A szabadkai Városháza dísztermében tartott gyászülésen Kucsera Géza polgármester azt emelte ki, hogy Dévavári egész életében fáradhatatlanul, erős jellemmel, makacs kitartással tevékenykedett szellemi értékeink megőrzéséért, gyarapításáért. Lovas Ildikó községi művelődési tanácsos Dévaváriról mint az Üzenet folyóirat óriási tudású szerkesztőjéről szólt, aki például a Kosztolányi Dezső Napok egyik megalapozója is volt. Szabadka irodalmi életének meghatározó egyénisége, akinek munkássága az egész magyar irodalomra kihatással van. Dudás Károly író, a Hét Nap főszerkesztő Dévavárit e térség egyik legalaposabb, leglelkiismeretesebb alkotójának, kutatójának, krónikásának nevezte, aki hadakozott pusztulással, feledéssel, még a betegágyán is fáradhatatlanul dolgozott. Kontra Ferenc író lapunk nevében búcsúzott Dévaváritól, akinek élete szinte eggyé vált a Csáth- és Kosztolányi életművel. Azért őrizte e két óriás kéziratait, levelezését olyan nagy gondossággal, hogy ezek ne kerüljenek avatatlan kezekbe, méltatlanságtól akarta megóvni őket is, mint annyi más embert is a méltatlanságtól akart megvédeni. Boško Krstić író Dévavári enciklopédikus tudását emelte ki, s felidézte érdemeit abban, hogy 1986-ban a Suboticke novine kiadásában, Lazar Merković fordításában szerbhorvát nyelven is megjelentek Kosztolányi versei. A szabadkai Szabadegyetem nevében felszólaló Guzsvány Mária a több mint fél évszázada létrehozott Életjel irodalmi élőújság színvonalas rendezvényeinek fáradhatatlan szerkesztőjének, szervezőjének, az Életjel könyvek szakavatott kiadójának alakját idézte fel.

A Vajdasági Magyar Szövetség a minap reagált Viktorija Aladžić építésznek, a G17 Plusz helyi szervezete sajtótájékoztatóján a Népszínház épületének újjáépítésével kapcsolatban kifejtett álláspontjára. Most a G17 Plusz erre adott válaszában felhívta a VMSZ-t, mutassa be azokat a projektumokat, amelyeket a G17 Plusz az elmúlt esztendőkben terjesztett elő a színházkérdés megoldása érdekében. A polgárokat pedig arra kéri, emeljék fel a hangjukat az épület bontása ellen, vagyis foglaljanak állást a létesítmény felújítása mellett, áll a közleményben.

Budapesti tudósítónktól

Szimptomatikus, hogy a III. Magyar Képregény Fesztivál keretében, amelyet Budapesten, az Erzsébet téri Gödör Klubban tartottak meg, a pódiumbeszélgetések sorozatában még mindig terítéken volt a téma: művészet-e a képregény. Ahol még mindig ezt kell bizonygatni, illetve mérlegelni, ott komolyan vehető képregénykultúráról még nehéz beszélni.

Szerencsére azonban a magyar képregény végre meghaladta ezeket a berögződéseket, az alkotók nem az elméletekkel és a hozzájuk tartozó ideológiákkal foglalkoznak, hanem képregényeket készítenek. És ez a lényeg.

Az egyik legnehezebb feladat talán az volt, hogy szakítani kellett a régről magukkal cipelt hagyományokkal, melyek szerint a képregény elsősorban az irodalmi művek illusztrálásának műfaja, a regényben leírtak képes-rajzos elmesélése. A kádári kultúrpolitika még eltűrte, hogy Rejtő Jenő művei képregény formájában megjelenjenek a Füles keresztrejtvény-magazinban, vagy egy-egy irodalmi klasszikus rajzos feldolgozása diáklapokban. Ezért, ha hagyományokról beszélünk, a magyar képregény évtizedekig megragadt nagyjából ezen a kiszolgáló-illusztráló szinten.

Tizenhét évvel a rendszerváltás után végre jelentkeztek alkotók, akik fel tudták vállalni a műfaj megújításának azt a formáját, amelyik megnyitja az utat a szabad képregény felé. Ennek köszönhető, hogy a fesztiválon olyan kiemelkedő alkotásokkal találkozhattunk, mint Oroszlány Balázs és Németh Áron Bürokraták című képregénye, amely a mai Budapest enyhén eltorzított világában játszódik - szuperhősei pedig bürokraták. Tegyük hozzá: ahogy a hétköznapokban is - ügyintézők, aktakukacok, hivatalnokok. Ők irányítanak, ők döntenek sorsokról, az ő kezükben összpontosul a hatalom, mint az amerikai képregényeknél a valódi szuperhősök kezében.

Fazekas Attila és Bűn Mór a tavalyi ötvenéves évforduló jegyében arra vállalkozott, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit elevenítse fel képregény formájában. Az ismert karikaturista, Marabu különböző lapokban hosszú évek óta rendszeresen megjelenő Dodó-sorozata végre eljutott odáig, hogy kötet váljék belőle. A kiváló humorú történetek méltán vetekszenek a hasonló külföldi sorozatokkal.

A magyarországi kiemelt képregényes eseményeknek egy ideje már elmaradhatatlan vendége Aleksandar Zograf, a szerb képregény-rajzoló, akinek Pszichonauta címmel tavaly jelent meg magyar nyelven kötete. A sajátos stílusú alkotó méltán örvend nagy népszerűségnek, hiszen műveinek képi világa egészen szokatlan a magyar olvasóközönség számára.

A szépszámú közönség, az érdeklődés és a közönség körében látott fiatal arcok sokasága, de talán elsősorban a folyamatosan megjelenő és egyre jobb művek arra engednek következtetni, hogy a magyar képregénykultúra fellendülőben van. Talán sikerül végre leporolnia magáról a kellemetlen berögződéseket és megtalálhatja saját hangját és stílusát.

Komor Marcell és Jakab Dezső építészek munkásságát összefoglaló könyv jelent meg a budapesti Holnap Kiadónál, az Építészet Mesterei sorozat soron következő köteteként. A könyv szerzője, Várallyay Réka budapesti művészettörténész és a sorozat szerkesztője, Gerle János építész a szabadkai régi Városháza dísztermében mutatták be a szabadkai közönségnek a hozzánk közel álló építészpáros alkotásait összefoglaló kiadványt. Az estet a szabadkai Városi Múzeum és a Községközi Műemlékvédelmi Intézet szervezte.

Komor és Jakab olyan épületeket adott Szabadkának, mint a régi Városháza, a Zsinagóga és a Korzón a valamikori Szabadka Vidéki Kereskedelmi Bank épülete.

- Úgy jöttünk Szabadkára, hogy egy könyvet ünnepelünk, ami hosszú várakozás után jelent meg. Az azonban, hogy itt lehetünk, ebben a városban és ebben az épületben, ünnep nekünk magunknak is, sok szempontból. Amikor több mint harminc évvel ezelőtt, kezdő építészként itt jártam, feledhetetlen élmény volt. Kevésszer jártam itt, de azok a helyek közé tartozik Szabadka, amelyek mindig felkavaróak, mély érzéseket váltanak ki belőlem. Most pedig, hogy ezt a könyvet itt bemutathatjuk, és én ebben a székben ülhetek, itt a Városházán, nagyon nagy ajándék nekem - mondta Gerle János, a könyv szerkesztője a bemutató üdvözlőbeszédében, majd hozzátette: - Korábban semmilyen könyv nem foglalta össze Komor és Jakab munkáját. Munkásságuk csúcspontja van Szabadkán és Marosvásárhelyen. Legjelentősebb alkotásai ezek annak a nagy szellemi erőfeszítésnek, és egy új, sajátos nemzeti építészeti stílus létrehozásának.

Várallyai Réka művészettörténész Komor Marcell unokájától kapta a felkérést a könyv megírására. A 82 éves unoka szeretett volna eljönni a szabadkai könyvbemutatóra, azonban egészségi állapota miatt nem merte vállalni az utat.

- Komor Marcell cikkeit olvasva és a levéltárokban kutatva épülhetett fel előttem ez a nagyon gazdag világ. Marosvásárhely-Szabadka-Budapest vonalon kutattam, hogy képet kapjak arról, hogy mit is alkottak más városokban ezek az építészek. Három és fél év kutatásának eredménye lett a könyv - mesélte a munkafolyamatot Várallyai Réka.

A könyv az építésziroda megalakulásától kezdve felöleli az építészek munkáját. A közös irodát 1897-ben nyitották, ekkor Komor elnyerte a Szentesi Színház és Szálló tervezését. Ebben a munkában már Jakab is közreműködött. A megépült épületek mellett még legalább feleannyi pályatervet is tartalmaz a könyv, ugyanis Komorék szinte minden jelentős pályázaton indultak. Marosvásárhely és Szabadka mellett jelentős épületeik díszítik Kecskemétet, Budapestet is.

Jakab a szabadkai Városháza felavatásakor a következőket mondta beszédében: - A Városháza barokk stílusát megváltoztattuk, ugyanis a barokk stílus gyöngyszemeit már nem tudjuk megörökíteni, hiszen nincsenek már közöttünk azok a kiváló építészek.

Holnaptól mintegy két héten át az újvidéki Most Galériában (Putnik vajda 2.) lesznek láthatók Zsáki István neves topolyai képzőművész alkotásai. A Vajdasági Művelődési Intézet szervezésében a kiállítást csütörtökön, a romák világnapja alkalmából 13 órakor nyitják meg, és 20-áig lesz látogatható. A festő mintegy húsz olajfestményét állítja ki. (N.)