Lelkiismeret és szabadság

Csendben, szinte visszhang nélkül múlt el a lelkiismereti szabadság nemzetközi napja a közelmúltban, s a minap a leszerelés világnapja is. Belgrádban a Nők Feketében civil szervezet tagjai, szimpatizánsai, mint korábban, ezúttal is némán tiltakoztak a háborúk, az erőszak, a tortúrák ellen, és szórólapokat osztogattak a polgároknak. Sajnos, még mindig sokan visszautasították vagy olvasatlanul eldobták ezeket. Az idei akció nyomtatványai a Connection civil szervezetek világhálójának szolidaritásával és anyagi támogatásával jelenhettek meg Szerbia és Montenegróban. A korábbi évekhez viszonyítva minőségi vonatkozásban némi eltérés is megmutatkozik az idei akciónál. A nők civil szervezetei, esélyegyenlőséget szorgalmazó polgári tömörülései más szervezetekkel együtt több fórumon, konferencián szorgalmazták az utóbbi hónapokban a nevelés, az edukáció, az előképzés, valamint a közvéleményformáló és tudatosító megmozdulások fontosságát. Az előítéleteket hosszadalmas, következetes, folyamatos munkával lehet mérsékelni. A nevelést pedig nem elég korán kezdeni. Merthogy a lelkiismereti szabadságra, a vállalására -- mint mindenre -- nevelni, tanítani kell. E téren lenne mit tenni hivatalosan is az oktatás, a nevelés háza tájékán, a bölcsödétől egészen a felsőoktatásig. A volt kormány megkísérelt valamit, néhány tantárgy tankönyvét módosították is. Félő azonban, hogy még ezt a keveset is visszavonja a mostani kormány. Meglátjuk, de most nem erről szeretnék elsősorban szólni. Hanem a lelkiismeretről és a szabadságról. Meg arról, hogy miért fokozódik a kisgyerekekben az "erőszak megélésének igénye, látványa". Erre próbált rákérdezni a B92-es Televízió a palicsi állatkertben történt balesetre. Forgatócsoportjuk meglepetésszerűen, minden elkőkészület nélkül ellátogatott a belgrádi állatkertbe. S azt kérdezték a gyerekektől, hogyan kell, illik viselkedni az állatkerben? Másként válaszoltak a kisiskolás kislányok, és másként a fiúk. A legtöbb fiú természetesnek tartotta, sőt szereti, ha mérgesek, dühösek az állatok. Egy-egy "óvatlan pillanatban", amikor a tanító látószögön kívül kerülnek, még meg is dobálják vagy másként mérgesítik őket...
Lelkiismeret és szabadság. Mi lesz az utóbbi másfél évtizedben született gyerekekkel, akik akaratlanul is különböző hatásoknak voltak kitéve, még itt is, ahol "sohasem volt háború" -- figyelmeztetnek a női civil szervezetek Vajdaságban. A gyűlöletbeszéd észrevételenül (vagy nagyon is tervezetten?) átszőtte mindennapjainkat. A médiából ömlik a félinformáció, a manipuláció, amely éppen a mindenre fogékony gyerekeket, fiatalokat -- a jövőnket -- érinti a legérzékenyebben. Ne rökönyödjünk meg a gyerekek válaszán, hanem inkább azon gondolkodjunk el, miért mondják ezt, mit lehet tenni, hogy ez az értékrend megváltozzon a társadalmunkban.
A lelkiismereti szabadság vállalásának is más lesz a visszhangja. Egyelőre azt is mondhatjuk, még mindig gyerekcipőben jár. Noha a civil szervezetek követelésére jogi rendezést nyert. Mint tudjuk, tavaly októbertől Szerbia és Montenegró Államközössége törvényesen elismeri a lelkiismereti szabadságra, vagyis a civil szolgálatra való jogot, mégis kevés fiatal vállalja a fegyver nélküli szolgálatot. Az idei megmozdulásnak ezért tudatosító jellege volt a Ghandi-idézettel, "A katonai szolgálat a rabszolgaság formája!" meghirdetett akció a nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet. Emellett gyakorlati utasítást is tartalmazott, hogy mit kell tenniük azoknak a fiataloknak, akik a civil szolgálatot választják. Mindenekelőtt tisztázniuk kell önmagukban, hogy a lelkiismereti szabadság az ő döntésük: joguk van NEM-et mondani mindarra, amit nem szeretnének! Lelkiismeretükre hallgatva politikai, vallási, filozófiai, erkölcsi, pacifista és más okokra hivatkozva utasíthatják el a katonai szolgálatot. A lelkiismereti szabadság nemzetközi napjára kiadott idei nyomtatványokon olvashatjuk: "Ne feledd, senkinek sincs jogában rendelkeznie az életeddel, az időddel, nem tehet ki pszichikai és fizikai erőszaknak, tortúrának". A világ fejlett országaihoz hasonlóan honi civil szervezteink is a hivatalos katonaság megalakítását szorgalmazzák. A törvényes megfogalmazásig viszont a fiataloknak tudniuk kell, mire van joguk. Fontos tudniuk, hogy már a nyilvántartásba vételkor, a besorozáskor ki kell nyilvánítaniuk, hogy melyik szolgálatot választják: a civilt vagy a katonait. Ez lényeges, mert később csak nehezen lehet megváltoztatni a kérelmet. Sok esetben nem közlik a fiatalokkal a sorozáson, mire van joguk? Ezért jó, ha előre tájékozódnak az érdekelt fiatalok. Viszont a megindokláskor részletesen ki kell fejteniük: miért választják a civil szolgálatot. Az érvényes, törvényes jogszabály értelmében a hivatalos szerveknek 15 napon belül válaszolniuk kell a fiatalok kérelmére. Mindazok, akik többet szeretnének megtudni a civil szolgálatról, hívják Belgrádban 10-18 óráig a 011/262-3225-ös telefont, de írhatnak is a következő e-mail címre: stasazen@eunet.yu

STANYÓ TÓTH Gizella

NEMDOHÁNYZÓ VILÁGNAP – MÁJUS 31.

Globális stratégiával az eredményig

Az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) 2003. évi közgyűlésén a 192 tagállam egyhangúan elfogadta a Dohányellenes Keretegyezményt (FCTC) – ezzel történelmi lépést tett a dohánymentes világ megvalósításához vezető úton. Az FCTC-t az a felismerés hívta életre, hogyha a világ népessége meg akarja védeni önmagát a dohány pusztító hatásaitól, ha meg akarunk előzni évi 5 millió halálesetet, a dohányipar világméretű, globális fenyegetése ellen csak globális, egyeztetett stratégiával lehet eredményt elérni. Az FCTC-vel a dohányzás visszaszorításának ügye kilépett az egészség kérdésére korlátozott körből a gazdaság területére. Nem lehet ugyanis hatásosan megvédeni az emberek egészségét a dohány hatásaitól, nem tudjuk biztosítani az emberek jogát a tiszta levegőhöz, ha nem teszünk megfelelő lépéseket a dohánytermékek ára, a dohányáruk adója, a dohány-csempészés, a dohányreklám és promóció és az egyéb, gazdaságot érintő területeken.

Dohány és szegénység
A magasabb jövedelmű, iparilag fejlett országokban a dohánytermékek fogyasztása az elmúlt évtizedekben számottevően csökkent. A dohányipar, hogy pótolja az emiatt, valamint a dohányzás okozta halálozás következtében kieső fogyasztókat, új piacokat keres Közép- és Kelet-Európában, továbbá a harmadik világ országaiban. A közepes és alacsony jövedelmű országokban jelentősen nőtt a dohányfogyasztás – itt adják el az évi 5,7 billió cigaretta 60 százalékát. A fejlődő országokban, főként a férfiak között emelkedik folyamatosan a dohányosok száma. A közepes jövedelmű országokban megkezdődött a felnőtt férfiak között a dohányzás visszaszorulása, de ezeken a területeken egyre több nő és fiatal dohányzik. A másik közös jellegzetességük a közepes jövedelmű országoknak, hogy összefüggés van az iskolázottság, a jövedelmi viszonyok és a dohányzási szokások között: az alacsonyabb iskolázottságú, alacsonyabb jövedelmű emberek közül többen dohányoznak. Ezek az emberek sokszor jövedelmük tetemes részét költik cigarettára, pedig korlátozott anyagi lehetőségeik miatt ez a pénz az élelemre, gyermekeik iskolázására, egészséges ruházkodására, lakáskörülményeik javítására fordítható összegből hiányzik. Közismert tapasztalat, hogy betegség és szegénység kéz a kézben jár. A cigarettára költött pénz miatt tovább romlik a dohányzás miatt amúgy is veszélyeztetett emberek egészségi állapota.

Dohány és gazdaság
A dohányipar a cigaretta adóemelése, áremelése ellen tiltakozva egyrészt a kiskeresetű emberek védelmezőjeként állítja be önmagát, másrészt azzal ijesztget, hogy a fogyasztás csökkenése miatt kevesebb lesz az állam adóbevétele. A tények ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják: 10%-os áremelés a fogyasztást csupán 3-8%-kal csökkenti, tehát az adóbevétel az áremelés ellenére emelkedik. Ezt a többletbevételt munkahelyteremtésre, felnőttoktatásra, lakásprogramokra fordíthatja az állam – tehát a cigarettaár emelése közvetve csökkentheti a szegénységet, javíthatja a rossz anyagi helyzetben lévő emberek életkörülményeit.
A „HAGYD ABBA ÉS NYERSZ!” dohányzásról leszokást segítő program1994-ben indult Finnországból. Azóta minden földrészről egyre több és több ország csatlakozik a kétévente megrendezésre kerülő nemzetközi programhoz. A program lényege, hogy a dohányzást abbahagyni szándékozó személyeknek egy játékos lehetőséget adjunk a leszokásra.

Dohányzási statisztika
Németország „előkelő” helyen áll a dohányzással foglalkozó statisztikai rangsorokban, lakosságának közel negyede, 18-20 millió ember füstöl rendszeresen. Sok a fiatal dohányzó is: a 13-15 évesek több mint 10 százaléka, a 20 évnél fiatalabbak 15 százaléka a szenvedély rabja.
Évente 10-11 millióan halhatnak meg 2030-ig a dohányzás által okozta betegségek miatt – állítja a most közzétett felmérésében a WHO. Ez a legnagyobb ilyen jellegű felmérés: 150 országban egy millió (!) kamaszt kérdeztek meg. A mostanihoz hasonló felmérés eddig nem készült: a világ 150 országában egymillió kamaszt faggattak arról, hogyan is viszonyul a dohányzáshoz. Mint kiderült, a lányok hajlamosabbak rászokni a cigarettázásra, mint anyáik annak idején. Egyetlen példa erre: Afrikában ugrásszerűen megnőtt a nők száma a dohányzók körében. Míg korábban hét az egyhez volt az arány a füstimádó férfiak és nők között, jelenleg már 2,2-1 az arány. Éppen a nők arányának növekedése az, ami a korábbihoz képest új következtetés levonására ad okot.
Megfigyelhető, hogy amíg Nyugat-Európában csökkent, addig Kelet-Európában nőtt a dohányosok száma. Emellett az alacsonyabb jövedelműek között háromszor annyi a dohányos, és háromszor akkora az esélyük is az ezzel kapcsolatos betegségekre, mint a magasabb jövedelműeknek. A fiatalságnál ugyanakkor eltűntek a nemek és országonkénti különbségek a dohányzás tekintetében. Öt országban (Finnország, Izland, Olaszország, Szlovénia, Svédország) pedig 25 százalék alá esett a tizenöt évesnél idősebb dohányosok aránya a teljes lakosságon belül.
Számítások szerint a világon évente három és fél millió ember hal meg a dohányzás következtében, hazánkban ez a szám harminc-harmincötezerre tehető. A Gallup Intézet felmérése szerint a magyarok megfelelően tájékozottak a dohányzás kockázatairól, ennek ellenére nem csökken a dohányzók száma: évek óta az ország egyharmada cigarettázik. Szomorú tény, hogy a dohányosok között egyre több a nő és a fiatal.
(nemdohanyzo.lap.hu alapján)

A dohányzás története

Az indiánok megelőzték az európaiakat a dohányzásban. Az őslakók már Amerika felfedezése előtt ezer évvel pipáztak. Kezdetben csak illatos növényeket füstöltek, de később Közép- és Dél-Amerikában megismerték a dohányt.
Az őslakók nem csupán az élvezet miatt dohányoztak. Azért is, mert azt hitték, az istenek és a szellemek kedvüket lelik a dohány égre szálló füstjében. Történelmi jelentőségű volt a pipa szerepe az őslakók és európaiak közötti érintkezés során, amikor az állandó harcok után a béketárgyalásokon előkerült a békepipa. A pár szippantás után körbeadott pipa a béke megpecsételése volt.
A dohány eredetének kérdésében ma is vitatkoznak a tudósok. Valószínűleg a maják terjesztették el a dohányzás szokását, amikor észak felé vonultak a mai Közép- Amerikából és a Yukatán-félszigetről. A dohányzás szokása lassan elterjedt az egész észak-amerikai kontinensen.
Kolumbusz 1492-ben Amerika földjére lépvén a bennszülöttektől kapott ajándékok között kapott egy pakli bagót is. Ez a tabbaccos, ahogyan nevezték, csakhamar szokásba jött a telepeseknél is. Az újonnan felfedezett Amerika és Spanyolország között élénk hajóforgalom indult meg, így megvolt a lehetőség arra, hogy Európában a dohányzás szokását megismerjék. Nemcsak a dohányzás híre, de maga a szárított dohánylevél is megérkezett az óhazába. A XVI. század közepén szinte egyidőben, de különböző utakon a dohány magja eljutott Spanyolországba, Portugáliába és Franciaországba. Sokan úgy vélik, hogy maga Cortez hozta az első magokat Spanyolhonba.
1559-ben Jean Nicot francia orvos a portugál udvarban hozzájutott a dohány magjához, amelyet kertjében elültetett. Nicot a dohányt mindig gyógynövénynek tartotta. A XIX. században felfedezett dohányméreg névadásakor is őt tisztelték meg a későbbi tudósok a nikotin elnevezéssel.
Miközben a dohányt nyugaton egyre jobban megismerték, eljutott keletre és északra is. Az angol birodalom ekkor már nem a dohány gyógyító hatását hirdette, mint azt legalábbis kezdetben Portugália tette, hanem egyenesen a dohányzás szokását terjesztette. Az angol hajók kapitányai dohányoztak először nyilvánosság előtt. A történetírók félelmetes jelenetként írták le, amikor a hazatérő angolok orrukon, szájukon át füstöt eregettek.
A „vadak szokása” egyszerre divat lett Londonban. A bor- és a sörházak mintájára megnyíltak a Tabakgieen-ek, ahol a pipa kézről kézre járt, és sokan egy pipából dohányoztak. Mindenütt dohánykereskedők nyitották meg üzleteiket.
A dohány használata gyorsabban terjedt el, mint az ugyancsak az Újvilágból hozott burgonyáé. Alexander Humbolt meg is jegyezte: „Az értelmetlen gyermek, aki felé egyszerre kenyeret és izzó széndarabot nyújtanak, először a szén után nyúl. Így tettek az emberek is, amikor választaniuk kellett a dohány és a burgonya között.”Erzsébet királynő uralkodásának vége felé már az angol társadalom szinte minden rétege dohányzott. Az Erzsébetet követő I. Jakab király elhatározta, hogy véget vet ennek az „ördögi tevékenységnek”. Kifejtette, ha a dohány gyógyszer, akkor azt egészséges embernek alkalmaznia nem szabad, mert betegség nélkül való használata egyenesen káros a szervezetre. A kívánt eredményt persze nem érte el. Jakab udvari költője szerint az ördög műve, hogy ez a növény a barbároktól Angliába került.
Időközben egész Virginia egyetlen dohányfölddé változott, hisz a dohány ekkoriban a hőn óhajtott arany helyét foglalta el. Minden árut, ami az anyaországból jött, dohánnyal cseréltek el.
1621-ben Jakab király még egy röpiratot szerkesztett. Ezt azért tette, mert állítólag a halászfeleségek panaszkodtak nála férjeik mértéktelen dohányzása miatt. Ez – úgymond – a „férjek satnyulását” eredményezte. Az asszonyok szerint minél gyakrabban gyújtott rá a férfinép, annál jobban beleszeretett a pipájába, és annál ritkábban gyakorolta férfiúi kötelességét…A tengeri nagyhatalom, Hollandia számára is fontos kereskedelmi cikk lett a dohány.
A XVII. század második évtizedében kezdett elterjedni a dohányzás Franciaországban, majd Németországban, Svájcban és Ausztriában is.
Hollandiában hamarosan észrevették, hogy a dohánynövény gyógyító hatása korántsem olyan nagy, mint ahogyan azt akkoriban sokan hirdették.
Az emberek, akik az új szertől gyógyulást reméltek, hamarosan elkedvetlenedtek. Tappius (aki egyúttal a tapizás nevű, kézrátételben megnyilvánuló gyógymód felfedezője is volt) anatómiai ábrát is készített, amelyen bemutatta, milyen káros elváltozást okoz a dohányzás az agyvelőben.
A tűzveszély mellett ez volt az oka annak, hogy Németországban már tiltották a dohányzást. Furcsa módon, ahol a tilalmi rendelet megjelent, a dohányzás szokása még inkább elterjedt. Így történt ez Svájcban is és a Habsburg-ház uralkodása alatt álló országokban is.
A XVII. században aztán az államfők, politikusok egyszerre rájöttek, hogy a dohány kimeríthetetlen pénzforrást jelenthet. A tilalmak sorra eltűntek, és egyik állam a másik után vezette be az adóztatást, és biztosította saját monopoliumát. A XVIII. század kezdetén a világ meghódolt a dohány előtt.
(Dr. Marék Antal: Dohányosok könyve alapján)

Mérföldkövek a dohányzás történetében

1492. október 15.
– Kolumbusz Kristóf először találkozik dohányzó indiánokkal;
1531-1600– az első dohányültetvények Amerikában;
1556-1565– a dohány elterjed Franciaországban, Angliában és az Ibériai-félszigeten;
1560-as évek– Jean Nicot, Franciaország portugáliai nagykövete leírja a dohány orvoslásban alkalmazható tulajdonságait, és tubákkal gyógyítja Medici Katalin migrénjét;
1586– Németországban megjelenik az első munka, ami óvatosságra int a dohány használatával kapcsolatban;
1604– I. Jakab, angol király szerint „a dohányzás undorító a szemnek, förtelmes az orrnak, ártalmas az agynak és veszedelmes a tüdőnek”;
1614– a sevillai koldusok „feltalálják” a cigarettát;
1665– a nagy pestisjárvány idején a dohányzást védőhatásúnak gondolják;
1700-as évek– az európai arisztokrácia tubákol;
1753– Carol Linné svéd botanikus a dohányt a nicotiana fajba sorolja, és két fajtáját – a Nicotiana tabacumot és a Nicotiana rusticát – írja le;
1800-as évek– Amerikában elterjed a dohány rágása;
1826-1830– négy év alatt a tízezerszeresére nő az angol szivarimport;
1828– Ludwig Reimann és Wilhelm Posselt a nikotin farmakológiájáról írják disszertációjukat, és arra a következtetésre jutnak, hogy az „veszedelmes méreg";
1830-as évek– az első dohányzásellenes mozgalmak az Egyesült Államokban;
1868– az angol parlament a Királyi Vasúttársaságot nemdohányzó kocsik forgalomba állítására kötelezi;
1881– bejegyzik a szabadalmat az első cigarettagyártó gépre;
1900-as évek– világszerte elterjed a cigaretta;
1950-es évek– egyértelművé válik a tüdőrák és a dohányzás közötti kapcsolat;
1963– cigarettaeladási csúcs az Egyesült Államokban;
1964– az amerikai tiszti főorvos kijelenti: „a dohányzás káros az egészségre”;
1971– az Egyesült Államokban betiltják a televíziós cigarettareklámokat;
1980-as évek– átmeneti csökkenés után változatlanul magas a dohányzó fiatalok száma;
1990-es évek– az Amerikából kiszoruló dohánygyárak a közép-kelet európai országokat veszik célba;
1997– Amerikában először indítanak pereket a nagy dohánygyárak ellen cigaretta okozta egészségkárosodás miatt.

Cigi: igen vagy nem?

Milena Simović, újvidéki pedagógus:
– Én nem dohányzom, de sajnálatomra és akaratom ellenére passzív dohányos vagyok, mivel a húgom cigarettázik. Az embereknek jobban oda kellene figyelniük a saját és a szeretteik egészségére. Lesújtó tény az, hogy az utóbbi időben nagyon sok fiatal nő dohányzik. Szerintem a nyilvános helyeken be kellene tiltani a dohányzást, elsősorban az iskolákban és az egyetemeken, mert a tanárok példát mutathatnak a gyerekeknek, és ez nagyon fontos. Emellett az egészségházakból és intézményekből is jó lenne kitiltani a cigarettázókat, mert nincs rosszabb élmény, mint gomolygó füstben élni.

Dudás Karolina, nagybecskereki vegyésztechnikus:
– Nem dohányzom, és nem tudom megérteni azokat, akik tudatosan mérgezik magukat, hiszen már amúgy is számos káros hatás éri egészségünket. De még inkább kirívó az, amikor például egy terhes anyuka mérgezi a még meg nem született gyerekét, vagy bárki, aki nemdohányzók társaságában rágyújt. A nemdohányzók a nyilvános helyeken is hátrányos helyzetben vannak. Gondba ejtő, hogy a fiatalok tömegesen dohányoznak, esetenként már az általános iskolától kezdve. Ennek egyik oka lehet az, hogy sok esetben a szülők és a pedagógusok nem figyelmeztetik őket a dohányzás kockázataira.

Viola József nagybecskereki zenetanár:
– Mivel fulladok a füsttől, hamar rájöttem arra, hogy a dohányzás nem nekem való. Ma már menekülök az olyan társaságból, ahol cigarettáznak. Úgy gondolom, hogy a dohányozók 80 százaléka nem élvezetből szívja magába a füstöt, hanem valamiféle megnyugvást vár tőle. Ehelyett viszont negatív irányban befolyásolja az ember életminőségét. Édesanyán 25 évi dohányzás után április 30-án úgy döntött, hogy lemond róla. Szemmel látható, hogy azóta javult az erőnléte, jobb a közérzete.

Kenyeres Zsuzsanna, a horgosi egészségház dolgozója:
– Amikor a fiamat vártam, természetesen nem dohányoztam, mert úgy gondoltam, nekem kilenc hónapot kell kibírnom, de a gyerekemnek az egész életét befolyásolhatja. Anyukám előtt egyébként még negyvenévesen sem gyújtottam rá. Itt, a munkahelyemen külön kijelölt dohányzószoba van. A kávészünetben füstöltünk. Egyszer megállt előttem Grancz doktor úr, és a cigarettára mutatva megkérdezte, mire jó ez. Elgondolkodtam. És letettem. Körülbelül egy éve nem gyújtottam rá, és nem is áll szándékomban.
Hogy zavar-e, ha körülöttem dohányoznak? Igen, ha itt, a zárt térben füstölnek mellettem, akkor én jobban ki vagyok téve a passzív dohányzás káros hatásainak. Egészségügyi szempontból biztosan a betiltás lenne a legjobb, de tudjuk, hogy a tiltás nem hatékony. Ezért nem is vagyok híve a drasztikus intézkedéseknek. Mindenki tegye, ahogy jónak látja, de a kijelölt helyen dohányozzon, hogy a nemdohányzókat ne gyötörje. Sajnos, a szenvedélybetegségekről szóló előadások, felvilágosítások tizenéves korban már nem sokat érnek, a kamaszok általában csak azért is rágyújtanak, ha azt mondják nekik, hogy ne tegyék. Valahogy úgy kellene megoldani a problémát, hogy senki se szenvedjen, se dohányos, ha már ennek a szenvedélynek hódol, se az, aki nem szívesen szívja a tüdejére mások füstjét.

A. A., K. I., M. M.

Milica Padrov, az Újvidéki Egészségház egészségvédelmi osztályának főnővére évek óta részt vesz azokban a programokban, melyek alkalmazásával a jelentkezők leszokhatnak a dohányzásról. Mint mondta, közel 20 éve alkalmazzák az osztályon az amerikai, úgynevezett öt napon alapuló terápiát, melyet két washingtoni orvos, Folkenberg és McFarland dolgozott ki. Az osztályon elért eredmények magukért beszélnek, a jelentkezők 60 százaléka három hónapon belül leszokott a dohányzásról. Ha figyelembe vesszük, hogy a terápia önkéntes alapú, az alkalmazott módszer hatékonyabb, mint bármelyik gyógyszer vagy készítmény használata. A számos sikertelen leszokási kísérlet elbizonytalaníthatja az embert, de erős akarattal minden elérhető. Természetesen a főnővér elmondása szerint bárki leszokhat a dohányzásról, ha elhatározza magát, célokat tűz ki maga elé, illetve változtat néhány szokásán.
* Amikor az illető elhatározza, hogy felhagy a dohányzással, fontos a pozitív motiváció, a hozzátartozók megértése és támogatása.
* Következő lépés az egészséges gondolkodás, vagyis akkor érhet el jó eredményt az illető, ha felismeri rossz szokását, vagyis függőségét, illetve az életstílus megváltoztatásával már tett valamit az egészsége megőrzéséért.
* Fontos az étrend megváltoztatása is, és a sok folyadék fogyasztása, amivel részben méregteleníti magátn Sokat segít a külső vízterápia, amit különféle ujj- és kézmasszírozással is kiegészíthet. Zuhanyzással a bőrbe jutott káros anyagok mosódnak ki.
* Ami a táplálkozást illeti, a zöldség és gyümölcs fogyasztása igen fontos, elsősorban a vitamintartalmuk miatt. Kerülni kell a zsíros, fűszeres ételeket, ugyanis tudvalevő, hogy a dohányosok szag- és ízérzete eltompul a cigarettafogyasztás miatt, illetve az alkohol, az erős teák és a kávé fogyasztását sem ajánlják.
* Ajánlott a testmozgás, de a leszokás folyamatában fontos szerepet tölt be a pihenés is.

A. A.

A HÉT INTERJÚJA

Káros szenvedélyek nélkül jobb

Május 31-e világszerte füstmentes nap lesz, nagyszabású kampány folyik számos országban annak érdekében, hogy felhívják a közvélemény figyelmét erre a szenvedélybetegségre s annak következményeire mind az ember, mind a környezet szempontjából. Számítások szerint a világon évente három és fél millió ember hal meg a dohányzás következtében, és ez a szám egyre csak növekszik. Dr. Dragana Zarić, az Újvidéki Egészségház egészségvédelmi osztályának specialistáját kérdeztük meg a függőséget kiváltó káros hatásokról, az osztály keretében működő tanfolyamról, melynek segítségével a dohányosok leszokhatnak káros szenvedélyükről, illetve a fiatalokkal való együttműködésről kérdeztük.

Foto: Dávid Csilla

– A nálunk jelentkezők mindegyike kitölt egy személyi lapot, az adatok számítógépes feldolgozása folyamatban van. Ennek segítségével újabb adatokhoz juthatunk, illetve pontos képet kaphatunk betegeinkről. Tavaly vezettük be a szenvedélybetegséget felmérő tesztet, mellyel lemérhető az illető függőségének mértéke. A kapott eredményeket szeretnénk összevetni a nálunk alkalmazott öt napon alapuló Folkenberg és McFarland orvosok által kidolgozott terápia hatékonyságával. A nyugati országokban már hosszabb ideje alkalmazzák ezt a fajta összevetést, nálunk ez még gyerekcipőben jár. Nagyon kecsegtető adat, hogy a pácienseink 60 százaléka három hónapon belül leszokott a dohányzásról, és külön öröm töltött el akkor, amikor kanadai kollégákkal beszélgetve kiderült, hogy náluk is hasonló eredmények születtek. Persze náluk más a helyzet, sokkal nagyobb eszközökkel rendelkeznek, ez nagyban megváltoztatja a munka menetét.
* A dohányzásról leszokók milyen terápiát választhatnak?
– Nagyon sokan csodát várnak, amikor ide jönnek, azt gondolják, egy pillanat alatt megszabadítjuk káros szenvedélyétől, ez persze lehetetlen. Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szokások megváltoztatásának terápiája mellett létezik gyógyszeres kezelés is, persze ez sem teljesen megbízható. Nikotinos terápiát alkalmazunk a páciensnél. Ez azt jelenti, hogy az, aki le szeretne szokni a dohányzásról, nikotintapaszt, rágógumit, vagy inhalátort használ a dohányzással egy időben, ugyanis a cigarettafüstben található 4000 káros anyag közül csak a nikotin vált ki függőséget. A nikotin nem rákkeltő hatású, de egyedül ez teszi az embert cigarettafüggővé. A dohányosok esetében az a legnagyobb kérdés, hogyan lehetne ezt a függőséget megszüntetni. Amikor az illető elhatározza, hogy leszokik a dohányzásról, az agy a nikotin hiányát érzékeli először, ezért jelzéseket küld a szervezetbe, amivel arra ösztönzi az illetőt, hogy rágyújtson. Ezért soroljuk a dohányzást a szenvedélybetegségek közé, ami igen komoly problémát jelent annak ellenére, hogy a dohányzás társadalmilag elfogadott cselekvés. Azoknál a betegeknél használunk nikotinos készítményeket, akiknek valamilyen okból nem felel meg az azonnali leszokás. Személy szerint jobban szeretem, ha a páciens előbb gyógyszeres kezelés vagy készítmény használata nélkül próbál leszokni a dohányzásról, persze minden esetben elfogadjuk az egyén akaratát. Mindez az egyén hozzáállásától is nagyban függ, ugyanis ha igazából nem akar leszokni a cigarettázásról, akkor semmilyen készítmény vagy eljárás sem segít. Nagyon fontos az erős akarat, ami nélkül nem lehet eredményt elérni.
* Mi történik akkor, amikor az elhatározás megtörtént?
– A leszokás folyamatában megpróbáljuk lejegyezni a jó és rossz dolgokat, amelyek a kritikus napokban jelentkeznek, ez a problémamegoldás taktikája, mellyel megpróbáljuk a negatív szituációkat pozitívvá alakítani, persze cigaretta fogyasztása nélkül. Sokat segít, ha az illető naplót vezet a napi teendőiről, szokásairól, mellyel jobban felismerhetők azok a problémák, amelyek miatt rászokott a dohányzásra. Sajnos nagyon sok munkaközösségben a nemdohányzók védtelenek és kiszolgáltatottak a dohányzókkal szemben. Aki le szeretne szokni a dohányzásról, sok esetben fél elmenni a munkahelyére, ugyanis ott a kollégák unszolására újra rágyújthat, vagy a gúnyos megjegyzések miatt eldobja elhatározását. Az osztályon azt tudjuk ajánlani, hogy amennyiben lehetséges, ezekben a napokban ne menjenek dolgozni, ám ha ez elkerülhetetlen, jobb, ha nem osztják meg munkatársaikkal terveiket, ugyanis a dohányosok soha nem veszik észre a nem dohányosokat. Az ilyen környezet nem kedvez a páciensnek.
* Nap mint nap fiatal gyerekeket látunk cigarettával a kezükben. Nekik milyen felvilágosító programot készítenek?
– A kanadai egészségvédelmi asszociáció külön programot állított össze a gyerekek és a fiatalok számára, egy átfogó felmérésről van szó, melynek keretében azt szeretnék megtudni, hogy a 10 és 19 éves korú fiatalok hogy is állnak a dohányzással. Ezt mi is elvégeztük, így a nemzetközi adatbázisba a szerbiai eredmények is bekerültek. A Tartományi Oktatásügyi Titkárság támogatásának köszönhetően 3000 újvidéki fiatal bevonásával végeztük el a felmérést. Szeptemberben egy újabb programmal szeretnénk felhívni a figyelmet a dohányzás káros hatására. Ez abból áll, hogy előadók képzését vállaljuk, a felkészített a fiatalok aztán kortársaikat világosítják fel, persze tovább folytatjuk a fiatalok számára kialakított tanfolyamokat is, melyeken a már dohányzó fiatalok szokhatnak le káros szenvedélyükről. Emellett az iskolákban előadásokat tartottunk diákoknak és tanároknak egyaránt, ugyanis sok esetben példamutatással is érhető el pozitív eredmény. A projekt pilótaiskolája az újvidéki egészségügyi középiskola volt, minden osztályban tartottunk felvilágosító előadásokat, melyeket a diákok életkorához igazítottunk. Interaktív beszélgetések voltak ezek, melynek keretében elmondták véleményüket a dohányzásról az iskolai környezetben, otthon, az utcán. Tudvalevő, hogy a szerbiai háztartások háromnegyedében legalább egy dohányos van, ez nincs jó hatással a pubertásban lévő fiatalokra, amikor még személyiségük nem alakult ki teljes egészében és könnyen befolyásolhatóak. Ezekre a problémákra igenis oda kell figyelni, és minél előbb orvosolni.
* A dohányzás elleni harc nemzetközi napjára hogyan készülnek?
– Az idén a füstmentes nap a dohány és szegénység jegyében zajlik, ugyanis a közepes és alacsony jövedelmű országokban jelentősen nőtt a dohányfogyasztás – itt adják el az évi 5,7 billió cigaretta 60 százalékát. Az egészségvédelmi osztályon külön nem készülünk erre a napra, de a városban számos helyen szerveznek előadásokat, bemutatókat és felvilágosító jellegű programokat. Valamint a világban meghirdetett Hagyd abba és nyersz! elnevezésű, a dohányzás leszokását segítő program eredményhirdetése is ezen a napon lesz.

APRÓ Anikó