A szerződést március elején Újvidéken írták alá a Tartományi Képviselőház oktatásügyi és művelődési titkárságával. Mint Slavica Vujović, a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa kifejtette, a bácsi vár környéken mintegy 15 kilométeres körzetben rendkívül értékes történelmi lelőhely rejtőzik, aminek feltárásával fellendülhetne Bács és vidékének kulturális, gazdasági és turisztikai élete. Az olasz tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kulturális hagyaték ápolása egy-egy vidéken gazdasági fellendülést is eredményez, épp ezért nem véletlen, hogy a Bács évszázadai 2006-2010 elnevezésű projektumban felismerték az eredményre vezető modellt. Jellemző, hogy a szerződő olasz partner nem művelődési, sem turisztikai, hanem az ország gazdasági minisztériuma. Egészen konkrétan olasz részről a Palermói Múzeum és a Szicíliai Művelődési Akadémia vállalták magukra, hogy már az idén 100 000 euróval hozzájárulnak egy régi ház adaptációjához, mely a középkori vár közelében áll, melyben turisták, kutatók, régészek és egyetemi hallgatók is megszállhatnak.

A kulturális hagyatékban rendkívül gazdag, ezenkívül az adott lehetőségek kihasználásában világelsők közé tartozó olaszok mellett a szerbiai művelődési minisztérium már az idén 200 000 euróval fog hozzájárulni a bácsi ferences rendház adaptációjához és az ott levő régi könyvtár megmentéséhez. A bogyáni pravoszláv kolostor freskóinak restaurálását is pénzeli majd. Ily módon lépésről lépésre valósulhat meg a projektum, és az egyik legrégebbi bácskai város visszanyerheti régi fényét.

A rekonstrukciós munkálatokat felkarolja a tartományi oktatásügyi és művelődési titkárság is, hiszen munkatársai többedmagukkal nemrégiben olaszországi tanulmányúton győződtek meg az olasz tapasztalatokról, és egyúttal megerősítést kaptak, hogy az olasz partnerek európai szinten is jelentős kutatási felületnek vélik Bács környékét. Bizonyítékok is vannak arra, hogy a városka feltáratlan régészeti lelőhelyen fekszik, teljes feltárására, részletes feltérképezésére pénz híján mindeddig nem került sor. Az idei évre vonatkozó tervek is csupán a még megmaradt hagyaték felújítására, újjáépítésére vagy adaptációjára vonatkoznak. Remélhetőleg 2010-ig lesz még alkalom és pénz mindannak felkutatására, amit a föld rejteget.

Ki tudja, mi kerülhet elő, de senki sem vitathatja el Bács középkori magyar vonatkozásait. Még neve is állítólag magyar eredetű, ugyanis Bács személynévből ered, melynek előzménye az ótörök baga méltóságnév. Történeti források először 1111-ben Bache néven említik. Már a honfoglaláskor szláv vár állt a vidéken, majd Bács vármegye székhelye lett. 1072-ben ide telepítették a szerémi görög püspökséget, a 13-14. században a kalocsai-bácsi érsekség székhelye volt, de székesegyháza 1351-ben leégett. Ferences temploma 1234-ben, rendháza 1734-ben épült. Vára egykori erődrendszer központja volt. A krónikások feljegyezték, hogy 1158-ban II. Géza ezen a helyen töltötte a húsvéti ünnepeket. Több országgyűlés színhelye, Hunyadi Mátyás és II. Ulászló kedvelt tartózkodási helye volt. A vár a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt pusztult el, azóta rom. A település népessége azóta természetesen derekasan megváltozott, míg 1910-ben 3908 lakosából 1888 német és 719 magyar volt, 2002-ben már 6087 lakosa közül 4274 szerb, és csak 418 magyar nemzetiségű.

Hogy a húsvéti locsolkodás szokása Bánságban (is) él, annak legjobb bizonyítéka az, hogy tegnap mintegy száz muzslyai lánynak kellett ruhát cserélnie. Ez csaknem kétszerese a tavaly meglocsoltak számának. Már a reggeli órákban két traktor pótkocsija telt meg locsolkodókkal. A helybeli Hagyományőrző Egyesület tagjai a Zeppelin Rádió előtt, az Ifjúsági Szervezet tagjai pedig a székhelyük előtt gyülekeztek, majd zeneszó mellett elindultak falujáró útjukra. Igaz, időnkét útjuk kereszteződött, de így legalább minden arra érdemes lányt meglocsoltak. Ezúttal az időjárás is kedvezett, ami csak fokozta a jó hangulatot. A csoportok előre elkészített névsor alapján indultak falujáró útjukra, de az útjukba kerülő lányok sem úszták meg szárazon. Voltak, akik kérették magukat, de végül az járt jobban, aki szó nélkül engedelmeskedett a fiúk akaratának. A locsolkodás után a lányok gyorsan eltűntek a házban, azonban egyikük-másikuk mára kemény visszavágót ígért. A locsolkodókat a házbeliek festett tojással, kaláccsal, és persze itallal kínálták meg.

A szabadkai Népkör MMK-ban márciusban volt egy éve, hogy „megnyitotta kapuit” az Aranykapu Játékház. Vezetője, Brezovszki Tamara óvónő, néptáncpedagógus, Nagy Perge Mónika óvónővel kedden és csütörtökön tart kézművesfoglalkozást a 2-4, illetve a 8-14 éves korosztálynak.

Az utóbbi három héten szorgalmasan készülődtek a húsvéti ünnepekre. Színes kartonpapírból kiskosarat készítettek, amit a gyerekek ötletdúsan mintáztak. Tojáshéjba viaszt öntöttek, a megkeményedett viaszról leszedték a tojáshéjat, majd üvegfestékkel díszítették. Irókával viaszt vittek a tojásra, az ajtót pedig húsvéti koszorúval ékesítették.

Ottjártamkor, nagycsütörtökön papírnyuszit készítettek. A puffancs (sztiropol) golyót befestették temperával, az óvónők késsel rést vágtak a fülnek és a „pofiszélesítőnek”, ebbe a gyerekek belecsúsztatták a kivágott papírszeletkéket, szemet, szájat és orrt festettek neki, valamint talpacskát ragasztottak a golyó alá, és a nyuszifigura délcegen, de murisan is állhatott.

Ezután csibéket készítettek: két egymáshoz illesztett kartongyűrűn kellett a pamutfonalat körbetekerni. Mikor ez megvolt, a gyűrű külső oldalán az óvónő szétvágta a fonalat és ügyesen, a két gyűrű közé helyezett fonallal összekötötte a fonalszálakat, így létrejött a pamutlabda, amire szemet és szájat ragasztottak.

Közben megjött az áram is és meg lehetett melegíteni a viaszt a további „tojásgyertya” alkotásához.

Hogy szépen és határozottan szavaljanak hétfőn a fiúk, felelevenítették a locsolóverset. (Remélem, sikerült sok szép piros tojást gyűjteni e kedves versikével):

„ Koránreggel útrakeltem,

Se nem ittam, se nem ettem,

Térdig jártam már a lábam,

Hogy öntözzek alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi,

Locsolásért jár egy puszi.”