó néhány más biztonsági rendszer kialakulását is, egyebek között a Traction Control System, a meghajtott kerekek kipörgését szabályozó berendezés kifejlesztését is, valamint az Electronoc Stability Program, azaz az elektronikus stabilitásvezérlő megjelenését is. Ezek a szerkezetek mind meghonosodtak már a mai autókban. A fejlődés azonban nem áll le, az ESP még biztonságosabbá teszi a modern autókat.
A Bosch 1978-ban mutatta be az ABS rendszert, akkoriban hatalmas szenzációnak számított, hogy egy cigarettadoboz nagyságú herkentyű megakadályozhatja a kerekek blokkolását még a legerősebb fékezésnél is, és a kocsi fékhatása jobb, mintha a kerekek csúsznának, ugyanakkor tökéletesen irányítható is marad. Csak az igen drága autókba építették be akkoriban, ma viszont az új kocsik több mint kétharmadában megtalálható ez a készülék. Az ACEA, az európai autógyárak egyesülése javasolta, hogy a 2004. év közepétől már minden új autóban legyen alapfelszerelés az ABS.
A DaimlerChrysler és a Toyota hatalmas összegeket fordított és fordít ma is a biztonságra, e két hatalmas cég a gyakorlatban, a próbapályákon bizonyította be az ABS immár pótolhatatlan szerepét az autókban, de más világhírű gyárak sem tudják már elképzelni termékeiket e kicsiny, de elmondhatatlanul hasznos szerkezet nélkül, ugyanakkor azt is bizonyította a gyakorlat, hogy ha minden autóban gyári felszerelés lenne az ABS és az ESP, akkor az autóbalesetek száma 50 százalékkal csökkenne.
Az ABS-szel kezdődött minden negyed évszázaddal ezelőtt, és most erre az alapra épülve fejlődik a legújabb rendszer, az AS, az Active Steering, azaz az aktív irányítás is, természetesen már magába foglalva az ABS-t és az ESP-t is. A BMW az ötös sorozatában már teljes AS-t alkalmaz, a rendszer válságos helyzetekben hatalmas mértékben növeli a manőverezési lehetőségeket, az emberi tényező negatív hatását nagyban kiküszöböli. Az elkövetkező években a korábban kifejlesztett, de önállóan használt rendszereket fokozatosan hálózatba építik, így a DA, a Driver Asistent, azaz a vezető segédje elnevezésű rendszer is helyet kap majd a Combined Active Passive Safety Systemben, azaz a kombinált aktív-passzív biztonsági rendszerben.

n m.



Bosch ABS rendszer