Marketing





Eupalyazat



Hungarian Human Rights Foundation
Magyar Szó online
 Hétvége Szerkesztő: Kabók Erika
2006. május 20.-21., szombat-vasárnap



Se veled, se nélküled
A héten befejeződött Montenegróban a demokratikus országokban választási kampánynak nevezett össznépi sárdobálás, amelynek során aztán tényleg sok mindennek tanúi lehettünk. Ugyebár a normális országokban vannak választási nagygyűlések, meg programok, meg civilizált megmérettetések. Ez azonban a Balkán. Nálunk a politikusok átveszik a nyugati világban meghonosodott fogalmakat, és azokat merőben más, valóban izgalmas tartalommal töltik meg. Példa erre lehetne számtalan.
A montenegrói kampányban ezzel szemben láthattunk a régi Jugoszlávia végnapjait idéző rejtett kamerás tévéfelvételt, egyesek az esetleg önállóvá váló Montenegrón belüli autonóm szerb állam megalakítását jelentették be (nesze neked még egy „déjavu” - honnan is ilyen ismerős ez?), az egyik tömörülés kifejezetten szerbellenes magatartást tanúsít, a másik ezzel szemben meghunyászkodik Belgrád előtt és hagyja, hogy az kreálja politikáját. Egy küldöttség Washingtonba utazik az ottani vezetők hivatalos meghívására, majd kiderül, hogy meghívás nem volt, de sebaj, nem vagyunk mi sértődősek, elfogadjuk a kosztot, kvártélyt, csak a Hilton színvonala alá ne kelljen ereszkedni; a másik oldalnak lehet, hogy megszűnik a szerb fővárosban a megbízatása, de azért sorban áll szerény hatszobás hivatalnoki lakásért. Sőt, a kisebbségeket is bevonják a játékba. Kérem szépen. Ez itt a Balkán. Miféle elnyomás? Nekik is lehet véleményük. És van is. Csak nem ők mondják meg, hogy mi az: a bosnyákok többsége a független államot támogatja - a sandžaki bosnyákok nem hagyják, hogy területük két országban húzódjon, az albánok a függetlenség mellett vannak - az albánok a függetlenség esetén ki fognak válni, és a macedóniai meg kosovói testvéreikkel az anyaországhoz csatlakoznak (valahol már ezt is hallottuk?). Aztán itt van az utazás. Az ember nem is gondolná, mennyi mindent lehet felhasználni, méghozzá mennyi módon a szavazatok begyűjtése céljából. A „Mi Veljánk” nagyvonalúan saját zsebből ingyen vonatjegyet vesz a Szerbiában élő montenegróiaknak, csak menjenek voksolni. (A pénz valójában a költségvetésből származik, vagyis a mi pénzünk, de hát, ha mi Velja népe vagyunk, akkor a pénzünk is az övé, nem? Sőt: ilyen módon mi mindannyian a közös államért adózunk. Tévés sms-szavazásban úgyse küldenénk a közös államnak 100 dinár+áfáért üzenetet…) A JAT nevű, magát a gépparkja minőségét figyelmen kívül hagyó légiforgalmi vállalat a referendum napján hihetetlenül besűríti a Belgrád-Podgorica járatait, ezzel szemben a Montenegro Airlines Szerbia irányába ritkít járatain, de bővíti olyan országokból, ahonnan függetlenségpártiak hazautazására számít. Sőt, rátesznek egy lapáttal, saját népük hírhedt fürgeségét ismerve, szinte házhoz szállítják őket. Az sem kizárt, hogy lesz, aki a tollat fogja majd helyettük. Elvégre nem kaszkadőr a montenegrói választópolgár…
Eközben szüntelenül folyik a vita mindenféle színű, szagú és ízű zónákról. Mint tudjuk, az EU a két oldal vitájára ráunva a népszavazáson részt vevő polgárok 55 százalékában állapította meg a sikeresség mércéjét. Ezután vetődött fel, hogy: de jaj Istenem, mi van akkor, ha a függetlenség 50 és 55 százalék közötti támogatottságot kap? Az bizony egy szürke zóna. Erre a montenegrói erdőben a csősz szerepét betöltő uniós küldött, Miroslav Lajčak kijelentette, hogy szürke zóna nincs, ha 55-től több, akkor igen, ha kevesebb, akkor nem. Nyilvánvaló, hogy ezt a szürke zónát a függetlenségpárti tömörülés ötlötte ki, hogy legyen mivel a bizonyítványát magyaráznia, ha nem lesz meg a szükséges többség.
Még egy, a montenegróiakra olyannyira jellemző személyiségjegy kerekedett ki érdekesen ebből a kampányból. Az önbizalom. A választás előtti utolsó napokon Filip Vujanović már valahol a 60 százalékos támogatottság felett szárnyalt, és ha nem most lenne a véleménynyilvánítás, hanem egy-két hét múlva, még az is megtörténhet, hogy a Szerbiában már megvalósított 102 százalékot is megjósolta volna. De hát így… csupán két hónapos kampány alatt…még felébredni sem lehet rendesen.
De lássuk, valójában mit fed a függetlenség, amiért Milo Đukanović kormányfő tömörülése száll síkra, illetve a másik oldal által támogatott közös állam. Hol tartunk most? Hát, van egy közös államunk, amelynek a két tagköztársasága szinte mindenben független egymástól. Montenegróban már több éve az euró a hivatalos fizetőeszköz, a közös kasszába szinte semmit nem fizetnek, a közös állam nevű játékot, ami magába foglalja az állami intézményeket és természetesen a legtöbb pénzt felemésztő „ütőképes” hadsereget, nekünk, Szerbia polgárainak kell fizetnünk. A közös állam montenegrói hivatalnokai kizárólag saját köztársaságuk érdekeit képviselik külföldön.
A montenegrói hatalom már ki is dolgozta a Szerbiával kialakítandó viszony vázlatát. Ebből kiderül, hogy gyakorlatilag elismernék a jövőben is a status quo-t, tehát nem lenne határ meg útlevél. Ezzel szemben Belgrád az itt tanuló montenegrói egyetemistákat ijesztgeti borsos tandíjakkal, drága egyetemi szállással meg miegymással.
A legkomolyabb elemzők is képtelenek megjósolni a vasárnapi voksolás végkimenetelét. Ami biztos, Szerbia sértődött araként fog viselkedni, és ha Montenegróban a függetlenség nyer, akkor felhúzza majd az orrát, és „öri-harit” (örök-harag, lásd: Tinilány Szakkifejezések Szótára) fogad.
Mi pedig tudjuk, mi lenne, ha a függetlenség megszavazása esetén a montenegróiak kiköltöznének Szerbiából, és nem mellékesen Vajdaságból. Felszabadulna egy sor igazgatói munkahely…
BAJTAI Kornél
Félelem a jövőtől
A fiatalok körében az aktív nemi élet is egyfajta közfogyasztási cikké vált
A közelmúltban készült el a Petra elnevezésű zentai civil egyesület felmérése a község általános iskolás diákjainak szórakozási, alkohol- és kábítószer-fogyasztási és szexuális szokásairól. Az eredmények megdöbbentőek.
A felméréssel kapcsolatban Szénási Oszkárral, a felekezetek közti keresztény civil kezdeményezés elnökével beszélgettünk el.
- A felmérést a Vöröskereszt zentai szervezetével közösen készítettük el a zentai és a környékbeli iskolákban. A hetedikes és nyolcadikos diákok által adott válaszok kiértékelése már megtörtént. A többi között felmértük az önértékelésüket, kapcsolati szokásaikat, a családban lévő helyzetüket, az iskolához és a társadalomhoz való viszonyulásukat, s a szabadidős, szórakozási szokásaikat. A kábítószerrel kapcsolatban nem igazán tudtunk érdemleges eredményt kimutatni. Erre a korosztályra (13-15 év) még nem jellemző a kábítószer fogyasztása, de azt tapasztaltuk, hogy hétvégi szórakozásaik alkalmával elégé nyitottak a kábítószerek kipróbálására. Alkoholt a megkérdezetteknek több mint a fele már fogyasztott, illetve fogyaszt. Tudni kell, hogy ezek eléggé hozzávetőleges eredmények, de ettől függetlenül nagyon elkeserítők, mivel ez a tendencia csak fokozódhat a közeljövőben.
Régebben dr. Rózsa Molnár Ilona adiktológus, gyermek-szakorvos készített hasonló felmérést, s amikor az ő kimutatásaival összevetettük a most kapott eredményeket, növekvő tendenciát tapasztaltunk az alkoholfogyasztás területén.
A zentai önkormányzat a közelmúltban megszigorította a szórakozóhelyek nyitva tartását. A felmérés során milyen eredményekre jutottatok a fiatalok éjszakai kimaradását illetőleg?
- A megkérdezettek egy része éjfél után is kimaradozik, s igen nagy számban vannak olyanok, akiknek szülei egyáltalán nem határozzák meg, hogy meddig maradhatnak kinn egy hétvégi estén. Találtunk azonban olyan tanulót is, akinek este hét órára már otthon kell lennie. Személy szerint nem tartom bölcs dolognak, hogy ez a korosztály éjfél után 1-2 óráig is a szórakozóhelyeken legyen.
Mi a helyzet a megkérdezett fiatalok nemi életével kapcsolatban?
- Volt egy olyan kérdésünk a fiatalok számára, hogy szerintük mikor érdemes elkezdeni a nemi életet, s kétharmados arányban azt tapasztaltuk, hogy már a nyolcadik osztályosok igen nyitottak a kérdés iránt. Már ekkor megkezdik a nemi életet, vagy legalább megpróbálnak szexuális kapcsolatot létesíteni. A kivizsgált csoport résztvevőinek egyharmada viszont a 18. évet jelölte meg. Úgy tűnik, hogy ez is egyfajta közfogyasztási dologgá vált, pedig Isten jóval mélyebb tartalmat rendelt el a szexualitásnak.
Melyek azok a dolgok, amelyek miatt a kapott eredményeket ennyire gondba ejtőnek találták, illetve hogyan lehetne ezekre a gondokra valamilyen megoldást találni?
- Én elsősorban az önértékelésüket, a félelmeiket és kapcsolatbeli szokásokat emelném ki. Ezeket vizsgáltam. A megkérdezett fiataloknak majdnem a fele önbizalomhiányban szenved. Különböző kérdéseket tettünk fel az ezt kiváltó okokkal kapcsolatban is. A bátorítás hiányát és a tehetetlenség érzését jelölték meg. A fiatalok nem igazán vannak felkészítve az előttük álló akadályok leküzdésére. Különböző félelmekről is igen magas számban vallottak. A megkérdezettek közül legtöbben - akármennyire is meglepő -, valamelyik családtag elvesztésétől, illetve a szülők válásától félnek. Ezt követi a jövőtől való félelem.
Létezik-e egyáltalán megoldás ezekre a gondokra?
- Én minden tekintetben a családon belüli kapcsolatok megerősítését emelném ki. Tisztában vagyok azzal, hogy rohanó világban élünk, magam is három gyermek édesapja vagyok, de úgy érzem: nagymértékben mi vagyunk a felelősek gyermekeinkért. Fontos, hogy egy olyan légkört alakítsunk ki, amelyben a gyermek biztonságot, törődést érez. Érezze, hogy valahova tartozik, s ne elsősorban a kortársai, a média és a külvilág hatása legyen élete meghatározója.
HORVÁTH Zsolt

Már a 13-15 évesek is érdeklődnek a kábítószer iránt
Szénási Oszkár elmondta, hogy folyamatban van a felmérés szakértői véleményezése, ami után publikálni szeretnék a közvélemény-kutatásuk eredményeit, egyrészt, hogy minden érdeklődő kezébe eljuthasson, másrészt pedig azért, hogy a közvélemény szembesüljön azzal, hol is tartunk jelen pillanatban, hogy érzik magukat a mai fiatalok. Véleménye szerint óriási generációs szakadék tátong a szülők és a fiatalok között, amelyet mielőbb át kellene hidalni.
A bizonyítékok
Szerb részről hivatalosan évek óta azt szajkózzák, hogy Szerbia, mint állam nem vett részt sem a horvátországi, sem a bosznia-hercegovinai háborúban. Az elmúlt két héten ennek az ellenkezőjéről nem is egy, hanem két hiteles bizonyítékot láthatott a világ. Az egyiket maga Momčilo Krajišnik, a volt boszniai szerb bábállam parlamenti elnöke szolgáltatta a hágai törvényszéken, aki ellen eljárás folyik genocídium elkövetésének vádjával. Krajišnik azt vallotta, hogy a boszniai szerb vezetőség 1992 májusában, midőn kiderült, hogy Kis-Jugoszlávia nemzetközi kényszerből kénytelen kivonni hadseregét Bosznia-Hercegovinából, nagy bajba került. A boszniai szerbek addig csak fragmentális hazai szerb fegyveres csapatokkal rendelkeztek, amelyeket községi szinten „mozgattak”, s nem katonák voltak a vezetőik. Ezek a szétszórt seregek nem képeztek szervezett katonaságot, s nem is volt közös, hát még központosított parancsnokságuk. Egy Belgrádban tartott megbeszélésen Milošević, aki akkor épp Szerbia elnöke volt, azt javasolta nekik, hogy a jugoszláv katonaság boszniai születésű tisztjeiből és legénységéből, valamint más önkéntesekből szervezzenek hadsereget maguknak. Krajišnik kérdésére, hogy ki fizeti majd a hivatásos tiszteket, Milošević magára vállalta a kötelezettséget. Egyszersmind megkérdezte tőlük, ki legyen hadseregük parancsnoka. Karadžić erre Ratko Mladić ezredest javasolta, aki Miloševićnek is tetszett, emberi és tiszti mivoltában egyaránt. Így hozták létre 1992. május 12-én, a Milošević belgrádi irodájában hozott döntés után a boszniai szerb bábállam hadseregét. „Ha a Jugoszláv Néphadsereg Bosznia-Hercegovinában maradt volna, akkor mi sohasem hoztuk volna létre a saját katonaságunkat” - jelentette ki Krajišnik a minap a hágai törvényszéken.
Ahhoz, hogy megértsük a körülményeket, vegyük számításba, hogy 1991. április 6-án, azon a napon, amikor Bosznia-Hercegovina elnyerte nemzetközi függetlenségét, az új államban a Jugoszláv Néphadsereg volt még a helyzet ura: kezében tartotta az összes vitális stratégiai pontokat, és nem tartotta kötelességének a sürgős távozást. Országszerte továbbra is védelmet nyújtott a helyi szerb seregek fegyveres akcióihoz. Bosznia-Hecegovinából való kivonásáról Branko Kostić, Jugoszlávia csonka elnöksége nevében csak április 26-án írt alá Alija Izetbegovićtyal megállapodást. Másnap azonban Belgrádban proklamálták Kis-Jugoszlávia létrejöttét, és attól kezdve úgy tettek, mintha a korábbiak nem tartoztak volna rájuk. A Jugoszláv Hadsereg távozás helyett ezután is gátlástalanul garázdálkodott az új államban. Május 2-án - határt nem ismerve hatalma fitogtatásában - foglyul ejtette Izetbegovićot, Bosznia-Hercegovina elnökét. Az államfőt csupán másnap sikerült híveinek kiszabadítaniuk. Ilyesmire legfeljebb megszálló seregek vetemedhetnek. És csakugyan, válaszképpen május 4-én Bosznia-Hercegovina elnöksége agresszornak nyilvánította Kis-Jugoszláviát, és nemzetközi beavatkozást kért. Május 15-én végül a nemzetköziek is közbeléptek: a Biztonsági Tanács, 752-es határozatával azt követelte, hogy a Jugoszláv Néphadsereg alakulatai vagy hagyják el Bosznia-Hercegovinát, vagy helyeztessenek a szarajevói kormányzat, tehát Izetbegović ellenőrzése alá.
De ki várhatta volna, hogy Kis-Jugoszlávia végrehajtja majd a Biztonsági Tanács határozatát? Esze ágában nem volt. Krajišnik vallomásából láthattuk, hogy Milošević már korábban megállapodott Karadžić embereivel a Jugoszláv Néphadsereg boszniai sorsáról, sőt a megállapodás alapján Karadžić már három nappal korábban, május 12-én létrehozta a boszniai szerb hadsereget. Az állománnyal együtt Karadžić híveinek az ölébe hullottak a tankok, ágyúk, raktárak ugyanúgy, mint a megszállott stratégiai pontok. Tehát minden, ami a hadviselés szempontjából fontos volt. Sőt, Mladić ezredest épp a Biztonsági Tanács határozatának meghozatala napján, május 15-én nevezték ki ennek az új hadseregnek az élére.
Nos, ki ne látná nemcsak Milošević kezdeményező szerepét, hanem Szerbia de facto döntő befolyását a háború megalapozása és folyamatossá tétele szempontjából?
A másik bizonyíték: a belgrádi kormányépület előtt több mint ezer tolókocsis hadirokkant tüntetett amiért a munkaügyi miniszter rendeletileg megszüntetett három járulékot, amelyeket a hadirokkantak és az elesett harcosok családjai az 1992 és 1993-beli rendeletek alapján élveztek. A miniszter mintegy 25 százalékkal kívánta csökkenteni - miként a rokkantak mondták: amúgy is csekély járandóságukat. Az érintettek elkeseredve hánytorgatták fel, hogy éjjel hurcolták el őket otthonukból a frontra, meg hogy a vérük kellett, de ők már nem kellenek hazájuknak.
Kétségtelen, hogy közülük sokan - miként az ország sok más polgára is - gyalázatos körülmények között élnek. Létezésükkel azonban azt bizonyítják, hogy Szerbia igenis háborúzott valahol, valakivel. Minthogy Szerbiában nem dúlt háború, csak Horvátországban vagy Bosznia-Hercegovinában válhattak rokkanttá. Leszámítva azt a keveset, akik Kosovóban jutottak erre a sorsra. Mindenesetre nem önkéntesként rokkantak meg egy külországban, mert akkor rokkantságuk magánügy volna, és Szerbia nem tartozna őket állami támogatásban részesíteni. Azt mondaná nekik, hogy menjenek, kérjenek attól az országtól támogatást, amely miatt életüket önként kockára tették. Azzal, hogy a hatóság elismeri őket szerbiai hadirokkantnak, azt is elismeri, hogy állami megbízatás teljesítése közben váltak azzá.
Ezúttal a hatóság adatokat is szolgáltatott az érintett hadirokkantak számáról. A sajtó szerint a munkaügyi miniszter rendelete 65 000 szerbiai hadirokkantat érintett. A további adatokat illetően azonban fenntartásaink vannak. A közlemény szerint ugyanis a fenti kereten belül 53 500 hadirokkant a II. világháború áldozata volt, 11 500 pedig az 1990-es évek háborúiban vált rokkanttá. Csakhogy aki legkésőbb 1945-ben lett hadirokkanttá, és akkor legalább 16 éves volt, ma 77 éves volna. Aligha hihető azonban, hogy 61 évet rokkantságban töltve még mindig 53 500 olyan II. világháború-beli hadirokkant tengődne az országban, akik már 77-ik életévüket is kivétel nélkül betöltötték, sőt egy részük ennél is idősebb. Ha igaz volna, az a szívósság netovábbja lenne. Méghozzá tömeges méretben. Valószínű tehát, hogy a 65 000-es keretszámon belül jóval nagyobb az utóbbi háborúk hadirokkantjainak a száma, mint amennyit a közigazgatás ezúttal bevallott.
De ez már egy másik téma. A közigazgatási kimutatások megbízhatóságának a témája.
Major Nándor
Télirevaló nélkül?!
Az udvarnoki földgázraktár megkönnyítené az ellátást a téli hónapokban, feltéve, ha megépülne
Mindannyian ismerjük a tücsökről és a hangyáról szóló tanulságos állatmesét. A sztoriról valószínűleg hallottak azok is, akik a kormányban és az illetékes minisztériumokban ültek, és ülnek most is, mégis keveset tettek-tesznek annak érdekében, hogy a télen (vagy az elkövetkező telek egyikén) Szerbia ne kerüljön a tücsök szerepébe. Arról van szó, hogy ha hamarosan nem épül meg az udvarnoki földgáztároló létesítmény, akkor az országban fűtési és egyéb energiaellátási gondok léphetnek fel a hideg beálltával.
Az udvarnoki (Banatski Dvor) gáztároló létesítményt negyed évszázaddal ezelőtt kezdték tervezni, időközben a rendszerek, kormányok váltakoztak, a jelek szerint azonban egyik felállítás sem fogta fel a létesítmény életbe vágó fontosságát. Az összes környező országban léteznek gázraktárok (Magyarországon például 6-7 ilyen létesítmény működik), némely országokban minden nagyobb város mellett vannak hatalmas gáztárolók. A nyáron és a melegebb évszakokban könnyebben és olcsón beszerezhető földgázt ezekben tárolják kiegészítésként az ínséges hónapokra.
Radomir Ćirilović mérnök, a földgázfogyasztók érdekvédelmi egyesületének, a Prosperitetnek a vezetője úgy véli, hogy egy „komoly” országban az udvarnoki tárolóhoz hasonló létesítményt egy év alatt megépíthetnének. Raktárként lényegében azok a hatalmas föld alatti üregek szolgálnak, amelyekből korábban már kiszivattyúzták a kőolajat, a beruházandó pénz a gázszivattyú-rendszerek kiépítésére, a furatba bepumpálandó földgázra, és a földüreg technológiai előkészítésére (nitrogénezésére) megy el. A tervek szerint a szerbiai földgáztároló 800 millió köbméter földgázt lenne képes elnyelni, úgy látszik azonban, hogy a hazai gázimportálóknak és gázforgalmazóknak jobban kifizetődik télen is a drága gázt vásárolni, nyáron pedig több millió dolláros büntetéseket fizetni azért, mert nem vehetik át (nem fogyasztjuk el, ugyanakkor nem tudjuk hova rakni) az oroszoktól a megrendelt földgázmennyiséget. Telenként viszont a gázvezetékeken keresztül nem tudjuk beszerezni a szükséges mennyiséget, ezért voltak gondok tavaly is a gázellátással.
Ćirilović szerint a földgázraktár építése körül az utóbbi időben jobban sürögnek-forognak az illetékesek, mint korábban (az ígéret szerint az idén 200 millió köbmétert pumpálnak majd a földüregbe, ami jelentős mennyiség ugyan, de nem elég), de akkor sem hiszi el, hogy Szerbia ne tudná néhány hónap alatt befejezni a létesítményt. A köztársaságban évente 2,7 milliárd köbméter földgázt fogyasztanak el (a hideg időszakban átlagban 11-12 millió köbmétert naponta), ennek csaknem 90 százalékát behozatalból fedezzük. A gázraktár kiépítése - beszélgetőtársunk szerint - összesen 200 millió dollárba kerül (a mostani szakasz nagyjából 50 millióba), de ez a befektetés nagyon gyorsan megtérül, hiszen nem kell másoknak fizetni a raktározásért, nyáron olcsóbb a gáz, és a világpiaci áringadozások sincsenek kihatással a föld alatt tartalékolt gázmennyiség árára. Az illetékeseknek ezt meg kellene érteniük, és komolyabban kellene viszonyulniuk a témához.
Ćirilović az illetékes energiaügyi minisztériumra neheztelt amiatt is, hogy nem értik meg a háztartások és lakások hőszigetelésének fontosságát. Ha egy épületet megfelelően szigetelünk, ezzel a fűtésre használt energiának akár a 40 százalékát is megtakaríthatjuk. Vajdaságban a legtöbb lakást, házat földgázzal fűtik, nem nehéz kiszámítani, hogy a 180 ezer, gázkályha mellett melegedő háztartás mennyit takaríthatna meg - egy kis odafigyeléssel. Ćirilović szerint az államnak mentesítenie kellene a forgalmi adó alól a hőszigetelő anyagokat, és ezzel hozzájárulni ahhoz, hogy a polgárok kevesebb földgázt fogyasszanak fűtésre. Egy átlagos családi ház hőszigetelésére befektetendő pénz - a jelenlegi árak mellet - egy fűtési idény után megtérül, még előnyösebb lenne a helyzet, ha a kormány támogatná e takarékoskodási törekvéseket.
SZELI Balázs

Nem tudjuk felhasználni az oroszoktól megrendelt gázmennyiséget
MEGJÁRTAM A GOLI OTOKOT (10.)
Kanosszajárás
Fazekas János nem hasonlott meg négyéves raboskodása után sem
A bánáttopolyai születésű Fazekas János 1949 decemberétől 1953 júliusáig volt a börtönsziget lakója. Az 1993. március 21-én elhunyt tordai tanító, szabálysértési előadó, járási művelődési osztályvezető, majd az újvidéki Fórum könyvterjesztője elsőként vállalta a szigetbörtön magyar túlélői közül, hogy a nyilvánosság elé tárja pokolbeli napjait azzal a szándékkal, hogy az Elfojtott emlékek című, kordokumentumként papírra vetett visszaemlékezései egyszer könyv alakjában is megjelennek. A hirtelen fellépő szívelégtelensége miatt ezt már nem érhette meg. A kézirat alapján 1990-ben folytatásos tárca jelent meg a Hét Napban.
ELÉG VOLT EGY ROSSZAKARÓ
Olyan idők jártak 1949-ben, hogy a barátok is csak bizalmasan mertek egymás között suttogni az eseményekről. Arról, hogy elvitték ezt is, azt is az állambiztonság emberei azzal a váddal, hogy IB-s. Azt, hogy mit rejtett a vád, az átlagemberek nem tudták. Ha azonban ezt valakire rásütötték, akkor az a legrosszabbra számíthatott.
„Engem mint ifjú kommunistát arra tanítottak, hogy a Szovjetunió a szabad népek szabad hazája, ahol nincs kizsákmányolás. Elhittem. Hogyne hittem volna, amikor az állam- és a pártvezetők folytonosan Sztálint éltették! A pártfordulást nem értettem, nem értettük meg elég gyorsan, s rácsodálkoztunk, mi az igazság. Ez volt az én és a mi bűnünk. Ez volt a Goli otok sok lakójának a bűne.”
A sors iróniája, hogy Fazekas Jánost az állambiztonság tisztjeként dolgozó egyik barátja kísérte be. Csak annyit tehetett érte, hogy felkínálta barátjának, hogy ne vele lássák az emberek, hanem kövesse őt az utcán. Először Újvidékre került, ahol többhetes vizsgálati fogságban tartották. Itt megtudta, hogy valaki azzal a váddal árulta be, hogy összeköttetésben állt valamilyen illegális szervezettel, amelybe másokat is be akart szervezni. Ezt a beismerést követelték tőle akkor is, amikor december elején a Goli otokra hurcolták. A megpróbáltatások már megérkezésük pillanatától megkezdődtek.
- Emberbőrbe bújtatott fenevadak rontottak ránk, ütlegeltek, rugdostak bennünket, láncra vert elítélteket, közben pedig azt kiabálták, hogy hazaáruló, népellenség, itt döglesz meg, vagy beismerő vallomást teszel… Az erőm elhagyott, nem láttam, vér folyt végig az arcomon. Összeestem. Átengedtem magam a rettenetes sorsnak, mert biztos voltam abban, hogy ezeknek a karmaiból élve nem kerülök ki. Beletörődtem a halálba. Így jutottam egy barakkba, ahol egy rongyos katonazubbonyt, egy nadrágfélét, egy széttépett ing maradványait és egy katonasapkát kaptunk, valamint egy lyukas bakancsot. Az ütlegelés a barakk őrei tovább folytatták. Csak később tudtam meg, hogy az ún. megtisztulási időszakban vannak ezek az őröknek kinevezett foglyok, és mindenáron bizonyítani akarták, hogy szívből utálják a párt ellenségeit, készek azt megsemmisíteni, csakhogy egyszer szabaduljanak a börtönszigetről. A szögesdróton belül ugyanis a foglyok uralkodtak, ők irányították a kopár sziget lakóinak életét, munkáját. Az egymás iránti kegyetlenségnek sokszor nem volt határa - írja visszaemlékezésében. Ez tudatos politika volt, hogy a történelem előtt bizonyíthassák, a kopár szigeten senkit nem kínoztak halálra. A rendőrök, a nyomozók egy ujjal sem nyúltak a fegyencekhez, néma szemlélői voltak azoknak az eseményeknek, amikor a börtönsziget lakói egymással leszámoltak. A foglyok voltak a vádlók, a védők, a bírák, az intézők, a hóhérok.
ÖNMAGUKBÓL KIVETKŐZÖTT EMBEREK KÖZÖTT
A csont-bőr emberek közül sokan az emberpróbáló napi tizenhat órás fizikai munka, az éheztetés miatt képtelenek voltak elviselni a sok verést. Szervezetük legyengült, idegállapotuk nem bírta a tortúrát, belehaltak az ütlegelésbe, vagy önkezükkel vetettek véget életüknek.
A barakkok egyetlen bútordarabja egy 20-25 méter hosszú priccs volt, erre préselődtek össze a kíméletlen napi kőtöréstől és az állandó ütlegeléstől elcsigázott foglyok. Pokrócdarabokat teregettek maguk alá, a kabátjukkal fejüket is betakarták, hogy leheletükkel melegítsék egymást.
„A megfélemlítés egyik legembertelenebb módszere a bojkott volt. A bojkottal büntetett rabokat úgy különböztették meg a többiektől, hogy a rongyos nadrágjukra egy széles piros sávot varrtak. Minden joguktól megfosztották őket, senkivel sem állhattak szóba. Órákon át a barakk szégyensarkában, reteszbörtönében kellett állniuk, így kellett viselniük a kollektív büntetést. Mindenki leköpdöshette, akár félholtra is verhette őket, senkit sem vontak ezért felelősségre. Ha a vesszőfutásban félholtra vert és a szégyensarokban agyonkínzott személy jártányi erőre kapott, következett a napos szolgálat. A bojkottáltak ugyanis nem aludhattak nyugodtan, egyórás szendergés után keltették őket, a kübli (deszkából összetákolt ládák, amelyekbe a szükségüket végezték a rabok) mellett kellett ügyelniük.
KIBÍRTA A KIBÍRHATATLANT
„Volt rá eset, hogy egy rendőr nem tudta elviselni a kegyetlenkedést, és beleavatkozott a foglyok egymás közötti leszámolásába, védelmezve a bojkottáltat, ezért lefokozták, és a foglyok közé toloncolták. Emberségéért lakolnia kellett.”
Változás, némi könnyítés az Állambiztonsági Szerv legrangosabb tisztségviselőinek 1951 szeptemberében tett látogatása után következett. „Mintha enyhült volna a bánásmód a kopár szigeten, a priccsekre pokrócokat kaptunk, és mindig volt mód a mosakodásra. Még fontosabb volt az, hogy ettől kezdve a munkán tilos volt bántalmazni az elítélteket. Az élelmezés is javult valamelyest, megszervezték a betegellátást, de a lelki gyötrelmek nem enyhültek, sohasem tudhattuk, meddig maradunk a szigeten, és az sem, hogy ez egyáltalán kitől függ. A teljes bizonytalanságban éltünk. A kopár sziget toloncoltjai sosem tudták, meddig tartják őket, miként a legtöbben azt sem, miért is kerültek oda. Nagyon ritkán levelet is írhattunk a családunknak. Két év alatt három levelet írtam, hogy mennyit kaptam, nem tudom, mert nem adták őket ide. Csak azok kapták, akik szorgalmasan írták jelentéseiket, hogy kiket gyanúsítanak és miért az ország, a rendszer, a párt és a nép ellenségeként.”
MINDIG RAJTA TARTOTTA A SZEMÉT A HATALOM
Fazekas János 1953 júliusában hagyhatta el a szigetet, de az még nem hozta meg számára a szabadságot. Az elítéltekből felállított önkéntes ifjúsági munkabrigád tagjaként került Kopácsra, ahol egy építkezésen dolgoztatták. Itt teremthetett először kapcsolatot családjával. Azon szerencsésebbek köré tartozott, akinek a feleségét nem sikerült a hatalomnak megtörnie, noha rá is éppen oly erős nyomást gyakoroltak, akár a többi elítélt hozzátartozójára.
Szabadulásakor azt az utasítást kapta, hogy jelentkezzen a belügyi titkárságon, fizetést és munkát kap. Először a szenttamási városházán volt szabálysértési előadó, majd onnan került a Forum-házba könyvterjesztőnek. Bada István, a könyvterjesztő akkori igazgatója ma is úgy emlékszik rá, mint egy agilis, optimista emberre, jó szervezőre, jó terepi könyvterjesztőre, aki rendkívül aktív, jó kedélyű ember volt. Csak akkor szerzett tudomást arról, hogy egykori beosztottja megjárta a poklok poklát, amikor az újságban megjelent a tárca. Soha egy szóval sem említette, talán - mint mondja - azért, mert ezekbe az emberekbe nagyon beleverték, hogy erről nem szabad beszélniük.
Egy könyvterjesztési bánáti úton ismerkedett meg az ugyancsak riportúton levő Matuska Márton íróval, a Magyar Szó publicistájával, akihez a későbbi években szoros barátság fűzte. Szerinte Fazekas János csakugyan egy elkötelezett bolsevista volt, aki meg volt győződve arról, hogy a bolsevizmus váltja meg a világot. Noha nem titkolta, hogy megjárta a szigetet, a részletekről nem tudtak barátai sem. Először valamikor a nyolcvanas évek második felében mesélt az ott töltött évekről. Valamennyien megbélyegzett emberek voltak, de mindegyikről gondoskodott a rezsim, és állandóan szem előtt tartotta őket. Szerinte Fazekas Jánost nem törték meg, nem vált meghasonlottá. Fáradhatatlan művelődésszervező volt, buzgólkodott Szenttamáson a történelmi VMDK helyi szervezetének megalakításán, teljes lélekkel állt a párt mellé. Segítőkész emberként emlékeznek rá ma is Szenttamáson.
S. KISS Ágnes

Az első házasságából való Valéria és a kis Csongor, aki édesapja hazaérkezése után azt mondta az anyjának, hogy küldje el ezt a bácsit!


Goli otokról 1958 július 20-án készült egy statisztikai kimutatás. Ebből kitudódik, hogy az első három évben 9784 foglyot szállítottak a szigetbörtönbe, s közülük 5920-at helyeztek szabadlábra. A foglyok közül 1949-ben 16, 1950-ben 48, egy évvel később 175 halt meg. Ebben az évben tífuszjárvány tombolt a szigeten, amely sok emberéletet követelt. Később, ahogy a körülmények javultak, 1952-ben már csak hárman lelték halálukat a kopár szigeten, mindhárman öngyilkosok lettek.
Második újjászületés
A NATO-bombázás alatt lerombolt gombosi vasúti híd felújítására hét éve várnak - Idén már beindulhat a forgalom?
Hét évvel ezelőtt, április hatodikán hatalmas robbanás rázta meg Gombost. A gombos-erdődi vasúti hidat és a közúti hidat is két-két rakétatámadás érte. A detonáció következtében Gomboson több kirakat és ablaküveg betört. Pánikhangulat nem volt ugyan a faluban, de nyugalom se...
Még mindig nem világos, miért intézett támadást a NATO 1999-ben a gombosi hidak ellen, amikor például Marko Milošević Bambilandjét megkímélte, semmiféle bántódés és kár nem érte a volt diktátort, meg a fiát sem.
Április 10-én arról számoltunk be, hogy továbbra is szünetel a forgalom a gombosi hidakon, még azt sem engedélyezték, hogy gyalogosan keljenek át a közúti hídon.
A közúti hidat még abban az évben, 1999-ben 2,7 millió dináros beruházással sikerült járhatóvá tenni az újjáépítési igazgatóság és a nyugat-bácskai körzet vállalatainak köszönhetően.
Gombos és a horvátországi Erdőd között egyébként nagyon régóta van kapcsolat a Dunán keresztül. A vasúti forgalmat 1910-ig egy gőzkomp bonyolította le, amíg meg nem épült az első híd. A vágány annak idején egészen a Dunáig futott, a mozdony a szerelvényt a gőzkompig húzta, majd a kocsikat, vagonokat rávontatták a gőzkompra. A mozdonyt lekapcsolták, és az öregállomási fűtőházban hagyták. A gőzkomp a szerelvényt átvitte az erdődi oldalra, ahol egy másik mozdony várta. A gőzkomp olyan hosszú volt, hogy öt rövid, nyitott személyszállító kocsi vagy pedig hét-nyolc vagon is elfért rajta. Az erdődi oldalról a gombosi oldalra a komp hat perc alatt ért át, magas vízállásnál pedig nyolc percre volt szüksége.
A gombosi (650 méter hosszú) vasúti híd 1910-ben épült föl, de 1941-ben fölrobbantották, és újra jöhetett a komp. Hat évvel később másodszor is fölépítették, nem csak vasúti, hanem közúti forgalom is zajlott rajta. Naponta 80 vasúti szerelvény is áthaladt itt. Huszonhat évvel ezelőtt épült meg a gombosi közúti híd, de jó ideje csak útlevéllel lehet rajta átkelni, aminek persze nagyon sokan nem örülnek egyik oldalon sem.
Velimir Ilić, az úgynevezett nagy beruházások minisztere már számtalanszor ígéretet tett arra, hogy megjavítják a gombosi vasúti hidat, de mindeddig nem lett semmi az ígéreteiből. Újabban viszont mégis született megállapodás a nyugat-bácskai körzet és a vukovári-szerémségi megye képviselői között arról, hogy valószínűleg még az idén újra beindulhat a forgalom a hídon, és megint ez lesz a legrövidebb út Szerbia és Horvátország között. Számítások szerint a fölújítás 709 000 euróba kerül, ami tényleg nem kis pénz, de szerencsére besegít Belgium és Norvégia is, mégpedig 400 000 euróval.
Újra beindulhat tehát a vasúti közlekedés, ami 1872-ben kezdődött Vinkovci, Zombor és Szabadka között, a síneket Diósgyőrött készítették. A forgalom újbóli beindítása természetesen nem csak a nyugat-bácskai körzet, hanem Szabadka és Eszék érdeke is, továbbá Boszniának is sokat jelent.
HAJNAL Árpád

Ma sem világos miért bombázta le a NATO a gombosi hidat

Remélhetőleg nem csak ígérgetés a híd rendbetétele
Huttyaiék kálváriája
A péterrévei család háza a múlt hónapban égett le - A falu összefogott, gyűjtésbe kezdtek
A héten igencsak szomorú levelet kapott lapunk óbecsei szerkesztősége, amelyben egy péterrévei család kálváriájára, és az ezt követő nemes gesztusra hívják fel figyelmünket. Kapornai Sándor nyugdíjas építész-technikus, régi olvasónk írta.
Idézzük: „Folyó év április 28-án megrendítő esemény történt Péterrévén. Kigyulladt, és mintegy háromnegyed óra alatt a tűz martalékává vált Huttyai István Đuro Đaković utca 9-es szám alatt lévő családi háza. Csak a falak maradtak meg. Az összefutó szomszédoknak és más segítőknek sikerült a lángbaborult házból kimenteniük a háziasszonyt, a súlyos beteg, mozgásképtelen Huttyai Annát, majd kevés kivétellel az ingóságot is az udvarra, utcára mentették. A házigazda kőműves, mintegy 30 évvel ezelőtt saját maga, kőműves társaival és a rokonokkal összefogva építette fel takaros kis házukat. Ez lett a négytagú család egyetlen vagyona. Az óbecsei építőipari vállalat jó szakembernek tartott, megbecsült kőművese volt, de mivel csődbe jutottak, a munkanélküliek listájára került. Öt év után csak idén márciusban vált nyugdíjjogosulttá. Nyugdíja igen alacsony, csak a legalapvetőbbekre futja belőle, elsősorban gyógyszerekre. Felesége ugyanis már hosszabb ideje ágyhoz kötött beteg. A férje ápolja, ahogy tudja. A fiatalabb fiuk még otthon van, de ő is munkanélküli. Ők hároman most ideiglenesen az idősebb fiú családjának szobakonyhás lakásában kaptak menedéket. Nemrégtől viszont egy kisgyermekkel lett gazdagabb a fiatal házaspár.(…) Nyilvánvaló, hogy minél előbb szeretnék újjáépíteni a házat. Ilyen körülmények között azonban ennek a családnak, akármilyen szorgos emberekről is van szó, semmi esélye nincs erre.
Összefogtunk hát mi, segítőszándékú szomszédok, barátok, rokonok. A jelenlegi körülmények között viszont a mi lehetőségeink is igencsak beszűkültek, ezért nagyon szépen kérünk minden jóakaratú, segítőkész embert, hogy segítsen. Építőanyagbeli és pénzbeli segítség egyaránt jól jön. Nagyon jó lenne, ha már az idén födél kerülne a Huttyai család feje fölé.(…) A pénzadományok fogadására a Vajdasági Bank óbecsei fiókjában, a 355-5422-577-73 számon külön folyószámlát nyitottak Pomoć nastradaloj porodici Hućai néven, vagy akár a péterrévei Žezz fatelepen is be lehet fizetni. A családdal a két fiú mobiltelefonján, a 063/70-35-224, vagy pedig a 063/15-09-434 lehet kapcsolatba lépni. Kérjük, segítsenek!”
A levél nyomán látogattunk el a helyszínre. Valóban siralmas látvány fogadott bennünket. Csak a puszta falak merednek az égre. Ez maradt a takaros családi házból. Beszélgettünk az elcsukló hangú Huttyai Istvánnal, akinek egy korábbi munkahelyi baleset következtében ugyancsak legyengült az egészségi állapota.
- A munkától sohasem féltem. Most is nekivágok én a gyerekekkel, és biztos vagyok abban, hogy a szomszédok, barátok, szaktársak munkával való besegítése sem marad el, csak legyen miből építkezni. Azt, hogy a bajbajutott embert nem hagyta magára a közösség, már meglátszott az üszkös romok eltakarításából. Nagyon sokan segítkeztek. A további munkával sem lesz gond. Nehezebb lesz azonban az építőanyag beszerzése, de a házigazda azokkal egyetemben, akik ebben a nagy bajban fölsorakoztak mellé, bízik, hogy lesznek segítőkész emberek, szervezetek. Jó hír, hogy a péterrévei helyi közösség gyorssegélyként máris 15 000 dinárt folyósított. Ugyanekkora összeget fizetett be a számlára a katolikus egyházközség, a legközelebbi szomszédok is nyújtottak már pénzbeli segítséget, emellett szakmai segítséget is adnak, részt vállalnak a szükséges tervek elkészítéséből. Kapornai Sándor már el is készítette az alaptervet, Hegedűs Gyula építészmérnök a meglévő falak teherbíró és statikai képességét vizsgálta meg. Az általuk elkészített számadás szerint az épület lakhatóvá tételéhez mintegy 800 000 dinárra van szükség. Ehhez kell a segítség, a támogatás - mondta a férfi.
LAJBER György
Kedvezményes szív- és tüdőműtétek
Belgrádban a Katonai Orvosi Akadémián azonnal fogadják a betegeket - A Kamenicai Intézetben a leghosszabb a várakozási lista
Amíg lehet, messzire elkerüljük az orvosokat, a kórházat. Jórészt az anyagiak miatt szorítjuk háttérbe a betegségek megelőzését. Az ilyen jellegű szervezett szakorvosi vizsgálatokról is mind kevesebbet hallani az utóbbi években. Kevés olyan vállalat, intézmény van manapság, amely lehetővé teszi foglalkoztatottjai részére a megelőző orvosi vizsgálatokat. Ezeket ugyanis fizetni kell. Jóllehet az egészségügyi biztosításból - amelyet a bruttó fizetésünkből levonnak - kellene, hogy teljen erre is.
Ehelyett, mint tudjuk, még a legegyszerűbb orvosi vizsgálatra sem elegendő ez a pénz. Most már szinte mindenütt hozzájárulást kell fizetnünk mindenért. A vonatkozó európai jogszabályok, az elkerülhetetlen harmonizáció értelmében teljesen át kellene szervezni mind a egészségügyi biztosítási rendszert, mind az egészségvédelmet. Valamit valamiért. Nem lehet, hogy az évtizedeken át fizetett egészségügyi biztosításért ne kapjunk semmit. Vagy ha megbetegszünk, ne részesüljünk megfelelő kezelésben, mert a túlélésre is alig elég fizetésünkből nem tudjuk megfizetni a kórházi kezelést, a műtétet.
Az egészségügyben uralkodó felemás, már-már kaotikus helyzetben sokat segítettek a katonai egészségügyi intézmények, a katonakórházak, azzal, hogy május 3-a óta megnyíltak a civilek, a polgárok előtt. Jóllehet eddig is fogadták beutalóval a betegeket, de most már az árjegyzék alapján bárki kezeltetheti itt magát, elég a személyazonossági igazolványt felmutatnia. A belgrádi Katonai Orvosi Akadémia (VMA) a nyitást követő napokban még egy újítással rukkolt elő. Köztudott, hogy Szerbiában sokan, több hónapon keresztül várakoznak a szívműtétekre. A sürgősségi esetek miatt nagyok az időrendi eltolódások. Ezért határozott úgy az Akadémia vezetősége, hogy megnyitja kapuit, pontosabban műtőit az ér- és szívműtétekre várakozók előtt. Így szeretnék szűkíteni a várakozók listáját, és egyben csökkenteni a várakozási időt. Sőt, az Akadémiának sikerült egyetértésre jutnia a Köztársasági Egészségügyi Biztosítási Intézettel (KEBI) is. Esetenként némi kedvezményt is jóváhagynak, és a műtétek, az orvosi beavatkozások árának bizonyos százalékát elismeri, illetve visszatéríti a biztosító. Az összesített adatok szerint Szerbiában 9574 páciens vár érrendszeri és szívvizsgálatra, valamint szívműtétre. Koronográfiára 6158 várnak, stent-beépítésre 1110-en, bypassra pedig 1316-an. A köztársasági kimutatások szerint a Kamenicai Szívgyógyászati Intézetben a legelszomorítóbb a helyzet. A betegeknek egy évnél is többet kell várniuk, amíg sorra kerülnek. A koronográfiára 2008 májusáig minden terminus foglalt, a billentyű beépítését pedig 2008 februárjáig már előrejegyezték.
Mi kell ahhoz, hogy felvegyék a Katonai Orvosi Akadémiára a szívbetegeket? - Azok jelentkezhetnek, akiket április 30-val bezárólag már nyilvántartásba vettek valamely civil kórházban. Az érdekeltek ezt megelőzően a Köztársasági Egészségügyi Biztosítási Intézet Községi kirendeltségében kérjenek beutalót Belgrádba, a Katonai Orvosi Akadémiára (VMA). Az érdekelt páciensek az orvosi beavatkozás után a teljes felépülésig maradhatnak az akadémián.
Száz tüdőműtét elvégzésére is szerződést írtak alá az Akadémia és a KEBI illetékesei. A tüdőrákos betegek egy-két hónapot is várnak, mire sorra kerülnek Szerbia más kórházaiban.
Mibe kerül a műtét, a kórházi nap?
- A várakozó listán lévő páciensek a kórházi (BEO) nap participációját (miden napra) fizetik, valamint a beépített komponensek, pl. a stent 25 százalékát, a többit a KEBI fizeti. Minden elvégzett koronográfiáért a KEBI 35661 dinárt fizet az Akadémiának és minden más kórháznak, amely felvállalja, hogy a munkaidőn kívül, szombaton és vasárnap is végez diagnosztizáló vizsgálatokat és műtéteket. A stent beépítéséért 110425 dinárt, a billentyűbeépítésért 37966-at, a bypassért pedig 223448 dinárt kap a biztosító intézettől az Akadémia - tudtuk meg a kórház illetékesétől.
Újdonságnak számít az is, hogy a sürgősségi eseteket térítésmentesen végzik, továbbá hogy szerződést írtak alá a szakorvosi megelőző vizsgálatokról is. Ezeket a szerződéseket jobbára a vállalatok vezetői írják alá. Nagy visszhangot váltott ki a napokban a Kolubara bánya igazgatója által hitelesített szerződés. Eszerint mindegy 15000 bányász és más foglalkoztatott szisztematikus vizsgálatát végzik el. A Katonai Orvosi Akadémia még 35 nagyvállalattal írt alá hasonló szerződést, és további újításokat is tervez. Erről is idejekorán értesíti az érdekelteket.
STANYÓ TÓTH Gizella
KIVONAT A VIZSGÁLATOK ÁRJEGYZÉKÉBŐL
Orvosi vizsgálat
800-1200 din
Vérkép
350 din
Biokémiai elemzések
1900 din
EKG
300 din
A hasüreg ultrahangos vizsgálata
1600 din
Szkenner
4500-5000 din
Mágneses rezonancia-vizsgálat
8500-12000 din
Kamenicán a helyzet megváltozott
A Belgrádban közölt információkat nem cáfolta dr. Miroslav Štajnic, a Kamenicai Szív- és Érgyógyászati Intézet megbízott igazgatója, ugyanakkor kiemelte:
- Két hónappal ezelőttiek a közzétett adatok. Az Intézetünk vezetőségében történt személyi változások előtti állapotokat tükrözi, amikor még valóban nagyon hosszú volt a páciensek várakozási listája. A műtétek időpontja pedig már 2008-ra tolódott ki. Az utóbbi két hónapban az orvosok hatékony csapatmunkájának köszönhetően a megközelítően 1200 műtétre várakozó szívbetegek listája megfeleződött. Pillanatnyilag az új időpontokat folyó év november 22-re jelöljük ki. A gyors változásokat Bojan Pajtić, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke, Miloš Lučić tartományi egészségügyi titkár, a Köztársasági Egészségügyi Biztosítási Intézet, Gordana Cvetičanin és Radovan Nikolić, a Tartományi Egészségügyi Intézet igazgatója támogatásának köszönhetjük. A várakozási lista jelentős csökkentéséhez nagyban hozzájárult a köztársasági egészségügyi biztosítási alap a külön céleszközök folyósításával. A páciensek szempontjából mégis az a legfontosabb, hogy átláthatóvá tettük számukra a várakozási listát. Külön biztonságot jelent számukra, hogy pontosan tudják: mikor számíthatnak a műtétre.
- Azért sem kívántunk hivatalosan reagálni a közzétett, immár pontatlan adatokra, mert úgy véljük, hogy ilyen rövid idő után ez nem lenne ildomos - tette hozzá dr. Aleksandar Nikolić, az érsebészeti klinika igazgatója. - A közvélemény, a médiumok kérdéseire azonban szívesen válaszolunk. A két hónap és két nap alatt 212 beteget műtöttünk meg. Jelenleg csaknem 600-an vannak a várakozási listánkon az 1200-ból. A páciensek jelentős részénél (ahol nincs szükség műtétre) megkezdtük a gyógykezelést. El kell mondanom azt is, hogy a hosszú várakozás alatt a páciensek közül van aki, sajnos, elhunyt. Az átszervezéssel még inkább betegközpontúvá szeretnénk tenni Intézetünket. Ha ilyen ütemben haladunk, az év végéig minimálisra csökkentjük a pácienseink várakozó listáját. Példaként említem, hogy naponta 6-7 szívműtétet végzünk, átlagban, 4 lenne a „norma”, a többit „munkaidőn kívül”, csapatmunkában vállaljuk. Szombaton és vasárnapon is műtünk. Így valójában már megelőztük a KEBI kezdeményezését. Nem engedhetjük meg, hogy a pácienseink a katéterizáció, a diagnosztizálás után évekig várjanak a műszívbillentyűk , és más beépítesekre, a koronaéri beavatkozásokra, valamint más szívműtétekre. A sürgős eseteket, természetesen, azonnal fogadjuk. A pácienseket a szakorvosi beutalók alapján vesszük fel.
Éremhullás a Bálint-családnak
A mi pálinkafőzőink is hozzájárulnak a hungarikum népszerűsítéséhez
Az úgy kezdődött, valamikor kétezerben, hogy a magyarkanizsai Bálint József egy falutévé-műsorban halott a gyulai kisüstipálinka-főző versenyről, és a fiai buzdítására el is ment a rendezvényre, de nem üres kézzel, hanem mindjárt mintát is vitt magával.
- Az első évben öt érmet elhoztunk. Megismerkedtünk a szervezőkkel, a szakemberekkel, a többi pálinkafőzővel. Amikor megalakították a Délkelet-Magyarországi Pálinkafőzők Egyesületét, én is a pártoló tagja lettem. Abban az évben sok újságíró közrefogott. Elsősorban az éremhullás volt az érdekes számukra, másodsorban az, hogy Vajdaságból érkeztünk - mesélte Bálint József.
Mivel többnyire a többes számot használta, meg is magyarázta: családi vállalkozás az övék, attól függetlenül, hogy fiai, Ákos és az ifjabbik József csak munka után tudnak a gazdasággal foglalkozni.
- Családi örökség is ez, hiszen öregapám szintén pálinkafőző volt, meg kocsmáros és gyógynövény-gyűjtő. Apám kereskedő lett, de átvette a pálinkafőzést meg a kocsmát, és volt szódaüzeme is. A fiaim a negyedik generáció, akik értenek a pálinkafőzéshez, lehet azonban, hogy érdemes volna messzebb is visszamenni az időben - mondta a családfő.
A gyerekek beszélték rá tehát, hogy nézzenek körül a gyulai pálinkafesztiválon, és azóta minden évben jelen vannak mintástól, családostól. Miután megismerték az ötletgazdát, Lovász Sándort, ő kérte fel Bálint Józsefet, hogy terjessze a verseny hírét nálunk is.
- Nagy emberekkel sikerült megismerkedni a pálinkafesztiválokon, a pálinkafőzés nagyjaival. Elismerték a hozzáértésemet, és meghívtak zsűrizni is. Akkor még a mi pálinkáinkat is pálinka gyanánt bírálták el. Amióta a pálinka hungarikum lett, azóta már gyümölcspárlatként minősítik, de ennek nincs jelentősége, mert a lényeg az, hogy elismerik a minőséget - jelentette ki Bálint József.
Lapunk ugyancsak közrejátszott abban, hogy a vajdasági pálinkafőzők megismerték a gyulai fesztivál hírét, és egyre többen vettek, vesznek részt rajta.
Idén Magyarkanizsán és Zentán is gyűjtötték a mintákat, de volt, aki egyénileg jelent meg. A fő szervező vajdasági megbízottja, Bálint József adatai és a hivatalos versenyeredmények szerint Vajdaságból 81 minta szerepelt a versenyen, és összesen 37 érmet hoztak haza!
Nagy aranyat nyert a horgosi Berényi Árpád, két aranyat Bálint József, aranyat a martonosi Pálinkás Géza és a zentai Fehér Zoltán, valamint Kőrösi Ilona. A részletes eredményekről már beszámoltunk, annyit azért még mondjunk el, hogy a Bálint család a két arany mellé egy ezüstöt és három bronzérmet is szerzett.
- Ez volt eddig a legszebb éremhullásunk! - jelentették ki örömmel a fiúk, akik időközben szintén megérkeztek a munka utáni másik műszakba.
Hogy mi mindenből főznek ők pálinkát? Azt mondják, az erdei gyümölcs kivételével mindenből. A Gyulára vitt minták között volt barack, birs, meggy, borpárlat, törköly, szilva és alma, valamint kétféle vilmoskörte, királyhalmi és mérgesi. Merthogy nem mindegy ám az sem, hol terem a gyümölcs. Még a Fruška Gora lankáin termő vilmoskörtét is szeretnék kipróbálni, mert annak megint másféle zamata van. Az idén a birssel és az érlelt borpárlattal nyertek aranyérmet.
Nagyon sok dologra oda kell figyelni ahhoz, hogy a „végtermék” jó legyen. Bálint József szerint a gyümölcsszedéstől kezdve a tárolásig az egész folyamatra nagyon ügyelni kell. Csak tiszta, egészséges, érett gyümölcsből készülhet jó pálinka. Lényeges a cefre kezelése is, hiszen a jó gyümölcsöt nagyon el lehet rontani, ha például a cefre megsavanyodik. A tisztaság különösen fontos, a párlat minőségét nagyban befolyásolja.
- A lepárlásnál oda kell figyelni az előpárlat elvonására, a pálinka szívének a leengedésére, majd az utópárlat leengedésére egyaránt. Amikor meghívtak zsűrizni a budapesti Vinagóra nemzetközi borverseny alkalmából szervezett pálinkaversenyre, azt tapasztaltam, hogy a pálinka szótára még nem olyan széles skálájú, mint a boré. Arról ódákat zengenek. A pálinkáról is lehet sokat beszélni, de még nincs annyira gazdag szókincse - mutatta Bálint József azt a nyomtatványt, amely a zsűrizés mércéit szabja meg.
Ezen fel kell tüntetni, milyen tiszta, mennyire gyümölcsjellegű a pálinka.
Az ilyen versenyeken való részvételnek szerinte mégis inkább az a lényege, hogy tanuljanak a pálinkafőzők - egymástól és a szakemberektől egyaránt. Ezért arra biztatja őket: vegyenek részt minél nagyobb számban az ilyen megmérettetéseken. Felesége, Mária pedig azt tolmácsolta, amit a Pálinka Lovagrend avató szertartásán hangsúlyoztak Gyulán: az a cél, hogy minél magasabb szintre emeljék a kisüsti pálinka színvonalát.
Az pedig külön öröm, hogy ehhez a mi pálinkafőzőink is ilyen eredményesen hozzájárulnak!
MISKOLCI Magdolna

Bálintéknál a pálinkafőzés családi örökség
Egy kis közösség nagy álma
Királyhalmon az akkumulációs tó köré rekreációs központot építenének a helyiek
A belvíz Észak-Bácska egyes területein is nagy gondot okoz már évek óta. A probléma egyik legkézenfekvőbb megoldása a különböző csatornák vízszintjének szabályozása lenne, amit legkönnyebben akkumulációs tavak kiépítésével lehetne elérni. Ez viszont az anyagiak hiányában sokszor csak puszta vágy marad. Ott viszont, ahol ez létrejött, a tó nem csak a belvíz szabályozására lehet jó.
A királyhalmiak többéves küzdelme a belvízzel remélhetőleg megoldódik az akkumulációs tó kiépítésével. Tavaly ősszel kezdődtek meg a munkálatok, a tó nagy részét már kiásták. Jelenleg a gátat építik, amellyel szabályozni lehet majd a csatornák vízszintjét. Királyhalmon azonban a tó kiépítésében nagyobb lehetőséget látnak, mint ami alapvető feladata lenne, a „ha már itt a víz, használjuk valamire” címszó alatt. A tó környéke, a mintegy 10 hektáros terület, helyet adhatna a már hagyományos szamárversenynek - amely tavaly a belvíz miatt elmaradt -, a tó fürdésre, csónakázásra is alkalmas lehetne. A helyiek rekreációs központot álmodtak ide, játszótérrel, sportpályával.
Pék János, a helyi közösség elnöke fontosnak tartja, hogy a tó környékére megálmodott rekreációs központ a szűkebb és tágabb értelembe vett környék fiataljainak is kikapcsolódási lehetőséget jelentene.
- Ha a természetben szeretne néhány órát eltölteni valaki, nem nagyon teheti meg. Majálisozni is Palicsra mentek, mert a helyi erdő, ahova évtizedekig jártak, már természetvédelmi övezet, más pedig nincs. A szamárverseny megrendezése is két vállalattól függ, hiszen az ő területükön rendeztük azt. A helyi futballpálya is, mint nemrég kiderült, két vállalkozóé, a kultúrházat a tulajdonos cég használja - annak ellenére, hogy a helyiek pénzéből épült fel -, így nincs már sem diszkója, sem más kikapcsolódási lehetősége a fiataloknak.
A szűkös szórakozási lehetőségen próbálnának a királyhalmiak enyhíteni a rekreációs központtal. A terület viszont nem tartozik a helyi közösség tulajdonába. Az akkumulációs tó kiépítésére megkapták az engedélyt a tulajdonostól, egy vállalattól, amely a földterületet kihasználatlan, megművelhetetlen földnek kategorizálta, így nem kellene nagyobb gondot okoznia a további engedélyek beszerzésének sem.
- A terület mellett néhány méterre húzódik a villanyvezeték, nem lesz gond az áramellátással. Az alapvető higiéniai követelményeknek is meg fog felelni minden, mellékhelyiségeket építünk majd ki. A területet el kell keríteni, és itt már van egy kis ház, amelyben egy csősz élhetne és vigyázna a területre. Az engedélyeket eddig nagyobb gond nélkül megkaptuk, most a következő lépés a használati jog megszerzése lenne. A vállalat, akié ez a terület, úgy sem tudna mit kezdeni vele, mi pedig óriási gondokat tudunk ezzel kezelni.
Pék János szerint a megálmodott terület kiépítése nem jelentene nagy gondot a helyieknek, hiszen eddig is közös erőbevetéssel dolgoztak, szépítették a falujukat. A tó még nem nyerte el végleges külalakját: a tervek szerint egy kis szigetet hagynak majd a tó közepén, ezzel is érdekesebbé téve azt. Az akkumulációs tavat kizárólag kikapcsolódásra tervezik, mert körülbelül másfél méteres mélységben egy kőréteg van. Így horgászni biztos, hogy nem lehet majd, de az iszaposodás is kizárt.
- A homokos területek átka, hogy ha van víz, akkor sok van, ha viszont nincs, akkor nagy a szárazság. Pozitívuma is van azonban: a homokbányából fel tudjuk majd tölteni a környéket. Az egész tervvel kapcsolatban optimista vagyok, mert eddig úgy tűnik, összejött minden. Az is nagy szerencse, hogy a DTD-nek, mint kivitelezőnek tavaly volt kapacitása arra, hogy elkezdje a tó kialakítását. Nem tudom, különben hogyan jött volna egyáltalán ez létre.
A tóba viszont állandó vízmennyiséget kell majd biztosítani. Pék János szerint ez nem lenne gond, főleg akkor nem, ha folytatódna a csatornák kiépítése, amelyek a szántóföldeken véget érő erek, csatornák vizét ide vezetnék. Pék elmondta, a Vajdaság Vizei tartományi vízgazdálkodási közvállalat hathatós támogatásáról biztosította a helyi közösséget, így további rendezésre számíthatnak.
A beruházás teljes összegét a helyi közösség elnöke még nem merte megsaccolni. Azt viszont elmondta, a szabadkai község tavaly 800 ezer dinárt utalt át a kivitelezőnek, az idén is kaptak eszközöket erre a célra, valamint a sikertelen Interreg pályázat projektumára befizetett 10 százalékot, amit visszakaptak - körülbelül 600 ezer dinárt - is erre a célra fordították.
VÍGI Zoltán

Épül a gát
Jó reggelt
„Ezek a mai fiatalok!” - hördült fel a „félmegoldások városának” polgármestere minap egy utcai verekedés hallatán, és eldöntötte, hogy végre valahára gyakorlatban is alkalmazza a szórakozóhelyek nyitvatartásáról szóló rendeletet. Hasonlóképpen hördültek fel nem is olyan rég a vajdasági magyar „postafiók pártok” vezérei (és tagsága is egyben), köztük a „félmegoldások” városának örök polgármester-jelöltje is, amikor az egyik, igencsak szimpatikus, fiatalokból álló civil szervezet végre a tettek mezejére mert lépni a vajdasági magyar autonómia ügyében.
„Ezek a mai fiatalok!” - hangzik el minden nyáron egy ifjúsági fesztivál zsivaja kapcsán a Tisza-parti gesztenyefák alatt, s az embernek akaratlanul az az érzése, hogy öregjeink igazán jól meglennének nélkülünk is. Először is nem lenne senki sem, aki egyszer a helyüket bitorolhatja a munkahelyükön, a politikusok számára valószínűleg külön öröm lenne, ha előbb utóbb nem kellene egy fiatalabb, nagyobb elánnal rendelkező ifjú vezetőre átruháznia hatalmát, s nem utolsósorban nem kell senkinek sem kimagyarázkodnia az őt követő generáció képviselői előtt, hogy hol is került homok abba a gépezetbe, amelynek működését még véletlenül sem ők, hanem fiatalabb kollégáik tették lehetővé.
Ugyanez a helyzet a különböző, nemzetstratégiát megfogalmazni óhajtó fórumokon is, ahol a gerontokrácia csoszogásának a zaja elnyomja a fiatalok elképzeléseit.
Ezek után pedig mindenki sajnálkozik, hogy a külföldön tanuló fiataljaink többségének, tanulmányaik befejeztével, eszük ágában sincs hazajönni, és itt fejleszteni közösségünket. Hiába no, „ezek a mai fiatalok” tisztában vannak azzal, hogy mire is számíthatnak a vajdasági magyar ugaron, véletlenül sem őket kell okolni ezért. Talán elsősorban azok a vétkesek, akik ezt, a mindannyiunk számára áldatlan helyzetet kifőzték, s továbbra is nagyban főzőcskéznek politikai boszorkánykonyhájukban annak reményében, hogy posztjukon jól el lesznek még egy darabig.
Hzsolt
Május 20-a, Bernát napja van.
Bernát: germán eredetű név, a Bernhard név magyar változata. Jelentése: medve és erős.
Ezen a napon:
- született 1799-ben Honoré de Balzac, francia író (Elveszett illúziók).
- 1908-ban James Stewart amerikai színész (A vadnyugat hőskora, Egy gyilkosság anatómiája, A férfi, aki túl sokat tudott, Philadelphiai történet, Rose Marie).
- 1937-ben Végvári Tamás magyar színész, ismert narrátor.
- 1944-ben Joe Cocker énekes.
- 1946-ban Cher (eredeti nevén: Cherilyn Sarkasian Lapier) amerikai popénekesnő, filmszínésznő. (I Got You Babe)
- 1956-ban Peremartoni Krisztina magyar színésznő (Csetepaté Chioggiában, Ágacska, Égigérő fű, Az ezernevű lány, Ingyenélők, A nagy ékszerész).
- 1960-ban Tony Goldwyn amerikai színész (Az utolsó szamuráj, Amerikai rapszódia, Joshua, Szívörvény, A Pelikán ügyirat, Ghost).
Május 21-e, Konstantin napja van.
Konstantin: a latin Constatinus rövidülése. Jelentése: állhatatos, következetes, szilárd.
Ezen a napon:
- született 1927-ben Zwack Péter magánvállalkozó, diplomata, a híres gyomorkeserű titkos receptjének egyik birtokosa.
- 1946-ban Kovács József opera- és operett-énekes, menedzser.
- 1948-ban Helyey László színész.
- 1966-ban Frei Tamás újságíró, a Dosszié, az Új Frei dosszié és A riporter: Frei Tamás c. műsorok vezetője.
- meghalt 1916-ban Görgey Artúr honvédtábornok és vegyész.
- 1369-ben V. Károly német-római császár hadat üzent Angliának, ezzel megkezdődött a százéves háború.
- 1951-ben a Belügyminisztérium közleménye szerint Budapestről kitelepítették a nemkívánatos elemeket, azaz nemeseket, földbirtokosokat, illetve az előző korszak nevesebb tisztségviselőit, szembetűnően lelkes híveit és azok családjait.
Fotó: Beta/AP

A nagy fal. A résen átkelő palesztín ember számára talán némileg megnyugtató az izraeli védelmi minisztérium azon szerdai bejelentése, mely szerint a tervezettnél két évvel később, csak 2008-ban készül el teljes hosszában
Fotó: Beta/AP

Anyahajó labdázó anyajelöltekkel, avagy a USS Enterprise repülőgéphordozó Splitbe érkezése után
Fotó: Beta/AP

Magány. Ki gondolná, hogy egy főváros (Kabul) közelében ennyire egyedül lehet az ember?!
Fotó: Beta/AP

Nincs baja a macinak, csak alszik. Így - kábítva - utatzik majd ötödmagával Szlovéniából a francia Pireneusokba, azon, még tavaly kötött kormányközi megállapodás értelmében, hogy segítsen a barnamedvék népességgyarapításában
Fotó: Beta/AP

Ő nem lesz ott a lelátókon, de hasonlóból biztos akad majd bőven. A francia szurkoló-mezbe öltöztetett orangután a vb-n helytállni hivatott koreai focicsapat tiszteletére Szöulban tartott zenés-tános estet élvezte íly nagyon


Címoldal  |  Külföld  |  Kitekintő  |  Belföld  |  Közelkép  |  Művelődés  |  Sport  |  Dokumentumok
Az újság internetes megjelenését lehetővé teszi a CNT