Marketing





Eupalyazat



Hungarian Human Rights Foundation
Magyar Szó online
 Közelkép Szerkesztő: Szeli Miklós
2007. április 12., csütörtök



Összefogással nyelvünk és kultúránk ápolásáért
A Bosznia-Hercegovina fővárosában működő HUM - Szarajevói Magyarok Egyesületéről már többször írtunk az utóbbi két évben. A Banjalukában 2003 novemberében megalakult Magyar Szó Egyesületről is először a Szarajevóban élő magyaroktól hallottunk. A jövőben szeretne még szorosabban együttműködni ez a két, jobbára magyarokat tömörítő civil szervezet. Ezt már Tóth Bojnik László, a banjalukai vasút villamossági mérnöke, az egyesület vezetőségi tagja mondta el a közelmúltban Újvidéken, ahol édesanyját látogatta meg a családjával. Banjalukában az elmúlt csaknem öt év alatt számos kisebbségi civil szervezet jött létre, köztük az albán, a cseh, a zsidó, a német, a lengyel, a roma.
- A város a többi civil szervezettel együtt egyesületünket, a Magyar Szót is támogatja. Emellett a roma szervezetek (több működik Banjalukában és Szarajevóban is) munkáját külön serkentik hivatalosan is. Esetükben nagy hangsúlyt fektetnek a szocializációra, a felzárkózásra, a közösségi életbe való részvételükre - mondta beszélgetésünk elején Tóth Bojnik László, aki Bácskossuthfalváról került Boszniába.
- A megváltozott politikai körülmények is hozzájárultak a kisebbségi civil szervezetek megalakulásához. Nem véletlenül segítette létrejöttüket az állam. Ez a, mondjam úgy, „smink”, meg is látszik a működésükön. Még mindig nem érvényesül a lényeg.
- Az emberi, a kisebbségi jogok érvényesítésében?
- Az anyanyelv, a kultúránk ápolása mellett ez lenne a legfontosabb küldetése a kisebbségi civil szervezeteknek. Szeretnénk, ha törvény szavatolná a kisebbségek képviselőinek, hogy bejussanak a parlamentbe. Választással ezt szinte nem lehet elérni. Boszniában úgy véljük, több mint 2000 magyar él. Banjalukában a Magyar Szónak 70-80 aktív tagja van. Reméljük, hogy a legközelebbi választásra már lehetővé válik a képviselőnk bejutására.
- Minden nemzeti kisebbségnek lesz képviselője?
- Nem. Miután a Szerb Köztársaságban megalakultak a kisebbségek civil szervezetei, közös kezdeményezésre létrehozták a Nemzeti Kisebbségek Szövetségét. Ez az intézmény közösen indítványozta hivatalosan, hogy legalább egy közös képviselőjük legyen a parlamentben.
- A Nemzeti Kisebbségek Szövetsége választja majd meg a közös képviselőjüket?
- Igen, de törvény szabályozta módon. A politikai pártok már eddig is megpróbáltak nyomást gyakorolni a készülő törvény szövegére. Szeretnénk, ha a politikájukat így is ki tudnák fejezni, vagy hogy a tagjaik képviseljenek bennünket. Mi, mármint a Nemzeti Kisebbségek Szövetsége, ebbe nem egyezünk bele. Úgy érezzük, a Szövetségnek döntő szerepe kell legyen a közös képviselőnk megválasztásában.
Ha jól értem, külön képviselőjük lesz Banjalukában, és külön Szarajevóban?
- A Szerb Köztársaság Képviselőházában, valamint a Bosznia-Hercegovina Képviselőházában is lesz képviselőnk. Fontos, hogy mindkét parlamentben ott legyenek az emberi jogaink érvényesítéséért küzdő képviselőink.
- A jövőben közösen tervezik kiadni a Bosznia-Hercegovinában élő magyarok újságát. A szarajevói magyarok közlönyszerű Dobos kiadványa gondokkal küszködik. Szavatolt anyagi háttér nélkül a kérdés továbbra is nyitott marad.
- Valóban, a legfontosabb gond a pénz. Ha van rávaló, megjelenik a folyóirat. Közösen lehet, hogy jobb eredményeket tudnánk elérni a pályázatokon. Ezért is szeretnénk szorosabban együttműködni a HUM-mal. Új Dobos elnevezéssel már sikerült megjelentetni a közös újságunkat. Gondjaink továbbra is vannak, az anyagiak mellett jól jönne a szakmai támogatás is. Ezért is kerestem fel a Magyar Szó szerkesztőségét Újvidéken. Szerettem volna a főszerkesztővel beszélgetni, tanácsot kérni. Remélhetőleg a jövőben erre is sor kerül. Milivojević Irén, a Banjalukai Magyar Szó Egyesület elnöke is a kapcsolatok bővítésére törekszik. Vele beszélgetve arra gondoltunk, hogy a Magyar Szó napilap nyelvtani, nyelvhelyességi, esetleg lektori, szerkesztői segítséget tudna nyújtani. A számítógép, az internet világában manapság nem okoz gondot. Sokkal inkább a pénz.
- Milyen a visszhangja a két boszniai magyar egyesület együttműködésének?
- Meglehet ez az első lépés a két egyesület szövetsége megalakulásának. A közös folyóirat, az Új Dobos is ezt a célt szolgálja. A politikai háttér most még nagyon megosztott Bosznia-Hercegovinában. Senki sem nézné jó szemmel Szarajevóban, sem Banjalukában, hogy egy magyar civil szervezet legyen. De a két egyesület alkothat szövetséget. A háború után még a magyarok között is érezhető volt a bizalmatlanság.
Mást éltek át a szarajevói magyarok és mást mi, Banjalukában, vagy a Szerb Köztársaság különböző településein. Sokat jelentene a közeledésben, ha például a boszniai magyarok írnának az Új Dobos lapunkba. Életükről, mindennapjaikról. Hogy jobban érezzük, ez az újság rólunk szól. Ezzel adunk hírt önmagunkról. Eddig sok átvett írást közöltünk. Az Új Dobos továbbra is kétnyelvű, magyar-szerb lesz. Kevesen vagyunk, akik jól és szépen beszélünk magyarul. Ezért nagyon jól jönne a szakmai segítség, a szövegek lektorálása. Volt már rá példa, hogy a lapban helyesírási hibákkal jelentek meg az írások. A nyomtatás is gondot jelent, mert eddig olyan helyen készült a lap, ahol a magyar ékezetek kiírása nehézséget jelentett. Most már valamelyest jobb a helyzet. Kevés anyagi támogatással indítottuk útjára az Új Dobost. Szeretnénk, ha folyamatosan megjelenne. Mondhatom, hogy felkeltette az itteni magyarok érdeklődését. Többnyire a nagyobb városokban élnek a magyarok. Főleg munkásokról van szó, akiket a második világháború után ide vezényeltek dolgozni.
- Más Bácskossuthfalváról elszármazottakkal találkozott-e? Tudtommal az egyik malmot Drvárra vitték.
- Abból a nemzedékből nem hiszem, hogy maradt volna valaki. Prijedorban, ahol én lakom, is élnek magyarok. Tagjaink zöme vajdasági származású. Az Új Dobos első számában arról is írok, hogyan kerültek a magyarok Boszniába. Sokan nem tudják. Felfigyeltek arra is, hogy Szarajevó után Banjalukában is megalakult az egyesületünk. Úgy érzem, hogy erről beszélnünk kell, főleg Boszniában. A szerb médiumok időnként beszámolnak akcióinkról. Nagyon szeretnénk jó kapcsolatokat létesíteni hasonló művelődési egyesületekkel, civil szervezetekkel itt, Vajdaságban is. Jó az együttműködésünk a bosznia-hercegovinai magyar nagykövetséggel, és Magyarországon is felvettük a kapcsolatot néhány szervezettel. Szívesen vendégül látnánk néhány fiatalt is Vajdaságból, akik egy-két hetet nálunk töltenének és foglalkoznának a gyerekekkel, a fiatalokkal. Nyelvünket csak beszélve tudjuk megtartani. Az idősebb nemzedék megpróbál összefogni, hogy mentsük a menthetőt, hogy a gyerekeink ne felejtsék el teljesen a nyelvünket.
STANYÓ TÓTH Gizella
Fotó: Stanyó Tóth Gizella

Tóth Bojnik László
KÖLCSÖNVETT RIPORT
Asconai magyarok
A múlt századi olasz-svájci emigráció csillagképébe a magyarok mellett számos jelentős, a történelmi Magyarországon született magyar zsidó és erdélyi szász értelmiségi került. Ismert, nagy nevek és idehaza sajnálatosan ismeretlenek egyaránt.
Innen, a Monte Verita magasából egyaránt élvezetes rálátás kínálkozik a kékeslila eget tartó havasok karéjára és a Lago Maggiore türkizzöldbe játszó vizére. Balra a Maggia folyó beljebb-beljebb araszoló deltája ajánl bővülő spáciumot a két ikerváros: Locarno és Ascona számára; jobbról, kéznyújtásnyira a Lago ékszerpárja, Isole di Brissago tündököl. A Casa Anatta asszonya, signora Etty Rogantini tapasztalt szíveslátóként kellően érzékeny, megérti, hogy még nem teltem be a látvánnyal, s ide, a múzeumszálló teraszára hozza ki a felkínált kínai teát. A csészéket - akár a kovácsoltvas korlátokat - a jin és jang egymásba fonódó jelképei díszítik. „A Monte Veritán apámék vezették be a tao kultuszát - mondja mosolyogva -, a nálunk letanyázott világcsavargók nemcsak a Távol-Kelet szellemiségét, kultúráját hordták ide, de több százféle indiai, kínai teanövényt is meghonosítottak a vegetáriánusok és hivatásos forradalmárok, őshippik és életreformerek, tolsztojánusok és teozófusok, anarchisták és pacifisták, írók és festők, táncművészek és filozófusok 1900-ban alapított telepén.”
A MONTE VERITA ERDÉLYI LAKÓI
Signora Rogantini nagy szemei még kerekebbre tágulnak, amikor elárulom transzszilván voltomat. „Ó, a hét alapító előd közül hárman: a drága Ida, a világcsavargó Gusto, a mindentudó Carlo, erdélyiek voltak!” Bár a múzeum fala tele van az „ősmonteveritánok” kinagyított fotográfiáival, hamarosan előkerül egy eredeti fényképalbum. „Utópia őslakosai”, a fűzők szorításától megszabadult nők, a nagy szakállú férfiak valamennyien a hellének lenge öltözetére emlékeztető ruházatban, vagy anélkül, szandálban vagy mezítláb kertészkednek, napfürdőznek, zenélnek, meditálnak, táncolnak. A „drága Ida”, Ida Hofmann feminista zongoraművész, szebeni katonacsalád sarja, élettársával, Henri Oedenkoven iparmágnás-ivadékkal ötlötte ki és hozta létre az Ascona fölötti kommunát a 19. és 20. század fordulóján, és nevezte el a táborhelyül megvásárolt dombot az Igazság hegyének. Etty asszony véleménye szerint az alapítók közül nem annyira a kolóniát két évtizedig működtető Ida és Henri alakja „izgalmas”, hanem inkább a brassói születésű Graser fivéreké. A püspök felmenőkkel dicsekvő szász táblabíró fiai, Karl és Gustav nemcsak a konzervatív patríciuscsaládnak, hanem szülőföldjüknek is hátat fordítottak. Az idősebbik fivér, Karl Graser ígéretes katonai karrierjét megszakítva előbb Odessza környékén kísérletezett egy pacifista közösség létrehozásával. Öccse, Gustav toborozta őt az Asconát megszálló csoportba. A filozófia és a mesterségek minden ágában jártas Karl - akárcsak még rebellisebb öccse - ragaszkodott az önfenntartó, csupán hasonszőrűek számára nyitott szövetkezeti kommunához. A korabeli misztikus, extravagáns tanok hirdetői iránt toleráns, de pragmatikus Oedenkoven-Hofmann páros viszont egy mindenki számára elérhető szanatórium és szálloda működtetése révén kívánta fenntartani a tábort. Karl hamarosan saját kezűleg felépítette a maga otthonát, s abban minden berendezési tárgy a keze munkája volt. Kizárólag cserekereskedelem révén tartotta fenn családját és a nála menedékhez jutó emigránsokat, katonaszökevényeket.
A VÁNDORFILOZÓFUS
Karl Graser öccsét, Gustavot még keményebb fából faragták. „Gusto”, mindenki Gustója - bár növendék korában egy munkájával első díjat nyert a magyar millennium szoborpályázatán - rövid pesti művészinaskodás után minden művét elpusztította, és húszéves korában gyalog csavarogta be Európát. Ő, a huszonévesek közösségének legfiatalabbja vált Monte Verita vezéregyéniségévé, de végül az iparmágnás-fi akarata érvényesült. Gustav Graser vált ki elsőként a csoportból, s vissza-visszatérő vagabundusként a helybeliek által „Grotta dei Pagani”-nak, Pogányok barlangjának nevezett üregben vert tanyát. Hamarosan tanítványai is akadtak, élen a későbbi Nobel-díjas íróval, Hermann Hessével, aki elvonókúrára érkezett Hofmannék szanatóriumába. Különben nemcsak a „megtisztulni” vágyó szenvedélybetegek között, hanem arisztokrata és nagypolgári körökben is divatossá vált Monte Verita, s a gazdagok sznobériáját nem annyira a kommunában forgolódó színes alakok, mint inkább a „barlangban élő remete” izgatta. Gusto hamarosan elmenekült. Hirtelen megszaporodott családjával - egy ötgyermekes asszonyt vett maga mellé - öszvérfogatú kóberes szekérrel közlekedve, vándorfilozófusként „kereste meg a kenyerét”. A megszállott pacifistát az első világháború idején halálra ítélték, megmenekült; a barnaingesektől nyüzsgő Berlinben háborúellenes múzeumot akart alapítani, megúszta; „antiszociális elemként” elrendelték Bergen-Belsenbe internálását, idejében megszökött. Nemegyszer jeles személyiségek, Thomas Mann, Carl Gustav Jung, Erich Maria Remarque tiltakozásának köszönhetően szabadult ki az Európa Gandhijaként emlegetett vándorpróféta.
A MAGYAR TELEP
Ascona, Monte Verita vonzáskörébe hamarosan más „hivatásos” vagabundusok is bekerültek. Egyikük, a költő-festő, műkritikus „ősdadaista” Szittya Emil (Kassák Lajos csavargócimborája - teszem hozzá vendéglátómnak) érdeméül hozható fel például, hogy elsőként értékelte Chagall, Picasso és Henri Rousseau munkásságát. Ugyanő csábította Asconába a Zürichben tüsténkedő dadaistákat, Tzara, Ball, Arp csapatát, illetve a Bauhaus mozgalom nagyjait, Gropiust, Klee-t, Moholy-Nagyot. A pozsonyi Lábán Rudolf, a 20. századi egyetemes táncművészet és mozgáselmélet legnagyobb hatású alakja 1913 és 1918 között működtette világhírű tánciskoláját a Monte Veritán, ahol munkájába olyan kiválóságokat vont be, mint Isadora Duncan vagy Mary Wigman és Charlotte Bara. „Lányaival” rendszeresen átjárt Zürichbe, a dadaisták színpadára. Ascona valóságos „magyar szellemi teleppé” a második világháború után, illetve 1956-ot követően vált - veszem át a szót a signorától, és kezdek viszontmesélésbe. Kerényi Károly vallástörténész a görög mitológia nemzetközi tekintélyű tudósa volt. A vesztésre álló háború következményeit latolgató magyar kormány benne találta meg azt a nemzetközi tekintélyű, politikailag nem kompromittált embert, aki személyes jelenlétével arról tanúskodhat, hogy létezik egy olyan Magyarország is, amely szabadulni akar a Hitler-szövetség szorításából. Így rövid svájci tanulmányútjából a háború végéig tartó kiküldetés lett. Az emigráció gondolata távol állt Kerényitől, de a hazai intrika, Lukács György támadása, mellyel „a fasizmus szekértolójának ” minősítette a nagy humanistát, visszafordulásra késztették. Asconában telepedett le véglegesen. Mann, Hesse, Jung, az ugyancsak Svájcba emigrált Szondi Lipót többször meglátogatta, illetve sűrűn levelezett vele. Kerényi gyakori előadója volt a Monte Veritán 1933 óta évente megtartott Eranos-konferenciáknak. A másik nagy asconai magyar az 1956 után elítélt, szabadulása után emigrált Háy Gyula regény- és drámaíró volt, aki a forradalom végóráiban olvasta be a Kossuth rádióban a magyar írók segélykiáltását a nagyvilághoz… Az Asconával szinte összenőtt Brissago Kerényi barátjának, a Heidegger-tanítvány Szilasi Vilmos filozófusnak adott menedéket. Mi minden hangozhatott el egy-egy Kerényi-Szondi-Szilasi-Háy „szellemi csúcstalálkozó” alkalmával… Signora Rogantininak csak Kerényiről van tudomása. Miután elmesélem a magamét az asconai magyarokról, még „bedob” egy magyar nevet, a Bálint Mihályét. Az élete javát Angliában töltő orvos-pszichológus gyakori vendége volt a Lago menti városnak. Nevét a Monte Veritán évente megtartott Bálint-konferenciák, az általa kidolgozott, orvos és beteg kapcsolatát jobbító „asconai modellt” terjesztő Bálint-mozgalom hívei őrzik a mai napig.
SZILÁGYI Aladár (Erdélyi Riport)

Ascona ma

A Lago Maggiore türkizzöldbe játszó vize

A pozsonyi Lábán Rudolf, a 20. századi egyetemes táncművészet és mozgáselmélet legnagyobb hatású alakja 1913 és 1918 között működtette világhírű tánciskoláját a Monte Veritán

Szittya Emil, ahogy Moholy-Nagy László látta 1918 áprilisában a budapesti New York kávéházban

Az Utópia őslakósai a Monte Veritán 1907-ben Herman Hessével és Ida Hofmannal

Gustav Graeser Berlinben 1928-ban

Monte Verita korabeli képeslapon

Monte Verita



Címoldal  |  Külföld  |  Kitekintő  |  Belföld  |  Közelkép  |  Szabadka  |  Újvidék  |  Tiszavidék  |  Topolya  |  Művelődés  |  Sport  |  Mozaik  |  Közös írósztalunk  |  Lapzárta  |  Dokumentumok
Az újság internetes megjelenését lehetővé teszi a CNT