Amennyiben múlt hétvégi számunk művelődési rovatában A kidobók bulizókat vertek?! című írásunk egyik mondatában az őrmester kifejezés arra a félreértésre adott okot, hogy az Őrmester Kft. védte a Gólyabulit, akkor az érintettektől elnézést kérünk. Az Őrmester Kft.-nek semmi köze nem volt sem a Gólyabulihoz, sem a verekedésekhez. (tm)

A köztársasági illetékes csodálkozva jegyezte meg, ilyen jellegű problémáról nem hallott, más környezetből nem jeleztek hasonló gondokat. Csak a mi gyerekeinket érintő problémáról van tehát szó? Vagy vannak mások is, csak mivel nincs kihez fordulniuk, elhallgatott marad a téma? Igen, sokan vannak, akiknek segítség kellene. Ezt ismerték fel Zentán. Az általános iskolák négy pedagógusa úgy döntött, részt vesz Szegeden a fejlesztéspedagógiai továbbképzésen. Az iskola igazgatója és a zentai önkormányzat pedig melléjük állt. Berze Gizellával és Gömöri Irénnel beszélgettünk.

Régen nem jelentkeztek az ilyen jellegű problémák vagy csak nem ismerték föl?

BERZE GIZELLA: - A gyerekek a tévé és a számítógép előtt ülnek. Pedig furcsa módon a mozgás az, ami az egészséges fejlődést segíti. Tehát nagyon-nagyon fontos lenne a játék és a mozgás. Igen, kicsit a kor jelensége is.

GÖMÖRI IRÉN: - Az életvitelünkkel van baj. Hiszen a szülők a kicsi gyerekük mellé nem tudnak odaülni mesét mondani és játszani. Pedig nagyon fontosak az első játékok: amikor a pici megfogja a csörgőt, az építőkockát egymásra illeszti, elgurítja a labdát, képeket néz és nevet. Sajnos, ezeket ma már egyre inkább kihagyják a szülők.

Kinek a feladata volna, hogy észrevegye a problémákat, hogy felhívja a figyelmet, ezzel a gyerekkel másként kell bánni?

G. I. : - Együttműködésre van szükség már az első pillanattól kezdve. Amikor óvodába indul a gyerek, észre kellene venni, hogy esetleg visszahúzódóbb, agresszívabb, rossz a ceruzafogása. Apró, pici jelekből az óvónők is észrevehetik, és ha ezt időben a szülők tudomására hozzák, sok esetben segíteni lehetne. Nagyon jó dolog, hogy az új óvodai program már a fejlesztésre épül.

B. G.: - A gyereket saját akarata ellenére nem lehet fejleszteni, őt meg nyerni. De a szülő akarata ellenére sem tehetünk semmit! Amikor a szülő azt látja, hogy nem olvasni és írni tanítom a gyerekét, hanem gyöngyöt fűzök vele meg rajzolok, vagyis olyan funkciókat próbálok nála pótolni, felépíteni, amelyek kimaradtak a fejlődése során, akkor úgy gondolhatja, hogy csak játszunk, és mindez haszontalan időtöltés. Ha otthon a gyerek ezt hallja, akkor olyan helyzetbe kerül, amikor döntenie kell a tanító néni és a szülő között. És természetesen nem tud, mert nem is neki kell dönteni. Tehát nagyon fontosnak tartom a felvilágosítást. Fel kell hívni a szülő figyelmét, hogy ne a tévé elé ültesse a gyereket, hanem meséljen neki.

Milyen módszer adhat hátteret ehhez a munkához?

G. I.: - Kettőnkön kívül Perpauer Attila és Kovács Andrea vállalkozott a szegedi fejlesztés-pedagógiai továbbképzésre, amelyet a budapesti ELTE szervezésében tartanak. Gyógypedagógusok, óvónők, pedagógusok, tanítók számára dr. Balogh Katalin dolgozta ki a fejlesztési és megelőzési programot. A képzés kétéves, amelynek a szegedi egy intenzív százhúsz órás része.

Mindaz, amit ezen a képzésen tanulnak, beépíthető az általános tanítási gyakorlatba?

B. G.: - A mozgásgyakorlatok mindenképpen. Én az osztályomban a tornaórákat szervezem úgy, hogy a fejlesztőgyakorlatok is bekerüljenek. Az első osztályban nagyon fontos a módszer megválasztása: az írás-olvasás tanítását fejlesztésgyakorlatokkal kellene kezdeni, ami akár két hónap is lehet. Csak utána volna szabad hozzáfogni a betűtanításhoz.

G. I.: - A második generációt tanítom ezzel a módszerrel. Betartottuk a hat-nyolc hét előkészítőt, így természetesen elhúzódott az írás-olvasás tanítása egészen április-májusig. De mindenki megtanulta, és örömmel jöttek az iskolába. Ez egy óriási plusz, hogy azért jön, mert szeret, nem pedig azért, mert muszáj.

Hány gyereket érint az ilyen jellegű probléma?

B.G.:- A Thurzó Lajos iskolában dolgozom. A pszichológusunk készített egy fölmérést, ötszáz tanulóból hetvenkét gyereket talált, akinél jelentkezett valamilyen hiányosság. De azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy általában a tanulók húsz százaléka küszködik valamilyen részképesség-fejletlenséggel.

Mi volt régen? Gondolom, hogy a jó pedagógus meglátta az ilyen gyerekeket.

B. G.: - A jó pedagógus ugyanezt csinálta, mint amit mi most. Időt hagyott, másféle gyakorlatokat adott, és nem íratta a betűket oldalakon át. Korábban azonban nem voltunk ilyen szabadok a módszerek megválasztásában, a tankönyvek kiválasztásában. A tanítókat szigorúbban ellenőrizték, be kellett tartani a tantervet. Elég nehéz volt másként csinálni, de a jó pedagógusnak akkor is ilyen volt a hozzáállása.

G.I.: - Huszonkét évvel ezelőtt kezdtem dolgozni. Egyik diákom az első év végén nem érte el azt a szintet, ami megfelelt volna a követelményeknek. Semmi tapasztalatom nem volt, de úgy éreztem, hogy esélyt kell adni neki. Továbbvittük másodikba, és az iskolaév végére felzárkózott a többiekhez. Tehát időt kell adni a gyerekeknek. Paracelsus gondolatát érdemes megfontolni, mely szerint, aki azt gondolja, hogy minden gyümölcs akkor érik, amikor a földieper, annak fogalma sincs a szőlőről.

Mire figyeljen a szülő, mit vehet észre otthon például a tanulás során?

B. G.: - A gyerekek nagyon jól kompenzálnak, és rendkívül jó a memóriájuk. Képesek oldalnyi szövegeket néhány hallás után fejből megtanulni, és szó szerint fölmondani. A szülő meg azt hiszi, hogy a gyerek olvas. Van, amikor csak abból lehet rájönni a csalásra, hogy más szinonimát használ. Volt egy kisfiú, aki megkérdezte tőlem, akarod, hogy olvassak neked fejből?

A műhely megálmodói szerint „a Nagy József Regionális Kreatív Műhely elsősorban régiónk kulturális hagyományait, sokszínűségeit, valamint csak erre a tájra jellemző sajátosságait bemutató és ápoló, ezzel együtt a kultúrák egyetemességét is kihangsúlyozó programok létrehozását és bemutatását tűzte ki célul. Olyan alkotó tér megalapítását Magyarkanizsán, Nagy József világhírű rendező-koreográfus szülővárosában, amely szellemisége és művészete jegyében működne, személyes irányítása alatt. Elsősorban Nagy József előadásainak létrehozása, színházi, zenei stb. tanfolyamok megtartása, a hagyományos és kortárs színházi technikák, valamint a társművészetek minden ágának kibontakoztatása, oktatása és bemutatása lenne a legfontosabb célkitűzés.”

- Három év után végre odaérkeztünk, hogy sor kerül a főépület avatójára. Mint a nevében is hordozza, az egész régióban fontos szerepet fog betölteni. Két évre előre kellett terveket készíteni összhangban a környék összes művészeti akadémiájával, és különböző művészeti intézményeivel - mondta Bicskei Zoltán, a magyarkanizsai Művészetek Házának vezetője, aki kiemelte, az új intézmény megnevezésében minden egyes szó fontos.

A műhely megnevezés azt jelzi, hogy itt színdarabok készülnek, tehát nem befogadó, hanem alkotó. Az első darabot a jövő év decemberében fogják bemutatni, de addig is egymást érik majd a különféle műhelymunkák.

- Szerteágazó munka folyik itt elsősorban a színház, de nem másodsorban a zene, a képzőművészet, fotó stb. területén. A műhelyeket világhírű művészek tartják, ezekre lehet majd jelentkezni. A környék művészeti akadémiái (Magyarországról, Romániából és Belgrádból) már pályáznak, a rendes órák kiegészítő tananyagaként fogják kezelni a Nagy József műhely különböző munkáit. Az első épület próbateremből áll, kellék- és díszletkészítő műhelyekből, valamint irodákból. A karzaton ülve az előadást, az előadókat nem zavarva lehet kísérni a műhelymunkákat. Lesz egy nagy bemutató, négy-öt-hat nagy, nemzetközi szintű műhely és több kisebb program.

(Csak ízelítő: 2007 márciusában Anatolij Vasziljev rendező tart előadást művészek számára, májusban a Joelle Leandre-Elsa Wolliaston duó közreműködésével készülnek tánc- és zene-miniatúrák. Júliusban Dominique Mercy tart tánctanfolyamot, valamint Thierry Bae ismerteti a kínai mozgáskultúra alapjait. Lesznek előadások a Scientia Sacra világából, színpadi mesterségekről, hangszerkészítésről, film-, fotó- és képzőművészetről, irodalomról. Vendégül látnak világhírű rendezőt, maszkmestert, táncosokat, mesélőt…)

Bicskei Zoltán szerint a műhely vonzza az archaikus művészet felé forduló kortárs művészeket is, mivel Nagy József művészete szintén a hagyományban gyökerezik.

- A művészek tisztában vannak azzal, hogy vége az európai spekulatív művészet korszakának, és már csak a rituális művészettel lehet az embereket beavatni. Ez az intézmény a szerves művészetet ápolja. Egy kis világközpont lesz ilyen értelemben, és ennek első kis nyomai már látszanak Magyarkanizsán, hiszen Franciaországból hazatérő művészek vettek itt házat, és külföldiek ideköltözésére is lehet számítani. Ennek előnyeit a magyarkanizsaiak is élvezni fogják, elsősorban szellemi szinten, de anyagilag is a többszörösét hozza annak, amit az önkormányzat és a tartomány, köztársaság ráfordít. Ez a három az építtetője és a fönntartója is az intézménynek. Arányaiban tekintve az intézménynek a fönntartása a köztársaság számára annyiba kerül, mint egy nap a Belgrádi Népszínház fenntartásában, a tartomány számára, mint két nap a Szerb Nemzeti Színház fenntartásában, a község számára pedig annyiba, mintha egy amatőr színházat tartana fenn. A többit Nagy József fogja megkeresni, másrészt támogatókkal, társpartnerekkel az egész régióból, Európából előteremteni. Itt nagyon kevés, 3-4 ember lesz állandó állásban, mindenki mást tiszteletdíjasan alkalmaznak Azért, hogy ne terheljük le a községet. Az objektum is azért épült, hogy Nagy József, aki egész évben készít egy darabot, zavartalanul tudjon dolgozni, és a darab készítése ne foglalja le a Művészetek Házának színháztermét.

Sokaknak furcsa, hogy élő művészről neveztek el intézményt, Bicskei Zoltán szerint azonban a világban nem az, és a múlt században is gyakorlat volt. Ez egyébként a közösség dolga, a művészé pedig az, hogy kellő áhítattal hazahozza a kanizsai gyökerű művészetet.

(A megnyitó 20-án 4 órakor kezdődik. A szervezők kérik a kanizsaiakat, jöjjenek el. A belépés díjtalan.)

Pedig valamennyien tudjuk, hogy sorsdöntő lépésről van szó, amiben a fiatalokat támogatni kell. Létezik ugyan néhány felvételivel kapcsolatos kiadvány, adottak most már a nyílt napok is, melyek azt a célt szolgálják, hogy az érdeklődő diák felmerülő kérdéseire választ kapjon. Idén azt hiszem, a korábbiaknál is nagyobb jelentőségűek lesznek ezek a konkrét találkozások, mert immár nemcsak a helyszínnel, egyik-másik tanárral ismerkedhet meg a tanuló, hanem tájékozódhat az intézmény státusáról is. Ez utóbbi különösen az átalakulás folyamatában levő felsőoktatás esetében meghatározó, hiszen a bolognai rendszerhez való felzárkózás még mindig folyamatban van, még akkor is, ha hivatalosan életbe lépett. Jövőbelátók, ugye, nem vagyunk, így az átmeneti időszakban még nehezebb döntést hozni, mint egyébként. Ha nem épp most tartanánk a bolognai rendszer és az új felsőoktatási törvény alkalmazásának kezdeti fázisában, akkor is fontos lenne ismerni az intézmény presztízsét, azt, hogy számíthat-e a hallgató esetleg külföldi továbbtanulási lehetőségre, vagy nem utolsó mérlegelési szempont az sem, hogy a főiskola, illetve egyetem milyen könyvtárral, számítógépparkkal rendelkezik, és milyen egyéb szolgáltatások járnak az ott tanulóknak. Ezek olyan alapvető szempontok, melyeket minden esetben figyelembe kell venni, viszont a most pályaválasztás előtt állók annak mérlegelésére is rákényszerülnek, hogy a kiszemelt intézmény vajon biztosan megtartja-e státusát a két évig is elhúzódó akkreditációs időszak után is.

Mint ismeretes, pénteken kezdődött meg a főiskolák régóta emlegetett akkreditációja. A 88, Szerbiában bejegyzett főiskola a jövő év áprilisáig kell választ kapjon az Akkreditációs Bizottságtól, azaz kapja meg a munkaengedélyt ahhoz, hogy a 2007/08-as tanévben új hallgatókat vehessen fel, vagy se. Az egyetemi karok akkreditációja látszólag simább ügy, viszont hosszadalmas, ezeknek az intézményeknek a bejegyzési eljárása a főiskolák után következik, és körülbelül két év múlva fejeződik be. Gyakorlatilag tehát egyelőre nem tudni, hogy két éven belül mely intézmény folytathatja tevékenységét, és melyik nem. Akkor mit tegyen a továbbtanulni vágyó? Biztos tanácsot nemigen kaphat, a mérlegeléskor azonban mindenképp figyelembe kell vennie, hogy hagyománya legyen a kiválasztott főiskolának, egyetemnek, mert talán ez egyfajta garancia arra, hogy megmarad a hallgató tanulmányainak befejezése után is, tehát a megszerzett diplomának is értéke lesz.

Szombaton este 7 órai kezdettel Muzslyán, a művelődési egyesület könyvtártermében bemutatják Sándor Zoltán Emese című regényét. Közreműködik Kontra Ferenc író, szerkesztő és Csík Mónika költő.

Lajkó Félix nem első ízben ad hangversenyt a Zeneakadémián, saját bevallása szerint ötödik-hatodik alkalommal zenélt ott. Megtiszteltetésnek tartja, de hozzáteszi, a Zeneakadémiáé az igazi koncertterem Budapesten a Művészetek Palotája mellett, ami kimondottan koncertek helyszínéül épült, úgy, hogy az ilyen irányú igényeket kielégítse. A csütörtöki fellépés első részében Félix Lőrinszky Attilával improvizált. Lőrinszky klasszikus végzettségű nagybőgős, aki játszott dzsesszt is. A második részben Kurina Ferenccel és Brasnyó Antallal kiegészülve a közönség a Lajkó Félix Triót láthatta; négy olyan nóta is elhangzott, amelyek kimondottan a zeneakadémiai koncertre készültek.

Lajkó Félixet elsőként a kapott elismerésről kérdeztük:

Hogy viszonyulsz az ilyen díjakhoz, elismerésekhez, jutalmakhoz?

- A Magyar Művészetért Díjat megkaptam már, most pedig megkaptam az Emlékdíjat is, amely kiegészült egy, Bartók Bélát mintázó mellszoborral is, amely a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. és Takács Zoltán herendi iparművész alkotása. Örülök neki, még akkor is, ha a szobor szerintem nem is hasonlít Bartókra.

Meglehetősen gyakran lépsz fel Budapesten. Alig két héttel a zeneakadémiai fellépés után következik egy újabb, nem is olyan régen pedig felléptél Szent István napja alkalmából is.

- Ez az év meglehetősen magyarosra sikeredett. Jövőre azonban elég sok európai fellépésem lesz. Kaptam egy meghívást Nagy-Britanniába egy rockfesztiválra. Nick Cave kísérőzenekara a The Bad Seeds, annak néhány tagja egyidejűleg játszik a Dirty Free-ben, amely feldolgozta az egyik nótámat. Erre a fesztiválra jövőre pedig éppen ennek a zenekarnak a tagjai válogatják össze a fellépőket, így hát engem is meghívtak. Utána esedékes egy írországi turné. Aztán van egy projekt, amelynek a keretében a Dunán hajózik végig egy bolgár hajó, amely a part menti városokban megáll; ezen a hajón is zenélni fogok. Film készül ebből. Emellett őszre lesz egy brüsszeli fellépésünk is.

Magyarországon van egy bizonyos, akár már kultikusnak is mondható rajongás minden iránt, ami a Balkánról jön, legyen az zene, film vagy akármi.

- A sznobságnak különböző fázisai és megjelenési formái vannak. Van olyan is, akinek az a véleménye, hogy pazar dolog balkáninak lenni. Amúgy nem is rossz… Régebben ez a Balkán-rajongás sokkal inkább érezhető volt. Azt azonban nem nagyon hiszem, hogy azért járnak az emberek a koncertjeimre, mert olyan „balkános” lenne a zene. Már nem játszom olyan sokat a Bobánnal sem (Boban Marković - a szerz. megj.), meg olyan zenét sem, ami nagyon arra húzna.

Aki látott Téged zenélni, azt mondja, hogy amikor elkezdődik a koncert, semmi másra nem figyelsz, csak a hegedűdre. Ez tényleg így van?

- De a hegedűre, inkább a zenére. Az a közönségnek se lenne jó, ha elsősorban rájuk figyelnék. Az emberek azért jönnek el egy koncertre, hogy hallgassák a zenét. Én pedig megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet. A csütörtöki koncert nagyon jól esett nekem, és állítólag a közönségnek is.

Közeledik a szilveszter. Otthon töltöd, vagy lesz fellépésed?

- Belgrádban lesz fellépésünk, a parlament előtt. A trió is játszik, Boban Markovićékkal közösen is zenélünk, utána pedig Bobanék következnek.

Lajkó Félix 1974. december 17-én született Topolyán, tehát vasárnap tölti be a 32. életévét. (Érdekességként említjük meg, hogy Beethoven 204 évvel korábban, ugyanezen a napon, 1770. december 17-én született.)

Boldog születésnapot, Félix!

A Vajdaságban élő nemzeti kisebbségek kétnyelvűségének fejlesztése és ápolása megkerülhetetlen pontja a kommunikációs egyenrangúságnak, fontos feltétele a sikeres és eredményes együttélésnek, és effektív módja az interkulturalizmus fejlesztésének a többnemzetiségű közösségben - ebből a megállapításból indult ki a Vajdasági Pedagógiai Intézet, melynek szervezésében és az EBESZ támogatásával pénteken értekezletet tartottak a Kétnyelvűség fejlesztése és az interkulturalizmus a vajdasági gyerekeknél címmel. A TVT épületében megtartott tanácskozás iránt nagy érdeklődést tanúsítottak a gyakorló pedagógusok és különféle profilú szakemberek, hiszen Vajdaság különböző részeiről érkeztek Újvidékre. Az egybegyűlteket Erdély Lenke, a Vajdasági Pedagógiai Intézet vezetője üdvözölte, majd Jeges Zoltán tartományi oktatásügyi titkár nyitotta meg a tanácskozást. Ezután Erdély Lenke, Göncz Lajos, Mikes Melánia, Bálizs Judit, Soós Edit, Ružena Šimonji-Černak, Marina Badescu, és Mihajlo Fejsa értekeztek. Az értekezésen kialakult javaslatokat a tartományi és köztársasági oktatási intézményekhez intézik, annál is inkább, mert megállapítást nyert, hogy minél előbb hatékonyabbá kell tenni a szerb nyelv oktatását a nemzeti kisebbség körében, ezek között is különösen a homogén nyelvi környezetben élők számára. Emellett a kidolgozandó tanterveket differenciálni kell, ugyanis bebizonyosodott, hogy a szláv nyelvcsaládhoz tartozó nemzeti kisebbségek számára jóval könnyebb a szerb nyelv elsajátítása, szemben azokkal, akik a nem szláv anyanyelvű populációhoz tartoznak (például magyarok, románok). Külön terv szerint kell tehát tanítani a más nyelvcsaládba tartozókat lehetőleg már óvodáskortól a többségi nemzet nyelvének elsajátítására. Mint. Jeges Zoltán hangsúlyozta, a köztársasági minisztérium készen áll a reformok foganatosítására, ám ehhez a szakemberek konkrét programjavaslatára van szükség.

Hétfőn este fél nyolctól a Városháza dísztermében karácsonyi hangversenyt ad a szabadkai Zeneiskola szimfonikus zenekara és vegyes kara. Elhangzik Mozart E-dúr zongoraversenye, szólista Kinka Rita. Műsoron szerepel Mozart Koronázási miséje, amelynek szólistái Pintér Gabriella és Varjasi Gyula szegedi énekművészek, Cseh Antal, a budapesti Operaház énekese. Közreműködik a Collegium Musicum Catholikum (művészeti vezető Miroslav Stantić), a Zeneiskola Bambi kórusa (művészeti vezető Dragana Nikolić). A Zeneiskola vegyes kórusát Csikós Krisztina készítette fel. Vezényel Huszár Elvira magiszter. Jegyek elővételben a Városháza alatti galériában vásárolhatók.

Kedden este 8 órai kezdettel a Tajj vonósnégyes lép fel a szabadkai Városi Könyvtár olvasótermében. Műsoron klasszikus zeneszámok és könnyedebb dallamok is szerepelnek. A belépés díjtalan.

Az óbecsei Shola Cantorum kórusa idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból szombaton 18 órai kezdettel a belvárosi plébániatemplomban koncertet rendeznek vendégelőadók közreműködésével. (l.gy.)

Kedden a szabadkai Plato könyvkereskedés vendége Vámos Miklós magyarországi iró lesz. Délután négy órai kezdettel az Apák című könyvének bemutatóját szervezik meg. A kötet a belgrádi Laguna Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A könyv tizenkét fiú sorsát követi nyomon a magyar történelem három viharos évszázadán keresztül. Másnap, szerdán 18 órai kezdettel pedig a Plato vendége dr. Sava Babić lesz. A Geopoetika kiadásában megjelent Magyar civilizáció című könyvét mutatja be. Emellett Babić Hamvas Béláról és Esterházy Péterről fog szólni.

Isztambulban pénteken kezdődött a Film és Történelem című filmfesztivál. A filmművészet és a történelem kapcsolatának szentelt nemzetközi találkozón Mészáros Márta és Szabó István műveiből lesz látható egy-egy válogatás. A versenyprogramba Hajdu Szabolcs Fehér tenyér című filmje kapott meghívást.

Mészáros Mártát az egyetemes filmművészet gazdagításában betöltött szerepéért különdíjjal tünteti ki a Török Mozgókép és Audiovizuális Kultúra Alapítvány (TÜRSAK) által szervezett filmfesztivál. (MTI)

Szombaton 17 és 20 órai kezdettel a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban a Dracula - a pillanat fényei című előadást láthatja a közönség. Szereplők: Francia Gyula, G. Erdélyi Hermina, Gregus Zalán, Hegyi Csaba, Karácsonyi Attila, Sinkovics Ede, Suzana Vuković. A rendező Urbán András.

Molnár Edvárd felvételén az előadás plakátja.